Közlekedünk, tehát vagyunk?

Tegyünk egy kísérletet! A legrosszabb napunkon, amikor azt érezzük, az univerzum, s benne minden teremtmény összeesküdött ellenünk, menjünk el vásárolni. Menjünk be akármelyik bevásárlóközpontba, élelmiszerboltba. Ha megtesszük, a legrosszabb napunkon, a legrosszabb napunk mellett, embertársaink első napjának is szemtanúi lehetünk ezen a planétán.

Ugyanis az emberek nem tudnak közlekedni. Nem arra gondolok, hogy az autóvezetők 20 km/h-val meghaladják a sebességkorlátozást, ó, nem. Gyalogosan! Meggyőződésem, hogy a koronavírus-járvány okozta közösségi-élménykiesés több szempontból visszavetette az emberiséget. Ahogy az interneten mondani szokták: a járvány idején mind meghaltunk, és ez itt a pokol. No, de a közlekedés. Az én személyes poklom. Minél nyitottabb szemmel jár az ember az utcán, a boltban, a tömegközlekedésen, annál jobban észreveszi, hogy embertársaiból mennyire hiányzik ez a nyitottság. Állsz a busz ajtajánál, hogy a következő megállónál leszállhass? A felszálló majd félretaszít vagy sípcsonton vág a bevásárlásával, nehogy 2,5 másodperccel később szabaduljon az Unió utcai buszmegálló fogságából. Szeretnél csirkemellet vásárolni, esetleg megnézni a kínálatot a sajtoknál? Az, aki tíz perce nézelődik, nem fog arrébb állni, ha megszólítod, készülj fel: átveheted a Világ Legpofátlanabb Emberének járó díjat. Az átjárónál zöldre vársz? Amint a lámpa vált, valaki keresztezni fogja az utadat, hogy teljesen más irányba menjen, mint ahol addig rendíthetetlenül állt. Meleg van, hosszú napod volt, így a lehető legrövidebb úton és időben haza szeretnél jutni? Jó hírem van: nem fogsz! A buszon az emberek neked nyomják a hátizsákjukat (mert nem vették le magukról, a tömeg ellenére sem). Végre van időd nyugodtan bevásárolni, nem kell kapkodnod és sietned? Egyet se félj! Neked fognak menni a bevásárló kocsival, mindenféle jelzés nélkül, közvetlenül előtted fognak megállni vagy irányt váltani, s úgy fognak felnőtt emberek nézelődni, mint a négyéves, aki még nem tudja, hogy biciklizés közben ne a mögötte lévő anyját nézze, hanem az irányt, amerre tart.

Higgyék el, kedves olvasók, addig tudnám ezeket a példákat sorolni, amíg lejár a Trianoni békeszerződés. A politikai korrektség, a szolidaritás és egymás tiszteletben tartása fontos dolog, örüljünk, hogy megvalósult és az emberek megválogatják, kinek, mit és hogyan mondanak. De, kérem, engedtessék meg újra, hogy az ember lánya felemelje a hangját, ha bocsánatkérés nélkül végighajtanak a lábán a bevásárlókocsival!

Köszönjük, hogy előfizet a Szabadságra és támogatja lapunkat!

promedtudo2Hirdetés