• Amikor Várfalván (Aranyosrákoson!) önkéntesként részt vettem a Jókain, nagyon sok résztvevő volt, ezért sietni kellett. Igyekeztem, gyorsan ragasztottam a kis matricákat és bevallom, néha kissé ferdén álltak (de nem nagyon). Egy idősebb úr aztán nagyon szigorúan azt mondta, ő ezt nem fogadja el, tegyem egyenesen. Nem volt vicc! Le kellett kapirgáljam és nagyon vigyázva újat ragasszak, most már egyenesen. Rámosolyogtam, hogy jó lesz-e, de rám se pillantva továbbment. Hát ez nem olyan „felejthetetlen élmény”, de sokáig fogok még emlékezni rá.
• Pontbíróként minden egyes teljesítménytúrán felejthetetlen emléket, élményt, vicces történetet élek meg a túrázók rövid meséi, hozzászólásai révén.
• Túrát vezettem, de nem volt lejárva, csak egy GPS-nyomvonalam volt, s elment a jel a telefonról, én meg körbe-körbe karikázva kerestem a jelet és az útvonalat, miközben magabiztosnak akartam tűnni, hogy milyen jól tudom, mit csinálok.
• Az idén többször önkénteskedtem és jó volt sok régi/új túratárssal találkozni.
• Az idei Jókai-túra alkalmával a Tordatúr határában lévő ellenőrzőpontnál önkénteskedtem, amit elég nehezen találtunk meg a koordináták alapján is. Még oda sem értünk, amikor utolért bennünket az első futó, és ott helyben kellett lepecsételnünk és hitelesítenünk az időpontját, mert nagyon fontos volt számára, nehogy utolérje az utána következő.
• Az első önkéntességem, nagy élmény volt.
• A sok barátságos kutyus.
• A teljesítménytúrák a gyerekekkel minden esetben felejthetetlenek.
• Dagonyázás a sárban és lőtéri élmények.
• A torockói naplemente a sziklákon.
• A csodaszép kilátás a Brüll-kilátó ellenőrzőpontnál.
• Szilvaízfőzés Kispetriben.
• Minden esemény adott valami újat.
• Kábelkötegelők.
• Biciklivel teljesítettem a Jókait és a Bánffy 70-est.
• Javaslat: vegyük rá a vadászokat, hogy vegyenek részt a Hunyadi-tt-n.
• Általában lekéstem a rajtot (indulási időpontot). De mindig.
• A Hunyadi Mátyás-teljesítménytúrán szalagokat tettek ki, hogy lássuk a Szent János-kúthoz a letérőt, ezt az első érkező a sajátjának tekintette, s elindult rossz irányba.
• Mindegyik túra szép. Az önkénteskedés szuper, máskor is vállalom, ha lehet. Jó együtt kikapcsolódni.
• A Hunyadi Mátyás-teljesítménytúrán sötétben indulva az útszélen két őzláb mosolygott rám. Ez a legfrissebb élmény, ami eszembe jutott.
• A Bánffy-emléktúrán először önkénteskedtem.
• Egyik napról a másikra hatalmas hó hullott, így a meghirdetett túra tökéletesen sikerült.
• A gyerektúrán az egyik kisfiú, Dávid, nagyon szimpatikus volt, kedves, vicces, pedig csak 5 éves, de jól összebarátkoztunk. Remélem, még találkozok vele túrákon!
• A Jókai-teljesítménytúrán a Hordós-kút ellenőrzőpontnál a juhászkutyák a bringásokat egy kis gyorsaságra kényszerítették.
• A Kós Károly-túra első szakaszán eltévedt a feleségem. Csak 23-an voltunk mellette. Tanulság: ha mindent beleadsz, biztosan sikerül.
• A Retyezát-túra felejthetetlen, ezt még kiegészítette a Véka-szoros bejárása mezítláb a patakban.
• A gyerekbarát tőziketúrán szalonnasütéshez készülődtünk. Néhány száraz ágat próbáltam meggyújtani, de a gyerekek egyre hozták a nyers ágakat és nagyon kitartóan tették a tűzre. Én otthagytam az alig pislákoló tüzet, és egy másik helyen akartam olyan tüzet rakni, hogy annak szene is legyen a szalonnasütéshez. Mire visszajöttem a jó sok száraz ággal, kiderült, hogy nem kell egy másik tűz. Mi is történt? A türelmetlen kicsik a nyársra szúrt szalonnát a pislákoló tűz fölé tartották, és a szalonna zsírja jó nagy tüzet csinált. Aztán a „lángolt” szalonnát minden gyerek jó étvággyal megette.
• Nekem a legfrissebb vicces élményem az idei rendezvényekről, hogy hogyan lehet elkerülni az Árpád-csúcs EP-t.
• A Kós Károly 11 km-es gyalogtúra elején túrázóként rossz irányba mentem. Az erdőben a visszajövőknek szánt szalagokat követtem. Kerülővel kijutottam a vasúti töltésre, s a Csigadombnál csatlakoztam a csapathoz, amelytől előzőleg lemaradtam.
• A Kós Károly-túra első pontjánál még frissek a résztvevők. Csak tréfás biztatásokkal küldtük őket tovább, hogy a neheze még hátravan! Néha azzal viccelődtünk, hogy forog a hátsó kerék, s volt, aki reflexből hátranézett, és helyeselte, hogy igaz.
• Vicces történet: amikor a két terepjáróval megálltunk a „semmi közepén” (épp Sztánától nem messze) átadni a piros fémdobozt a lehúzott ablakokon keresztül.
• Pontbíróként mindig nagy örömömre szolgál, hogy rég nem látott ismerősöket, vagy gyerekeim volt osztálytársait viszontlátom, egyeseket saját gyerekeikkel.
• A síversenyen letettem a kabátomat a szék karjára, mert nagyon meleg volt. Amikor véget ért, elvettem és elindultam a szállás felé. Egyszer csak megszólalt egy ismeretlen csengőhang, s mondtam a mellettem lévőknek, hogy valakinek szól a telefonja. Senki sem reagált rá, a telefon egyre csak szólt nagyon közelről, s akkor vettem észre, hogy a zsebemben egy ismeretlen telefon van. Feri hívott, felvettem, Éva telefonja volt az, kiderült, hogy eltévesztette a kabátot, s az én zsebembe tette a telefonját. Minden jó, ha a vége jó, a telefon visszakerült a gazdájához.
• A legszebb helyre osztottak be minket a Hunyadi-tt-n, hálás köszönet érte.
• Jókai-túra a torockói Tóbiás-ház udvarán, ahol fantasztikus tömeg fordult meg és mindenki jól érezte magát a túra kihívásai után.
• Az én „kultúrcseppjeim”, amelyeket túratársaim példás türelemmel meghallgatnak, néha viccesek, vagy valami évfordulóhoz kötöttek. Az idén lóháton tehettem meg a Jókai-tt-n második felét. Kell ennél felejthetetlenebb élmény?
• Mindig nagy élmény a sok gyerek. És rengeteg ismerőssel találkozom, túratársakkal, volt cserkészekkel.
• A túrázó közösség és a Székelykő nyergében való pihenéskor összeverődő csoportok mindig jó érzéssel töltenek el.
• Koromsötétben indítottuk reggel a Kós Károly-túrán a Kakasos-templomtól a hosszú távú gyalogosokat. A Kós-túra útvonaljelzése (Gy11) során lila kikericsmezővel és finom szederrel találkoztunk – az őszi időpont ajándékai. Vicces: a három jómadár, aki a Hunyadi Mátyás-túrán valahogy elkerülte a rajtot, csak a célban vette át a túracsomagját.
• Én minden felejthetetlen élményt és vicces történetet megosztottam veletek a képekben.
• Nagyon elfogult vagyok, tulajdon gyermekemnek érzem a teljesítmény- és emléktúrákat. Kiemelni külön nem nagyon tudok semmit, mindig meghatódom, amikor érkeznek a résztvevők, kirajzanak a kertben, szemmel láthatólag jól érzik magukat saját bőrükben, régi ismerősök ismét találkoznak, beszélgetnek, örvendenek egymásnak. Kell egy kicsi szerencse is, mert szép időt biztosított a Fennvaló. Amíg az erőm kitart, mindig örömmel várom a Kós Károly-teljesítménytúra résztvevőit, amíg tudok fakanalat forgatni, a tejfölös-túrós-tepertyűs puliszkát is elkészítem akár félezer embernek. (K. B.)
