Szinte számunkra is hihetetlen, de a gyerektúrák beindítása az elvártnál sokkal nagyobb népszerűségnek örvendett, hiszen a kifejezetten családosoknak szóló 15 kirándulás alkalmával 718 résztvevőt számoltunk. A gyerekek lelkesedését valószínűleg nagyban befolyásolta a pontgyűjtő füzetecske bevezetése is, hiszen a harmadik és a hatodik matrica után is járt egy-egy apróbb ajándék, akiknek pedig sikerült hét vagy ennél több pontot összegyűjteniük, azokat 2026 januárjában egy nagyobb meglepetéssel fogjuk megjutalmazni. Természetesen szervezőkként nagyon reméljük, hogy a gyerekek nemcsak a pontgyűjtésért, hanem a közösségi élményért is megszerették az EKE-gyerektúrákat, hiszen szemtanúi lehettünk, amint szoros barátságok köttettek az erdő ösvényein, örömmel figyeltük az önfeledt, vidám arcokat a természet apró csodáinak felfedezése közben, vagy épp mosolyogva hallgattuk a kis túrázók őszinte beszélgetéseit a lombkoronák hűsítő árnyékában.
Megható volt végigkísérni, hogy egy év alatt mennyit nőttek a gyerekek, a pár hónapos, háton cipelt babák hogyan cseperedtek totyogókká, de azt is öröm volt látni, hogy mennyit fejlődtek egyéni szinten is, hiszen akiket az első túrán még édességgel kellett motiválni, azok az év végére szinte panasz nélkül, mosolyogva járták végig a több kilométeres útvonalat. Számunkra viszont az is felbecsülhetetlen érték, hogy olyan vagány szülőket ismerhettünk meg, akik néha óriási erőfeszítések árán is részt vettek egy-egy túrán, akik nem restellték csemetéjüket a több kilós hátizsákban végigcipelni, akik hihetetlen türelemmel és empátiával próbálták gyerekükkel megszerettetni a természetjárást. Úgy gondolom, hogy igazi hősöknek tekinthetjük őket, hiszen ők gondoskodnak arról, hogy természetszerető, aktív, túrázó generáció nevelkedjen fel, akiknek igazi értéket fog jelenteni a természet tisztelete és megőrzése. Végezetül pedig fontos köszönetet mondanunk önkénteseinknek, akik hónapról hónapra lelkesen vállalták a túrák megtervezését és levezetését, név szerint Filep Ingrid, Veres Ágnes, Kiss János, Mezei Elemér, Lukács József és László Tamás. A hosszú kitérő után pedig következzen az idei utolsó EKE-gyerektúráról szóló beszámolónk.
December 6-án reggel 10 órakor a Gorbó-völgyi egykori lőtér parkolójában gyülekeztünk verőfényes napsütésben. Bár már napokkal korábban megjósolták a szép időt, sajnos a decemberi zsúfolt időszak rengeteg családot lefoglalt, így az ismerős arcok közül sokan nem lehettek velünk. Ráadásul az utolsó pillanatban hat bejelentkezett család is visszalépett, így végül 43-an gyűltünk össze szombat reggel. A gyerekek az autókból kiszállva izgatottan mesélték, hogy kinek mit hozott a Mikulás, sőt néhányan meg is mutatták a cipőjükben talált ajándékot. Amíg az utolsó résztvevőkre várakoztunk az alig néhány fokos hidegben, a gyerekek futkározással és frizbizéssel próbáltak felmelegedni. Aztán pillanatokon belül teljes lett a csapat, így el is indulhattunk a sokak számára ismerős útvonalon, hiszen azok a gyerekek, akik részt vettek az októberi Hunyadi-teljesítménytúrán, nagyon jól emlékeztek, hogy merre fogunk tartani. Az első nagyobb emelkedőn hamar bemelegedtünk, s elégedetten néztünk le a völgyre, ahonnan elindultunk, hiszen már sokkal magasabban jártunk. Ezután az erdőben folytattuk utunkat, élvezve a puha avarban való gyaloglást. A kisebb túrázókra való tekintettel úgy döntöttünk, hogy lerövidítjük a túrát, így kihagytuk a Szent János-kutat, és egyenesen a Cérna-forrás tisztása felé vettük az irányt. A tapasztalt gyerekek olyan gyors tempóban haladtak, hogy alig tudtuk szedni utánuk a lábunkat, a kisebbek viszont lemaradtak szüleikkel, így a két csapat negyed óra eltéréssel ért a tisztásra, ahol energizáló szünetet tartottunk. A fiúknak nagyon megtetszett a pihenőhely mellett található mászós fa, így gyorsan birtokba vették, s pár perc múlva már mindegyik vastagabb ágon ült valaki. Néhányan lesétáltunk a forráshoz, amely szerencsére nem volt kiszáradva, így friss vízzel tölthettük fel kulacsainkat. Néhányan meg is jegyezték, hogy a teljesítménytúrán csak azután kezdtek el gondolkodni, hogy hol lehetett a forrás, miután már túlhaladtak a tisztáson található ellenőrzőponton.
Miután mindenki feltöltötte kiüresedett energiakészleteit, tovább indultunk, majd betértünk a piros háromszög jelzésű örvényen a Brüll-kilátó felé. A fiúk közül néhányan annyira belejöttek a túrázásba, hogy előreszaladtak, és lelkesen figyelték a fára festett jelzéseket, így még annál az eltérőnél sem tévesztették szem elől a háromszöget, ahol könnyen rossz irányba lehetett volna menni. Hamarosan kiértünk a Slamovics-házhoz, ahonnan már csak néhány száz métert kellett megtennünk a Brüll Emmánuelről elnevezett kilátóig. Itt következett a jól megérdemelt hosszú pihenő, amelyet mindenki türelmetlenül várt. A fából épített kis menedékhelyet többen is megrohamozták, de voltak, akik a kilátásban gyönyörködtek, vagy letelepedtek egy fa mellé.
A kedvező időjárásnak köszönhetően ez alkalommal sem maradt el a sütögetés, így miközben az apukák a tűzgyújtással foglalatoskodtak, a gyerekekkel egy nagyot játszottunk. Minden játék valamilyen módon kapcsolódott a Mikuláshoz vagy az ünnephez, így teszteltük, mennyire tudjuk követni a Mikulás utasításait; voltunk gyertyák, koszorúk, Mikulások és Rudolfok a futkározós játék során; különbségeket kerestünk két, látszólag teljesen hasonló, Mikulást ábrázoló kép között; és megtaláltuk az ajándékokhoz vezető útvonalat is a labirintusban. Sőt, még a Mikulás-kvízre is helyes válaszokat adtunk, hiszen tudtuk, hogy hány rénszarvas húzza a Mikulás szánját, hogy miről nevezetes Rudolf, s mivel kínálják a gyerekek az ajándékot hozó Télapót. Ráadásként egy rövid verset is megtanultunk, a gyerekek pedig elénekelték a „Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás” kezdetű éneket.
Ezután következett kirándulásunk fénypontja: az erdő fái közül előkerült a Mikulás piros puttonya, amelyben édesség, gyümölcs és egy kis síp rejtőzött minden gyermek számára. Pár pillanaton belül már vidám sípszó töltötte be az egész kilátót, így a völgyben lakó emberek is biztosan hallották, hogy gyerektúrát szervezett az EKE. A játékkal annyira elrepült az idő, hogy a tűz már vígan égett, így a szülők nekiláttak a sütögetésnek, amelybe a gyerekek is örömmel bekapcsolódtak. Hamarosan sült szalonna, kolbász és a hagyma finom illata töltötte be a levegőt, így mindenki jóízűen megebédelt az otthonról hozott finomságokból. Néhány családnak korábban el kellett indulnia hazafelé, így amire eszünkbe jutott a csoportkép elkészítése, már megfogyatkozott 43 fős csapatunk. Ezután mi is gyorsan összepakoltunk, és szaporán visszaindultunk az autókhoz, hiszen délutánra több mindenkinek be volt tervezve egy-egy családi program. Lefele már sokkal könnyebben haladtunk, így a gyerekek gyorsan elfogadták, hogy nem lesz több pihenő, s egy óra 15 perc alatt vissza is értünk a völgyben található autókhoz. A viszontlátás reményében mondtunk búcsút egymásnak, majd mosolyogva indultunk haza az év utolsó gyerektúrájának vidám emlékeivel.
