Március 21-én Barazsuly Viktória művészettörténész Nagykároly környékére kalauzolt bennünket. Első megállónk Ákos volt, ahol megilletődve álltunk az Ákos nemzetség által alapított monostori templom előtt, és csodálattal szemléltük ezt a különleges műemléket, amelynek építését a régészek a 12. századra teszik. Számomra szinte felfoghatatlan, hogy egy templomot hajdan kilencven éven át építettek, következetesen, egyetlen terv szerint. Ez a kitartás és rendíthetetlen elhatározás a mai ember számára sajnos már szinte elképzelhetetlen. Különösen lenyűgöző belegondolni abba is, hogy minden egyes téglát ott helyben, Ákoson égettek ki. Abban a korban még nem volt ismert a vakolás, ezért a templom eredeti megjelenése is ilyen volt: látható, csupasz téglafelületű.
Innen Kaplonyba látogattunk, ahol az Ybl Miklós által átépített, neoromán kori templom alatt található a Károlyi család sírboltja. Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy mindannyiunk számára ez volt a kirándulás egyik legérdekesebb pillanata. Ide temetkeztek a Károlyi család férfi tagjai az 1700-as évektől kezdve, az utolsó temetés pedig 2010-ben történt. Nagyon érdekesnek találtam, hogy a család férjhez ment Károlyi lánytagjai nem temetkezhetnek ide, kivételt csupán a férjezetlenül, hajadonként elhunyt családtagok, valamint a családba beházasodott hölgyek képeznek. Különösen csodálatra méltónak találtam Barkóczy Krisztina személyét, aki szerelemből ment feleségül Károlyi Sándorhoz, és a nagylelkű, adakozó szíve mellett kiemelkedő vezetői tulajdonságokkal is rendelkezett.
Ezután a nagykárolyi Károlyi-kastély következett. Mivel ez az épület eléggé ismert a köztudatban, úgy érzem, itt szinte feleslegesek a szavak. A kastély meglátogatása után Nagykároly főutcáján tettünk egy sétát. Megtekintettük néhány fontos személyiség köztéri szobrát, akikről Viktória bőven mesélt, sőt, még verset is mondott. Egy pillanatra megálltunk az Arany Szarvas fogadó előtt is, ahol Petőfi Sándor az 1846. szeptember 8-án megrendezett megyei bálon először pillantotta meg szerelmét, Szendrey Júliát. A többi pedig már történelem, ahogy mondani szokás. Sétánkat Nagykárolyban a Kalazanci Szent József-templom meglátogatásával zártuk. Ez a csodaszép barokk templom szintén a Károlyi családhoz kötődik: Károlyi Antal építtette, és 1778-ban szentelte fel az egri püspök.
Mielőtt hazaindultunk volna, Viktória még két meglepetést tartogatott számunkra, mégpedig két ici-pici, ám annál meglepőbb templom látogatását: a berei és a csomaközi templomocskákat. A berei templom egy 12. századi templom többszöri átépítésének eredménye. Külön érdekessége, hogy a 2010-es években több, nagyon jó állapotban fennmaradt freskó került elő benne, amelyek közül az egyik a Köpenyes Madonna. A csomaközi templom pedig egy nagyon szép, kicsi, elhagyatott templom, amelyet a középkorra datálnak, udvarán egy bájos kis fa harangtorony található.
E hosszú, élményekben gazdag és intenzív nap után útnak indultunk hazafelé. A csaknem háromórás út alatt mindenkinek jutott egy kis idő a pihenésre, valamint arra, hogy feldolgozza a látottakat és a hallottakat. Ráadásul Tusnádon áthaladva egyik útitársunk, Horváth Gabriella, még egy hozzáértő, színvonalas helyi ismertetéssel és visszaemlékezéssel is megörvendeztetett bennünket. Ezúton is nagyon köszönjük Barazsuly Viktóriának az újabb kirándulást, és szeretettel, valamint érdeklődéssel várjuk a következőt!
Filep Ingrid
