KISS CSENGE
– Hogyan született meg az ötlet, hogy a kerámiázásból saját vállalkozás legyen, és mi adta az induláshoz a bátorságot?
– Az egész a karanténban kezdődött, amikor késztetést éreztem arra, hogy a kerámiázást kipróbáljam. A probléma az volt, hogy a karantén miatt nem volt annyi lehetőség, ezért lemondtam az egészről. Aztán 2023-ban a mesterképzés előtt jutott ismét eszembe ez a tevékenység, akkor úgy voltam, hogy „na, gyerünk, próbáljuk ki”.
Kolozsvári képzésre mentem el, ami nagyon tetszett és a dologra már az első alkalommal ráéreztem. Emlékszem, ott elhatároztam, hogy abban az évben az ismerősök és a családtagok karácsonyi ajándékának egy részét ez képezi majd.
– Milyen lépések voltak a legfontosabbak a kreatív hobbi vállalkozássá alakításában?
– Elmentem Segesvárra az egyik nagyobb lerakatba, ahol mindenféle termék és hozzávaló megtalálható, ezután elkészítettem az első darabokat. Itt kezdődtek a nehézségek, mert ekkor szembesültem azzal, hogy annak ellenére, hogy ugyanazt az agyagot és mázat vettem, mint a foglalkozáson, rengeteg mástól függ az, hogy a végtermék milyen lesz. Sok múlik a kemencén, számít a hőfok, a technika, a kiszáradási idő. A tanulási folyamat hosszú és kihívásokkal teli időszak volt.
Ekkor nagyon-nagyon sok próbát csináltam, sokféle mázzal és agyaggal, hogy megtaláljam azokat a termékeket, amelyek igazán illenek egymásra és kompatibilisek ahhoz, hogy olyan kerámiák jöjjenek létre, amilyeneket szeretnék.
Ezzel párhuzamosan megcsináltam a közösségi oldalamat, mert úgy voltam vele, hogy megosztanám a világgal, amit csinálok. Ekkor még kevés rendelést vettem fel azért, mert volt, ami megrepedezett, és nem volt olyan, amilyennek szerettem volna. Mint később kiderült, ez külön technika, és sokan készítenek így kerámiákat, hogy a festék belefolyik a repedésekbe, amitől a termék különlegesebb hatást kap.
Az első év nagyjából erről szólt: próbálkozásokról, és arról, hogy rájöjjek, nem ennyire egyszerű vállalkozást indítani addig, amíg nem vagy biztos minden egyes aspektusában, még akkor sem, ha az egészet hobbiként űzöd.
– Miben más kerámiázni vállalkozóként, ez hogyan változtatta meg ez a szemléletedet?
– Amikor sok próbálkozás után meglett az agyag és a máz, majd kijöttek a kerámiák olyannak, amilyennek gondoltam, akkor sokkal bátorabban fogtam neki. Talán ez volt az a váltás, ami kellett ahhoz, hogy vállalkozást indítsak, mert volt bennem valami, ami nem engedte, hogy feladjam.
Nagyon sok örömömet láttam ebben az egészben, és eljutottam oda, hogy megéri vállalkozás szintjén is kipróbálni, olyan termékeket készíteni, amelyeket eladhatok, és amelyek másoknak is örömet okozhatnak.
Vállalkozóként talán az emberek is másképp tekintenek rád, emellett oda kell figyelni az adózásra, a számlákra és a határidőkre. Egyedül dolgozom, a kerámiázás hosszú folyamat: először megformálom a tárgyat, ami kiszárad, majd napokat tölt a kemencében. Mázazás után újraégetem, és mivel nincs saját kemencém, sok külső tényezőtől is függök.
– Mi jelenti a legnagyobb kihívást a kézműves kerámiavállalkozás működtetésében?
– A legnagyobb kihívás az, hogy időben elkészüljenek a termékek, főleg úgy, hogy mellette főállásban dolgozom. Akármennyire is szeretném csinálni, nem mindig jönnek ki a lépések úgy, ahogy terveztem.
Volt, hogy szerettem volna azt mondani, hogy nem veszek fel több rendelést, hanem csak előre elkészített tárgyakat adok el, de ettől valami mindig visszatartott. Megvan a szépsége annak, amikor valaki elmondja, mit szeretne, és a folyamatot közösen alakítjuk – ezt nagyon szeretem.
 |  |
|---|
– Hogyan lehet egyszerre megőrizni az alkotás örömét és közben gazdaságilag is fenntartható vállalkozást építeni?
– A kézműves tárgyak ára magasabb, mint a bolti terméké, de soha nem éreztem azt, hogy ez visszaütött volna. Fontos, hogy az emberek megértsék, egy-egy tárgy mögött mennyi idő és munka van.
Számomra a legszebb része az egésznek az, hogy ebben a rohanó világban nyugalmat és lassúságot ad. Nem tudok magamból ötöt csinálni, hogy többszörös mennyiséget gyártsak, egyedül vagyok, és azt érzem, hogy a Lill’Dots csak akkor marad Lill’Dots, ha én vagyok mögötte a saját kezemmel.
– Milyen tanácsot adnál azoknak a diákoknak, akik kreatív területen szeretnének vállalkozást indítani?
– A legfontosabb az, hogy ne felejtsék el, miért indították el, és mi volt a céljuk. Ha ezt szem előtt tartják, és ennek mentén haladnak, akkor a nehézségek idején is visszatalálnak ahhoz az úthoz, ami nem engedi, hogy feladják.
 |  |
– Milyen készségek szükségesek ahhoz, hogy valaki kézműves vállalkozásban legyen sikeres?
– Fontos tisztában lenni azzal, hogyha vállalkozásról beszélünk, annak jogi és adminisztratív háttere van. Jó, ha van könyvelő vagy tanácsadó, akivel ezeket át lehet beszélni. A saját időnk is része annak, amit az emberek megfizetnek – ez is értéket ad a kézműves tárgynak.
