„Mi vagyunk azok, akik bárhol, bármikor képesek hangosan nevetni ” – így jellemezték magukat a feltörekvő divattervezőpáros, Szabó Mihály és Makranczi Lilla. Kettejük története az egyetemi éveik kezdetéhez nyúlik vissza, ahol szaktársakként hamar egymásra találtak. Mindketten a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem (UAD) Divattervező szakán végezték tanulmányaikat alap- és mesterképzésen egyaránt. Az akkor még elsőéves hallgatók a kreativitásukat a különböző órai projektekben kibontakoztatva rövid időn belül felfedezték egymásban a hasonlóságokat, ami megalapozta barátságukat, később pedig a közös célkitűzésüket is. Az alapképzés elején már megfogalmazódott bennük az ötlet, hogy a jövőben szeretnének valami saját, közös projektet elindítani. Hogy pontosan milyen formában szerették volna ezt kivitelezni, azt sokáig ők maguk sem tudták, ahogyan Lilla fogalmazott, szóba jöhetett bármi, ami a divattal kapcsolatos. Az öt év alatt több ötlet is felmerült – ezek közül az egyik Straight Fashion Brand felépítése lett volna –, viszont végül egyik jutott el a megvalósításig. „Egy idő után rájöttünk arra, hogy kettőnkhöz a kosztümtervezés áll a legközelebb, és értelmetlen más irányokat erőltetnünk. Így elkezdtük ennek a lehetőségeit felmérni” – mesélt Mihály a projektjük első lépcsőfokáról. A sors úgy alakította, hogy a bennük megfogalmazódott kérdésekre vagy esetleges kétségekre hamar választ kaptak. Közös barátnőjük révén Mihály és Lilla alkalmanként drag queen-showkra jártak, ahol ennek a szférának az egyik legnagyobb kolozsvári képviselőjével, Gazelleh-el ismerkedtek meg. Az est végére Lilla és Mihály felkérést kaptak az előadáson viselt kosztümruhákhoz hasonló darab készítésére, amelyet nagy örömmel vállaltak el. „Úgy voltunk vele, hogy szuper lehetőség és megtiszteltetés számunkra a felkérés – igaz, varrni nem tudtunk –, de nem mondhattunk rá nemet” – osztotta meg Lilla és Mihály. „Volt borzasztó csúnya, zöld anyagunk, ami nagyon tetszett neki és megkért minket, hogy abból készítsük el a ruhát. A kosztümnek egyébként óriási virágot kellett imitálnia, pontosabban annak a szárát és leveleit, így a zöld anyag tökéletesen megfelelt a célra. Rengeteget kínlódtunk, a kiválasztott anyagot elsőre nem is tudtuk varrógéppel elkészíteni, ezért végül az egészet kézzel varrtuk meg” – elevenítette fel Lilla az első megrendelés élményeit, aminek elkészítésével két-három hetet foglalkoztak. A kezdeti nehézségek ellenére a ruha nagy sikert aratott: a bemutató után Gazelleh újabb tervezésre kérte fel őket, azóta pedig vele és két másik drag queennel dolgoznak együtt.
 |  |
Lilláék elmondták, hogy a ruhák kivitelezésében szabad kezet kapnak, a tematikán kívül általában semmi egyéb instrukciót nem kapnak. A kosztümökhöz felhasznált anyagokat és különböző elemeket legtöbbszer túrkálókból szerzik be, vagy pedig a korábbi projektjeikből megmaradt szöveteket használják fel. Így az elkészített kosztümök kettejük kreativitásának tükrei. A kibontakozással kapcsolatosan megjegyezték, hogy, sajnos, sem az alap-, sem pedig a mesterképzés alatt nem volt erre lehetőségük. Meglátásuk szerint az egyetem külső szemmel bármennyire is nyitottnak és támogatónak tűnik, valójában nem biztosít teret az önkifejezésre. A képzések alatt az elméleti tudás gyakorlatba ültetésének hiánya szintén általános probléma volt. Ezeknek együttese mindkettejük számára óriási negatívumot jelentett, ami bizonyos ideig lényegesen befolyásolta hozzáállásukat és érdeklődésüket a szakma iránt. A saját projektjük elindulása azonban újult erőt adott számukra. A kosztümtervezéssel ugyan szeptemberben kezdtek el foglalkozni, Lilla mégis úgy érzi, hogy ez a bő fél év sokkal több gyakorlati tudást és kibontakozási teret adott számára, mint maga az egyetemi képzés. Jelenleg két, az előadásokon megismert draggel nyitnak közösen műhelyt, ami egyszerre varroda és fotóstúdióként fog működni.
Kétségtelen, hogy Lilla és Mihály a megszokott határokat átlépve, saját erejükből alakítják a maguk útját. Törekvéseiket és elszántságukat hallva az idei célkitűzéseikről, illetve hosszútávú terveik felől kérdeztem őket. A tervezőpáros elmondta, hogy nincs olyan konkrét tervük, amit év végére mindenképpen valósítanának. Sokkal inkább spontánan haladnának előre, ezzel is teret hagyva a lehetőségek beáramlására és a nyitottságra.
„Nem látom értelmét görcsösen ragaszkodnunk valamihez, ami nem visz minket előre. Ez a projekt tökéletes lehetőség a kreativitásunk kibontakoztatásra, önmagunk képességeinek a megismerésére és a szórakozásra. Nem mellesleg első kézből láthatjuk, mire van igény az érdeklődők részéről, mennyire tudunk mi azokhoz az elképzelésekhez alkalmazkodni. Szóval, minden egyes szempontból önmagunkat fejlesztjük úgy, hogy közben azt csináljuk, amit igazán szeretünk”
– fejtette ki Lilla meglátásait, amivel Mihály is egyetértett. A kosztümtervezést mindketten magukénak érzik, ebben később szeretnének még inkább kibontakozni. Hálásak azért, hogy rátaláltak arra a közegre, amely elismeri és megbecsüli a munkájukba fektetett energiát, ugyanakkor szeretnék, ha alkotásaik szélesebb körökhöz is eljutnának. A jövőre nézve azt tervezik, hogy a színház és a film világa felé nyitnak, ahol kibontakoztathatják kosztümtervezői szenvedélyüket, és ezáltal még több emberrel ismertethetik meg munkásságukat. Úgy vélik, ez kiváló lehetőséget kínálna számukra a szakmai kapcsolatok bővítésére, jelenleg is ez az ambíció ösztönzi őket, de semmiképp sem szeretnék elhamarkodni. „Ezeknek a terveknek a megvalósításához minél több tapasztalatot akarunk gyűjteni, mindenképp bővítenénk a portfóliónkat, hogy a lehető legbiztosabb talajt tudhassunk magunkénak” – osztotta meg Lilla.
