A „bezzeg a mi időnkben” kezdetű mondatok általában két dolgot jelentenek: vagy nosztalgiát vagy kritikát. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban gondolok arra, hogy a szüleim és nagyszüleim generációja valóban egészen más világban tanult, dolgozott és tájékozódott. Olyan világban nőttek fel, ahol nem lehetett néhány másodperc alatt választ kapni szinte bármilyen kérdésre.
Ma, ha valamit nem tudunk, nem feltétlenül a könyvespolchoz fordulunk először, vagy, ha nem tudjuk az utat, nem a kocsiban található papírtérképet kapjuk elő. Sokszor egyszerűen megnyitunk egy mesterséges intelligencián (MI) alapuló alkalmazást, és feltesszük az adott kérdést, ami minket foglalkoztat. Néhány másodperc múlva pedig már ott is van előttünk a válasz, az ötletlista vagy úgyis mondhatjuk, hogy a megoldás.
Bevallom, én is elég gyakran használom a mesterséges intelligenciát. Nem azért, mert azt szeretném, hogy helyettem gondolkozzon, hanem mert sok esetben megkönnyíti a munkámat. Segít rendszerezni a gondolataimat, ötleteket ad, vagy éppen gyorsan összefoglal egy bonyolultabb témát. Olyan, mintha mindig lenne mellettem egy segítő, aki soha nem fárad el, soha nem mondja azt, hogy „most nem érek rá” — hanem mindig lehet hozzá fordulni.
Persze ezzel együtt felmerül az a kérdés: vajon nem válunk-e túlságosan kényelmessé? Hiszen, ha minden kérdésre azonnal választ kapunk, akkor könnyen elszokhatunk attól, hogy magunk keressük meg a megoldásokat. A szüleink idejében például az iskolai beadandó elkészítése hosszabb kutatómunkát igényelt. Könyvtárba kellett menni, jegyzetelni, majd mindent kézzel leírni. Ma ugyanezt néhány kattintással meg is lehet oldani. Az az igazság, hogy sokszor eszembe jut, hogy mi is lenne az MI nélkül, mert már igazán megszoktuk azt, hogy mindig a rendelkezésünkre áll.
Nem gondolom azt, hogy az MI önmagában rossz dolog lenne. Amikor megjelent az internet és elterjedtek az okostelefonok, sokan attól tartottak, hogy az emberek többé nem fognak könyveket olvasni, írni vagy hosszabb személyes beszélgetéseket folytatni. A technológia azonban nem helyettesítette teljesen a korábbi szokásokat, inkább átalakította őket.
Szerintem a mesterséges intelligenciával is ez a helyzet. Nem elveszi a gondolkodás lehetőségét, hanem új formába önti azt. Persze, itt jön a kérdés, hogy hogyan is érdemes ezt használni. Kiegészítésként egy már meglévő gondolathoz vagy mankóként? Inspirációforrásként vagy kész megoldásként?
Bezzeg, a szüleink idejében nem volt ilyesmi. Ez tény. De ha ők is ma lennének tanulók, diákok valószínűleg ugyanúgy kipróbálnák, ahogyan mi tesszük, mert minden generáció a saját korának eszközeivel próbál boldogulni. Nekünk viszont most az a feladatunk, hogy megtanuljuk okosan használni azt a technológiát, amely jelenleg a rendelkezésünkre áll.
Talán majd húsz-huszonöt év múlva mi mondjuk a következő generációnak ugyan ezt: „bezzeg a mi időnkben”, ők pedig csak mosolyognak majd rajtunk. Ahogyan mi is mosolygunk néha a szüleink, nagyszüleink történetein. (Horváth Sarolta)
