Dr. Tallián Krisztián: ha az ember nincs magára hagyva, könnyebben átvészeli a nehéz időszakokat
– A legtöbben ismerjük a szezonális depresszió fogalmát. Valószínűleg sokan éreztük már életünk során, hogy ősz környékén levertebbek vagyunk, kevesebb a motivációnk. Különböző forrásokból hallottunk már a kiváltó okokról – gondolok itt például a kevesebb napfényre, és ebből kifolyólag szervezetünk D-vitamin-szintjének csökkenésére. Ezek viszont mind külső, illetve biológiai tényezők. A pszichológiában erre a jelenségre milyen más magyarázat van?
– A szezonális depresszió talán az egyik legjobb példa arra, hogy a hangulat az végső soron biológiailag determinált pszichikai funkció. Tehát, a depresszió kialakulása nem csak a külső körülményektől függ. Az illető személy biológiai háttere nagyon fontos tényező. Mindenkinek van egy adott sérülékenysége, illetve depresszióra való hajlama. Bármilyen depresszióról legyen szó, az erős biológiai háttér adott. Az ősz és tél beálltával járó napfénycsökkenés olyan fizikai és környezeti tényezők, amelyek hatnak az emberi szervezetre. Az egészséges szervezet ezt nem reagálja túl, tehát az illető személy képes ezen könnyedén átlendülni, és a depresszió nyomai nem jelennek meg. Viszont, ahol van erre hajlam, várható, hogy fellépnek hangulatingadozások, az egyén életkedve csökken, és depresszióba esik. A pszichológiai tényezők jelenlétének szükségessége kérdéses. Nagyon sok esetben nem lehet pszichológiai tényezőket felfedezni. Ha az egyik legnyilvánvalóbb affektív betegséget, a bipoláris zavart nézzük, igencsak erős szezonális jellege van. A pszichiátriai osztályokon azt figyeltük meg – különösen a bipoláris betegeknél –, hogy a páciensek depressziós időszakai legfőképp ősszel és télen jelentkeznek, míg a mániás, pozitív pólus hangulati zavarai pedig inkább a nyári időszakban. Ezekben az esetekben nagyon kevés azon pszichológiai tényezők sora, amelyek a szezonális depressziót kiválthatják, ezeket sokszor magunk sem tudjuk azonosítani. Mondhatni endogén, azaz a szervezet belső működéséhez köthető folyamatról van szó. Az a véleményem és tapasztalatom, hogy a szezonális depresszió nagyrészt biológiai hátterű.
– Említette, hogy egészségesebb személy esetében a szezonális depresszió nem fordul át a mély depresszióba. Az ő esetükben mi váltja ki a hajlamot erre? Genetikai tényezők vagy esetleg a múltbéli traumák?
– Is-is. A hajlam az általában genetikai tényezőkre alapszik – tehát szülőktől, felmenőktől örökölhető olyan genetikai ág, amely hajlamosít arra, hogy adott esetben könnyebben kialakuljon a depresszió. De ez lehet akár családi modellnek is következménye. A gyermekkor és a fejlődés során olyan reakciók vagy problémakezelési módszerek alakulhatnak ki, amelyek a depresszió felé visznek. Ez azt jelenti, hogy az egyén az adott szituációt nem tudja más módon megoldani, hiszen a depressziót mint problémakezelést, a családi modell alapján sajátította el. Tehát, a háttérben nem csupán genetikai tényezők állnak, hanem a környezet és az abban látott viselkedési vagy kapcsolati minták is.
– Általában ősz környékén az emberek hangulata nyomottabbá válik. Észrevettem, hogy vannak, akik semmilyen hangulati változáson nem esnek át – sőt talán ki is virulnak. Velük mi a helyzet? Mit csinálnak másképp a mindennapjaikban, mint az emberek többsége?
– Az említett tényezőkön kívül ezek a személyek feltehetőleg egészségesebb genetikai állománnyal rendelkeznek. De valószínűleg nemcsak az életvitel, hanem az élethez, annak gondjaihoz való hozzáállásuk is különbözik. Ha megnézünk olyan embereket, akik traumák hosszú során mentek keresztül, és mégsem lettek depressziósak, evidens, hogy az ő életszemléletük sokkal egészségesebb. Tehát, olyan élethelyzetek vagy traumák esetén, amelyek másoknál depressziót váltanak ki, az ő esetükben nem történik meg, mivel ezeken sokkal könnyebben átlendülnek. Ennek az egészséges lelkületnek a kialakulása mondhatni hasonló a depresszió kialakulásához. Nagymértékben függ a genetikától is, de ugyanakkor a családi problémamegoldó mintáktól is. Ha az illető olyan családban nőtt fel, ahol adott szituációkból nem csináltak tragédiát, hanem könnyedén átléptek azokon, akkor nyilvánvaló, hogy a gyermek fejlődése során ezt a hozzáállást sajátítja el. Emellett nagyon sok esetben a hit is szerepet játszik. A mélyen hívő emberek az életben sokkal könnyebben fogadnak el változásokat – akár nagyobb traumákat is –, hiszen megvan a támaszuk, ami ezeken átsegíti őket. Persze, a közösség is nagyon fontos.
Manapság például az idősek vagy az olyan fiatal egyének, akiknek nincs meg a kellő szociális háttere, a támogatás a közösség részéről, egy-egy ilyen helyzetet sokkal nehezebben tudnak átvészelni. Az, hogy az egyén nincs magára hagyva, hanem van az életében olyan személy, akivel megoszthatja az érzéseit – legyen szó bánatról vagy örömről –, nagyon sokat számít. Sajnos, napjainkban ez veszendőben van, mert sokan – saját akaratukból vagy akaratuk ellenére – elszigetelődnek. Ez pedig – „csúnya” szakszóval élve – csökkenti a rezilienciát. Ez tulajdonképpen az alkalmazkodóképességet jelenti különböző helyzetek változásakor. Ha valaki jó rezilienciával rendelkezik, értelemszerűen sokkal könnyebben túljut majd a negatív élethelyzeteken.
– A szezonális depresszió járhat komolyabb következményekkel is?
– Ebben az esetben a szezonális depressziót nem választanám külön bármely más típusú depressziótól. A tünetek többnyire megegyeznek. A következmények súlyossága pedig attól függ, mennyire mély a depresszió. Általában ezek a szezonális depressziók – ha nem beszélünk semmilyen más súlyos genetikai háttérről vagy családi helyzetről –, könnyű lefolyásúak. Tehát, rövid terápiás vagy gyógyszeres kezeléssel gyógyíthatók. Természetesen, léteznek súlyosabb esetek is. Mint minden depressziónál, felléphetnek olyan következmények, amelyek az embert az öngyilkosság vagy bármely más önkárosító cselekedet felé sarkallják. Ilyen például az alkohol- és a különböző szerfüggőségek. Sokan úgy próbálják „kezelni” a depressziójukat, hogy hangulatfokozó szereket használnak, mivel a társadalmunk, sajnos, még mindig kritikusan ítéli meg azokat, akik pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnak.
A szezonális depresszió legsúlyosabb következménye az öngyilkosság. De ez szerencsére ritka. Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a depressziónak fizikai tünetei is vannak. Ezek az úgynevezett pszichoszomatikus tünetek, amelyek ilyenkor felerősödhetnek. Ha valakinek van alapbetegsége – legyen szó érrendszeri, vagy egyéb krónikus betegségről –, a depresszív időszak hatására ezek fokozódhatnak. Számolni kell azzal, hogy a depresszió az egyén mentális, de fizikai állapotát is súlyosbítani fogja.
– Mit tehetünk a szezonális depresszió ellen? Megelőzhető, vagy „csak” kontroll alatt tudjuk tartani?
– Megelőzni csak akkor tudjuk, ha már találkoztunk a tünetekkel és ismerjük az állapot jellemzőit. Hozzám sok olyan páciens jár, aki megtanulta, hogy az ősz beálltával ezek a tünetek megjelennek náluk. Egyesek annyira informáltak és tapasztaltak már, hogy tudják, mikor keressenek fel a kezelés elkezdése miatt. Mindenképp megelőzhető. Azt nem jelenteném ki, hogy ez többet nem fog visszatérni, de ha a kezelést időben kezdjük, a tünetek előfordulását és súlyosságát garantáltan csökkenteni lehet. A megelőzésnek lényeges szerepe van, de először is fontos lenne tudni, hogyan néz ki a depresszió. Ha az ember kiismeri a saját lelki működését, akkor egy idő után ezek a depresszív időszakok lerövidíthetők és enyhíthetők. Mi, szakemberek a leghatásosabbnak azt tartjuk, ha a terápiás módszert ötvözzük a gyógyszeres kezeléssel – tehát a pszichológus és a pszichiáter kéz a kézben dolgozik. Nyilván, ez a súlyosabb esetekre értendő. Enyhe depressziós hangulat esetén olyan módszerek is hatásosak, mint a hangulatjavító étrendek, életstílusváltás stb. Emellett a rendszeres testmozgás, a természetes fényben töltött idő növelése, a társasági élet kialakítása is sokat segíthet. Annak érdekében, hogy a megelőzést idejében elkezdhessük, tudnunk kell, hogy szezonális dologról beszélünk vagy sem.
