Az újév és szilveszter éjszakájának közeledtével, amikor az év utolsó napjaiban az ember lánya számot vet a hátrahagyandó esztendővel, mindig akad egy illető, aki nem elevenít fel emlékeket, nem kapcsolódik be a nosztalgikus társalgásba, azonban egy óvatlan, csendes pillanatban akkorát sóhajt, mintha százötven év világfájdalmát tartaná a vállán s azt mondja: „Jaj, én nem tudom, nekem borzalmas volt ez az év!

Úgy érzem, nem én vagyok az az ember, aki a karácsonyról méltán beszélhetne. Közömbös vagy negatív érzésekkel fordulok e felé az ünnep felé, sokaknak én volnék talán a Grincs. Elhatároztam, hogy felmérést végzek egyetemista társaim segítségével: általános, generációs jelenségről van-e szó, vagy az életkor és a világ változása nem befolyásoló tényező abban, hogyan viszonyulnak az emberek a karácsonyhoz.

Ez a huszonegyedik havam, telem, karácsonyom. Az ünnepek közeledtével azon morfondíroztam, hogy mit is tanultam én ez idő alatt? Mivel gazdagodtak azok, akik már sokkal több készülődésen, ajándékozáson vannak túl? Úgyhogy körbekérdezgettem és összegyűjtöttem ismerőseim üzeneteit a téma kapcsán.  Következzenek a kezdőknek és haladóknak egyformán hasznos jó tanácsok, biztonsági előírások karácsonyra.

Az angyal a karácsonyfa hátát is látja; tessék feldíszíteni!

Most már egyre kevesebbet kell aludni karácsonyig. A legtöbb kisgyerek megírta a levelet a Jézuskának, a természet is gyakorolgat a 24-ei hóesésre. Mi felnőttek pedig (legalábbis a többség) karácsonyi zenékkel készítgetjük lelkünket a csodára. Egyesek egész évben ezt teszik, decembertől decemberig szól Michael Bublé. Megint csak mások magukra parancsolnak és megfogadják, csak egy bizonyos időponttól költöztetik az ünnepet az otthonukba. Vannak olyan emberek is, akik tényleg csak karácsonykor hallgatnak ilyesmit. És akadnak olyanok is – bármily meglepő –, akik sohasem.

Megszavazta a kolozsvári önkormányzat Emil Boc polgármester úr oly régóta emlegetett metrótervét, amelynek megvalósítása több mint 1 milliárd euróba fog kerülni, és valamikor 10-12 év múlva kész lesz, ha nem román autópálya-tempóban haladnak. De kell ez egyáltalán a városnak? Én értem, hogy az a terv, hogy csökkentsük az autóforgalmat a városban, meg egyúttal a tömegközlekedést is népszerűsítsük, de ezt szerintem másképp is lehet, főleg több mint egymilliárd euróból. Esetleg terelőút a város köré?

Talpad alatt megzörren a sás. Pöttöm testeddel vágsz utat a következő áldozat irányába. Lendületből csapsz le, a margarétának annyi. Kezedben szorosan tartod az aznapi szerzeményt, de alig fér. Az új értékmegőrző a kezeslábas zsebe, oda szedegetsz fáradhatatlanul. Hajolnod nem kell, mintha a ruhád és téged is erre a feladatra terveztek volna. 

Az ember lánya Kolozsváron, ha otthoni hírekre szomjazik, szemelget keveset a kisvárosi napilapjának weboldaláról. Arra viszont nem számít, hogy bulvárhírbe ütközik, miszerint három hónap után elválik saját magától egy brazil modell. Szenzáció, botrány, nevezze ki hogy szeretné. Szerintem pusztán vicces és ironikus. Egyrészt azért, mert helyi napilap hírei között nem „reméltem” ilyen jellegű nagyvilági bulvárt olvasni, másrészt kiábrándító, hogy miféle történések és tények minősülnek hírértékkel bíró tartalomnak.

Világszintű selejtezőt követően a kolozsvári BBTE mindkét, magyar tagozatos közgazdász hallgatókból álló csapata bejutott a University of Toronto és a kanadai egyetem keretében működő Rotman Commerce Entrepreneurship Organization által szervezett gazdasági verseny tízes döntőjébe – olvasható a Babeş–Bolyai Tudományegyetem közleményében.

November 9-én ismét bemutatták Görgey Gábor Hol a stukker?! (1969) című abszurd drámáját Kolcsár József rendezésében. Az Udvartér Teátrum telt házas előadására a Vigadó Művelődési Házban került sor, a darabot első alkalommal múlt hónapban, október 7-én vitte színpadra a kézdivásárhelyi társulat.

Mindnyájan kontrollálni szeretnénk vágyainkat, feldolgozni sérelmeinket, traumáinkat, legyőzni sorsrontó erőinket, még mielőtt azok diadalmaskodnának felettünk. Bár jellemgyengeségeinktől nem tudunk teljesen megszabadulni, Szabadulógyakorlat című kötetével Szabó T. Anna bebizonyítja, hogy különböző helyzetekben milyen módon vehetjük fel a harcot démonjainkkal, s mennyi lemondással, áldozattal és szorongással járhat ez a küzdelem, de ha minden bukás után ismét talpraállunk, akkor sikerül rútságainkból is valami szépet formálni, és a gyengeség erővé válhat.