MAKÓ CSONGOR
Két fogalom, amelyek ellentétes érzelmeket hordoznak magukban, mégis kiegészítik egymást. Lehet, tévedek és nem mindenki olvasatában járnak együtt, de az én életemet kéz a kézben töltik ki. Úgy gondolom, hogy a türelem nagyon nehezen elsajátítható „erény”, amely kemény munkával, olykor fejfájással is jár. Rengeteg ismerősöm van, aki azzal dobálózik, hogy légy türelmes, majd, amikor fordul a kocka, ők magukból kifordulva tűzokádó sárkánnyá változnak. Ezeket az embereket nem gondolom elég érettnek ahhoz, hogy a kezükben legyen a türelem kártyája, amelyet bármikor előhúzhatnak, mint valami pajzsot. Igen, úgy gondolok a türelemre, mint egy pajzsra, amelyet néha sikerül a körülményeknek megcsorbítani, de csak rajtam múlik, hogy milyen szépen javítom meg, hogyan gondozom és mennyire használom ésszel.
A türelem és a bátorság kapcsolata nagyon érdekes. A kérdés az, hogy hogyan használod a türelmed, hogy általa bátorrá válj. Nem tudok más példát felhozni, mint magamat. A türelemmel először a harcművészetben találkoztam. Szerencsésnek vallom magam, mert már kis koromban az arcomba tolták a türelem művészetét. Ez azt jelenti, hogy óvodáskoromban ismerkedtem meg a karate sportággal, amely tizenöt évig töltötte ki az életem. Itt megtanultam minden hasznos dolgot, azt, hogy hogyan alkalmazzam a türelmem a saját javamra. Nagyon egyszerű példa erre a versenykarate-küzdelmek. Itt minden pillanat a türelemről szól, a megfelelő pillanat kivárásáról, arról, hogy a végső győzelem érdekében mikor kell reagálnod az ellenfeled támadására. Ez volt az első kapcsolatom a türelemmel.
Arra a kérdésre később kaptam választ, hogy hogyan függ össze a türelem és a bátorság. Kis koromban tudatlanul használtam a türelmet, anélkül, hogy tudtam volna, milyen hatással van az életemre. Nem is tudtam azt, hogy egyes helyzetekben önuralmat gyakoroltam. Csak tettem, amit éreztem, hogy tennem kell, mert belém kódolták. Amikor életem eddigi legmélyebb pontján voltam, akkor jöttem rá, hogy az én bátorságom a türelmem, hiszen így tudtam kiállni a sok negatív benyomást. Persze, ez nem mindenkinek megoldás, de úgy érzem, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, várjunk, képesek lehetünk tisztán gondolkodni és leszűrhetjük, hogyan kell majd reagálnunk.
A történet körbeér, amint megkapom a megfelelő pillanatot, a végső győzelem érdekében képes vagyok a helyzetnek megfelelően reagálni. Addig is, maradok türelemmel.
