Hűséges típus vagyok, kitartok általában a jó termékek mellett. Ha beválik az egyik, minek lecserélni? – ez az én jelszavam, ami a kereskedőknek hideglelést okozhat.
A feleségemnek elromlott a telefonja. Elvittem a szervízbe, ahol felvilágosítottak, hogy nem érdemes megjavítani, mert annyiba kerülne, mint egy új. Közben megkérdezte a huszonéves srác, aki vette fel a rendeléseket, hány éve van meg a telefonja. Nem tudtam pontosan, de három évnél biztosan nem volt régebbi. A fejéhez kapott, hogy hát az biza elég régecske (vechiuț). Éreztem, hogy felmegy a pumpám, de visszafogtam magam, mert tudtam, hogy most ilyen a korszellem, a három éves ósdi dolgokat illik kidobni.
A szervízben tett látogatás jutott eszembe a polcok között, amikor arra lettem figyelmes, hogy belépett egy férfi. Ebben nem volt semmi szokatlan, de az már nem volt mindennapi, ahogy átlépte az üzlet küszöbét, ugyanis szabályosan keresztet vetett, mint a templom előtt szokták a katolikusok és az ortodoxok. Mélyen elgondolkodtatott a gesztusa. Templom előtt vagy templomban, ereklye vagy szentkép előtt láttam sok személyt keresztet vetni, de üzletben még nem. El is képzeltem, hogy szegény sorstársam ki tudja, milyen nehéz feladattal érkezett. A sok termék és modell közül el kell találnia, melyik az az egy, amivel tényleg meg tud barátkozni, s valóban hűséges társa lesz. Az elektronikai cikkek ma már annyira fontos kísérő társsá lettek, hogy tőlük függhet sokaknak a lelki egyensúlya, családi békéje, munkahelye stb.
Kiütött rajtam a verejték. A keresztvetésen való elmélázás után eszembe jutott, nem szabadultam meg még a választás terhétől. Ott állt előttem legalább három márkájú és összesen nyolc modell fejhallgató, s nekem ezek közül kellett kiválasztanom a legjobbat. Ne is legyen nagyon drága, de tartson, s lehetőleg ne kelljen gyakran szervízbe vinni. A termékek szépen bedobozolva álltak a polcon, mindegyik becsomagolva. Bosszantott, ha már ott vagyok, miért nem vehetem kézbe. Elvégre azért mentem oda, és nem a számítógépről adtam le a rendelést. Az eladó csak hajtogatta, hogy a csomagolt árut nem lehet kibontani. Nyeltem egy nagyot, vettem egy mély lélegzetet, s levettem egyet a polcról. Elmentem a pénztárhoz, kifizettem. Otthon derült ki, hogy a fejhallgató csak a drótjától meghúzva esik ki a fülből, ami bosszantó, mert a huzigálástól hamar kontakthibássá válhat.
Otthon magyarázkodtam feleségemnek, de főleg magamnak, hogy ez a részlet nem látszott a termék dobozán feltüntetett rajzon. És persze, megbántam, hogy nem kértem én is nyilvánvalóbban az égiek segítségét.
