Cirkuszisztáni színkeveredések évtizedei

Cirkuszisztán – mint tudják, valahol Kelet-Közép-Európában van –, 1989 után páratlan politikai színorgiák terepe. A szereplők változatos kombinációkkal és ecsetkezeléssel pompás világot alakítottak ki a hosszú egyszínű korszak után, amikor mindenki vörös volt, ha akarta, ha nem.

A vörösök mögül előbújó pirosak berontottak, ingyen kenyeret ígérgetve, de szét is váltak, az elmentekből lettek a narancsosok. A pirosak hosszú ideig vezették a cirkuszt, itt-ott csurrant-cseppent valami a helyben toporgás közbe. A roncsderbi következett: a kékek, a sárgák, a narancsok és a zöldek összepakoltak a reform nevű bohócautóra, örök barátságot esküdve. Másfél évig bírták (azóta is várjuk a húszezer szakértőjüket...), majd veszekedni kezdtek a gazdaságon, a narancsok kiléptek innen is. Az egész tarka cirkusz bukott, a kékeknek vége lett, a halom vádaskodás és az üres pénztárcák miatt visszatértek a pirosak, mintha ők találták volna fel a kétszerkettőt. A jó adag hazaffy (az aranyosok lánykori neve) jelenléte csak aláhúzta: „haladunk”... Ki gondolta akkor, hogy ez a pirosuralom lesz az utolsó stabil cirkuszisztáni kormány? A korrupció és a botrányok banánhéjra csúsztatták őket, és a „jog és igazság” jelszóval sárga–narancs–zöld összefogásnak osztottak lapot. Amíg össze nem rúgták a port a két palota nagykutyái. (Ez mára általánossá vált, minden politikai vitából sziporkázó szappanopera jön ki szaftos kiszivárgó pletykákkal.) Csodálkozunk, hogy a folytatás egyre viccesebb? A narancsok kipróbáltak valami megszorításos orvosságot, mire a pirosak drámaian kivonultak, és hopp, kormány kigolyózva. Ezután a sárgák a pirosakkal fogtak össze, de hiába az elképesztő parlamenti többségük, befuccsolt a tervük, hogy a hajóskapitányt elküldjék a porondról. Megint nyertek a pirosak, de hiába, önmaguk buktatták meg a saját kormányukat (a pirosak vezére most komikus módon ugyanaz a személy).

Az utolsó néhány évben koalíciós villámrandi-üzemmódba kapcsoltak a színek: a sárga–világoskék vezetésbe hol be-, hol kiugráltak a pirosak, a zöldeket pedig kidobták. A „rotációs kormányzás” nevű játékban forró krumpliként hajigálják a miniszterelnököket, és repkednek a bizalmatlansági szavazások.

Végül tavaly a cirkuszi nagysátorba gyűlt a megakoalíció: a pirosak, a sárgák, a világoskékek és a zöldek azt ígérték, mindent rendbe tesznek. Egy évet se tartottak ki, ameddig a pirosak morcosan kézen fogták az aranyosakat. Kaputt, összeomlott a sátor.

Hogy mi jön a színes képen? Összeácsolnak valamit, veszekednek, végül látványosan felrobbannak. Soha véget nem érő cirkusz ilyen-olyan színű bohócokkal. A jövő aranyos, nemde?...

Köszönjük, hogy előfizet a Szabadságra és támogatja lapunkat!