Merre vigyük végzetünk? – tusványosi nemzetpolitikai kerekasztal
Partneri kapcsolatban Zágrábbal a horvátországi magyarok
A panelbeszélgetésen elsőként Jankovics Robert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) elnöke kapott szót. Elmondta: létszámában ugyan kis, de erejében annál nagyobb külhoni magyar közösséget képvisel. Elmondása szerint a parlamenti választáson fele-fele arányban szereztek mandátumot a jobbközép és az ellenzéki pártok, ezért a horvátországi magyar közösség egyetlen képviselőjének a szerepe felértékelődött a 151 fős törvényhozásban. Ő a parlamentből támogatja a jobbközép horvát kormányt. Miniszteri széket nem vállaltak, hanem két államtitkári tisztséget kértek: a nemzeti kisebbségeket felügyelő oktatási, illetve a kisebbségekért felelős kulturális államtitkár képviseli őket.
A HMDK elnöke felidézte: tavaly az önkormányzati választásokon történelmi eredményt értek el, a magyarok által lakott keleti területek járásainak képviselőtestületeiben ott vannak a HMDK képviselői. (A 2021-es népszámlálás szerint Horvátország lakossága 3 871 833 fő, közülük 10 315-en vallották magukat magyar nemzetiségűnek. )
Jankovics szerint az elmúlt hat évben nem kevesebb, mint 204 olyan törvény született, amely „egy kézen múlott a parlamentben”. A magyar–horvát viszonyokat illetően azt mondta: a két állam bilaterális kapcsolatában még most is sok rendezetlen, főként energetikai jellegű ügy van. Mindazonáltal, Jankovics Róbert szerint ez nem hatott ki arra, hogy a két állam miként kezeli a nemzeti kisebbségeit.
A jövőre nézve arra kérte a magyarországi döntéshozókat: tegyék kiszámíthatóvá a külhoni magyar támogatási rendszert, hiszen ezt eredmények is követik majd.
Felgyorsítja a jólét az asszimilációt Muravidéken
A külhoni magyar közösségek közül a szlovéniai Muravidék magyarsága számít a legkisebbnek. Orban Dušan, Muravidéki Magyar Nemzeti Közösség (MMNK) elnöke mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet: sajnos körükben az asszimiláció nagyon nagymértékű, amit ők elsősorban a jólétre vezetnek vissza. „Ha jól megy az embernek a sorsa, el szokta felejteni a gyökereit….” – tette hozzá rezignáltan. (A nemzetiségüket magyarnak vallók száma körülbelül 6200 fő, míg a magukat magyarnak vallók és a magyar anyanyelvűek együttes becsült létszáma a muravidéki régióban 8000 és 10 000 fő között mozog.)
Elmondta: bár a régióra nem jellemzőek a magyarellenes megnyilvánulások, a választási kampányokban mégis akadnak ellenséges nyilatkozatok, idén is előfordult néhány ilyen eset.
Kiemelte: az MMNK pártsemleges, egy ilyen kis közösség nem válogathatja meg, hogy kivel működik együtt – magyarázta. „Nekünk fontos, hogy partneri viszonyban álljunk a kormányzó pártokkal, hiszen ők biztosítják közösségünk előrehaladását” – tette hozzá.
Orban Dušan úgy ítéli meg: a határon túli magyar közösségek közül a muravidékiek vannak a legjobb helyzetben, hiszen az a jogi rendszer, amit Szlovénia 1991-ben elfogadott, irigylésre méltó.
„Az MMNK mindent megtesz annak érdekében, hogy a harminc éve megszerzett jogokat megtartsuk” – zárta felszólalását az elnöke. A beszélgetés második felében a hogyan továbbra vonatkozó kérdésre válaszolva kifejtette: azért Szlovéniában is újból és újból el kell magyarázni, mi a különbség az őshonok kisebbség és a bevándorlók között.
Kárpátalja: félezer magyar van a fronton
„Egyetértek XIV. Leó pápával, hogy a harmadik világháború már elkezdődött – sajátos, hibrid formában, és egyik terepe Ukrajna” – indította felszólalását Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke. Hangsúlyozta: a háború mindenre rányomja bélyegét, és nem látni a végét. Donald Trump amerikai államfő választási ígérete, miszerint 24 órán belül véget vet az orosz-ukrán háborúnak, finoman szólva sem következett be, sőt, azóta eszkalálódott a konfliktus – jegyezte meg a politikus. Úgy vélte: egzisztenciális félelmek vannak Oroszország és Ukrajna vezetőiben, ezért olyan nehéz megtalálni azt a minimumot, amelynek mentén a békekötésben megállapodhatnának.
Brenzovics László rámutatott arra is, hogy a két háborúzó fél mostanra már kifejezetten erős csapásokat mér egymás infrastruktúrájára. A kárpátaljai politikus szerint ezeknek a csapásoknak súlyos következményei lesznek: szörnyű nehéz tél vár Ukrajnára, nehezen fogják tudni az ott lakók számára biztosítani a minimális ellátást is. Megjegyezte: Kárpátalja Ukrajna legnyugatibb megyéje, az eddigiekben „csak” két légicsapás érte, de ezek száma a közeljövőben növekedhet.
Kiemelte: Ukrajna történetét a függetlenné válása óta a dezindusztralizáció, a degradáció, és a depopuláció határozta meg, és a háború ezeket a folyamatokat még inkább felerősítette. Mint elmondta, Kelet-Ukrajnában alig van már élhető város, és egyre nagyobb a pusztítás a nagyvárosokban is. Hozzátette: népszámlálás 2001 óta nem volt, de a legtöbb szakértő szerint az ország lakossága az elmúlt néhány évben a felére csökkent – most körülbelül 25 milliós lehet. Emellett, az ukrajnai szaporodási ráta a világon a legalacsonyabb.
Brenzovics szerint hasonló folyamatok zajlanak Kárpátalján is – becslések szerint a régiónak mintegy 350 ezer lakosa távozott a háború évei alatt, ugyanakkor sokan beköltöztek: 170 ezertől 300 ezerig terjedhet azoknak a létszáma, akik a közelmúltba érkeztek az eddig többségében magyarok lakta kárpátaljai településekre, köztük Ungvárra, Beregszászra, Husztra, Nagyszőllősre.
Az érkezők nagy többsége Kelet-Ukrajnából származik, és többségében orosz nyelvű. Ugyanakkor, mivel sokan ipari dolgozók, Kárpátalján az ipari termelés, és az ezzel járó bevételek nőttek az elmúlt időszakban. A magyarországi országgyűlési választások kapcsán Brenzovics László megjegyezte: Ukrajna kormányzata és vélhetően az ukrán lakosság többsége Magyar Péter győzelmének szurkolt, arra számítva, hogy Orbán Viktor kihívója miniszterelnökként azonnal zöld jelzést ad az uniós csatlakozással kapcsolatos folyamatoknak.
A KMKSZ elnöke szerint az ukrán kormányt meglepte, hogy Magyar Péter a támogatás fejében a magyar kisebbség jogainak garantálását kérte. A magyar és az ukrán kormány meg is állapodott egy tizenegy pontos, az ukrajnai magyar közösség jogaira vonatkozó jegyzékben – a kulturális autonómia biztosítása kapcsán 2027 a kitűzött határidő. Brenzovics László szerint a jegyzék tiszteletben tartatása nem lesz könnyű, Ukrajna állampolitikája ugyanis kifejezetten nacionalista irányt vett az elmúlt időszakban. Mindazonáltal, mivel az ukrán politika jelenlegi legfőbb iránya az EU-s csatlakozás, remélni lehet, hogy a magyar kisebbségi jogokat valóban megadják majd.
Brenzovics László beszélt arról is, hogy a háborúban eddig 120 kárpátaljai magyar halt meg, és körülbelül fél ezren vannak jelenleg a fronton. Összességében havonta körülbelül harmincezer ukrajnai katona esik el, így a behívásokat fokozzák.
A háború első két évében inkább verbuváltak, most már kötéllel fogják a katonákat – ez a veszély fenyegeti a kárpátaljai férfiakat, de a teljes ukrajnai férfilakosságot is – mondta. Pozitívumként könyvelte el, hogy a magyarságnak a háborús körülmények közepette is sikerült fenntartania intézményrendszerét – megmaradtak a magyar iskolák, szervezetek, működnek az egyházak.
Mindazonáltal, elmondása szerint folyamatosan harcolniuk kell az iskolák fenntartásáért, hiszen a gyermekek száma is csökken. Brenzovics László szerint a kárpátaljai magyarság sorsa három tényezőtől függ: az ukrán állam politikájától, a magyarországi támogatásoktól és a helyi közösség akaratától. Az első két faktort bizonytalannak nevezte, megjegyezve, hogy a magyar kormányváltással a rendszer is átalakul: az idei támogatást még nem utalták ki, és intézményrendszerük fenntartására nincsenek tartalékaik.
Brenzovics László a beszélgetés második felében rámutatott arra, hogy a háború eszkalálódni fog, és ez Közép-Európára is kihat majd. Úgy vélte, az ukrán–magyar viszony a jövőben sem lesz felhőtlen – részben a magyar közösség jogai miatt. Megjegyezte: a magyar kormányzat részéről jó lenne egyfajta folyamatosság, kiszámíthatóság.
Bárdi Nándor: a kisebbségpolitika vakrepülésben van
A jelen levő politikusok között az egyetlen „civilnek” Bárdi Nándor történész számított, aki az utóbbi időszak kisebbségpolitikájának kritikai irodalmát így foglalta össze: minden jel arra vall, hogy a kisebbségpolitika vakrepülésben van, a kisebbségi intézményrendszer pedig túlélésre rendezkedett be.
Jelenleg a kisebbségi magyar közösségeket a kettősség jellemzi – mondta. Évszázados fennállásuk óta soha nem élveztek ilyen széles körű nyelvi jogokat, intézményi hálózatot, de ez nem jelenti, hogy helyzetünk megoldott – vélekedett.
„A sajátos önkormányzattal és mérleg nyelve szereppel rendelkező szlovéniai és horvátországi magyarság lényegében etnoregionális közösséggé vált az 50 százalék feletti vegyes házasságokkal. Kárpátalján a KMKSZ vezetője hat éve lényegében Magyarországon él, Kárpátalján és Délvidéken exodus van. A szlovákiai magyarok, akik több mint tíz évig kormányon voltak, 2020 óta nem rendelkeznek parlamenti képviselettel, és a szétfejlődés fele tartanak. Az RMDSZ a román belpolitikai válság biztos bástyája, az euro-atlanti erők sarokköve, ugyanakkor az utóbbi 14 évben a Fidesz politikai közösségéhez kapcsolódott, politikai, kormányzati és identitáspolitikai mintáit követi. Megszületett ugyanakkor a nyugati diaszpóra, a 700-800 ezres nyugaton élő közösség, amelynek szükségleteit azonban a hagyományos diaszpóra politika már nem tudja kielégíteni” - összegzett a történész.
RMDSZ: a nemzetpolitikának nincs alternatívája
Antal Árpád, az RMDSZ stratégiai igazgatója rámutatott: Romániának több mint két hónapja nincs kormánya, és az állam költségvetési válságban vergődik.
Összegzése szerint a 2024-es önkormányzati és parlamenti választásokon az RMDSZ erős felhatalmazást kapott: a magyarok több mint kétharmada olyan településen él, ahol magyar a polgármester. Fontosnak nevezte, hogy lehetőség szerint az RMDSZ kormányzati pozícióból próbáljon gátat vetni a közigazgatási reformtervezetnek, amely csökkentené a magyarok arányát az adminisztratív egységekben.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a legutóbbi parlamenti választásokon a szélsőséges erőknek mintegy 35 százalékos volt a támogatottsága. Ha most lennének a választások, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) megszerezné a leadott voksok 35–40 százalékát, ezért fontos megakadályozni az előrehozott választások kiírását.
A magyarországi, áprilisi választások kapcsán úgy vélte: április 12-e után kiderült: a magyarországi magyarok egyféle, az erdélyi magyarok másféle döntést hoztak, mindezt el kell fogadni, tiszteletben kell tartani. Pozitívumnak nevezte, hogy a magyar országgyűlésben olyan pártok ülnek, amelyek azt nyilatkozzák, prioritást élvez a határon túliak támogatása. „Fontos kimondani: a nemzetpolitikának nincs alternatívája a határon túli magyarok számára” – emelte ki az RMDSZ politikusa.
A jövőre nézve Antal Árpád fontosnak vélte, hogy az RMDSZ-nek korrekt, együttműködő kapcsolata legyen a mindenkori magyar kormánnyal. Megjegyezte: a Fidesz-KDNP nem a lottón nyerte el a támogatását az erdélyi magyaroknak – e mögött több évtizedes befektetett munka van.
„Az RMDSZ senkinek nem lesz utánfutója, sem Bukarestben, sem Budapesten – mi a saját fejünkkel gondolkodunk, és a magunk útját járjuk” – nyomatékosította a politikus.
Antal Árpád szerint, Erdélyben soha nem volt könnyű magyarnak lenni, de az elődökhöz hasonlóan meg lehet találni az erőt a folytatáshoz. „A mai, folyamatosan változó világban az a legfontosabb, hogy az egymás iránt érzett felelősség megmaradjon – ha ez megvan, mindegy, ki van kormányon” – emelte ki a politikus.
Semjén: a határon túli magyarok támogatása nem lehet pártpolitikai kérdés
„Ha van tíz jó évünk, akkor túl tudunk élni további tíz rosszat” – idézte Kató Bélát Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke, az Orbán-kormány miniszterelnök-helyettese. A volt református püspök eképp érzékeltette az itt élő magyar közösség túlélési kilátásait.
Semjén hangsúlyozta: ő maga is ezen elv mentén irányította a nemzetpolitikát. Az volt a cél, hogy a Fidesz-KDNP kormány idején olyan beruházások valósuljanak meg, amelyek visszafordíthatatlanok. Elmondta: programjaikkal gyakorlatilag minden Kárpát-medencei magyar közösséget, több mint kétmillió magyar embert értek el. Tízezer nagyberuházás valósult meg, 6500 intézmény és szervezet működését támogatták, 700 óvodát tettek rendbe és hoztak létre, továbbá 3800 templomot tataroztak, és 200 újat építettek a Kárpát-medencében, ezek pedig itt maradnak évtizedekre, emberöltőkre.
Ugyanezt a célt szolgálta az oktatási-nevelési támogatás is. Annak a 230 ezer határon túli magyar gyereknek a magyarságát, a magyar intézményrendszerhez való kötődését, akik ennek ösztönzésére magyar iskolában tanulnak, senki nem tudja elvenni – mondta. Ugyanilyen fontosságú a Határtalanul program, 600 ezer magyarországi gyermek látogatott a határon túlra iskolai intézményes formában. „Ki tudja visszacsinálni azt a millió személyes kapcsolatot, barátságot, szerelmet?” – tette fel a kérdést. Ide sorolta a Körösi Csoma Sándor ösztöndíj-programot, a határon túl átívelő babakötvényt, anyasági támogatást is.
Semjén személyes életcéljának tekintette, hogy a magyar állampolgárságot kiterjesszék a határon túli magyarokra. Élete nagy pillanatának nevezte, amikor Traian Basescu akkori román elnöknek elmondhatta, hogy valójában a román állampolgársági törvényt ültették át magyarra, kifogva ezzel az esetleges ellenkezők vitorlájából a szelet. „Mindeddig több mint 1 200 000-an váltak a nemzet közjogi egyesítésével honfitársainkká, és nincs az a hatalom, amely az állampolgárságot, vagy az állampolgársággal járó szavazati jogot elveheti. Aki egyszer magyar állampolgár lett, annak gyereke, unokája és ükunokája is az” – mondta.
Ezért azt üzente a mostani magyar kormánynak: vannak olyan kérdések, amelyekben konszenzus kell, ilyen mindenekelőtt a határon túli támogatások. Példaként a Sapientia tudományegyetem helyzetét említette, amely nem tud magyarországi finanszírozás nélkül fennmaradni. Az alternatíva a romániai támogatás bevonzása, ennek viszont az az ára, hogy „a románok mindenbe bele fognak szólni”.
„Ez nem pártpolitikai kérdés” – mondta Semjén. „A mi politikánk az volt, hogy minden támogatást meg kell adni azoknak, akik magyarnak akarnak maradni” – zárta felszólalását.
„Akkor maradhatunk meg Vajdaságban, ha tényezőként tekintenek ránk”
„A vajdasági magyarság eddig mindent túlélt: a jugoszláv királyság kemény diktatúráját, a titói rendszer magyarirtását, perfid asszimilációs törekvéseit, átvészeltük a délszláv háborúkat, a NATO-bombázásokat, a milosevici diktatúrát is” – emelte ki Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke. Úgy vélte, ez azért volt lehetséges, mert a közösség erős identitással rendelkezik, és mert sokan voltak olyanok, akik idejüket, energiájukat a közösség építésére áldozták.
A vajdasági politikus elmondta: a szerb törvényhozásban hat fős frakciója van a VMSZ-nek, a kormányban nyolc államtitkárral képviseltetik magukat. Kiemelte: a törvényhozási képviselet, és kormányzati szerepvállalás nagyon fontos – ezek nélkül a magyarok lakta területek fejlesztésére nem különítettek volna el eszközöket. Kormányzati szerepvállalás nélkül nem tudták volna elérni azt sem, hogy két-három diákkal is magyar osztályokat indítsanak. Fontosnak nevezte a kormányban való jelenlétet a biztonság miatt is: húsz esztendeje még a sajtót a magyarverések ügyei töltötték meg – most már nincs szó ilyenekről.
Pásztor Bálint elismerte: lehet és kell beszélni a vajdasági magyar közösségben tapasztalható elvándorlásról is. Úgy vélte, ez összetett, többgyökerű folyamat, amelynek része az is, hogy Szerbia vonatkozásában nincs uniós csatlakozási perspektíva. Kiemelte: az eddigi, megmaradást segítő stratégiák nem voltak haszontalanok.
Rámutatott: a következő hónapokban parlamenti választás, magyar nemzeti tanácsi választás, és lehet, hogy elnökválasztás is lesz. „A választások sorsdöntőek – elég egyszer kimaradni, meggyengülni, attól kezdve a közösség védtelenné válik” – emelte ki a VMSZ elnöke. „Akkor tudunk megmaradni, ha a szerbek látják: a magyarok tényezőnek számítanak szülőföldjükön” – szögezte le. (A magyar nemzetiségűek száma Szerbiában 2022 végén 184 442 fő volt. Szerbia összlakossága mintegy 6,6 millió – szerk.)
Zakariás: nem sikerült betemetni a kiásott lövészárkokat
Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) elnöke borúlátó az erdélyi magyarok életkörülményeit illetően: a gazdasági helyzet nem javult, sőt romlott, a civil szervezetek, az egyházak, a média anyagi alapú politikai függése nem csökkent, ez pedig folyamatosan növekvő bizonytalanság érzetét kelti az erdélyi magyar társadalom nagy részében, ami a hosszú távú megmaradásunk zálogát gyengíti – mondta.
Meglátása szerint két folyamat észlelhető jelenleg is, ez egyik az elvándorlás, aminek a mértéke továbbra sem csökkent, a másik pedig a „belső elvándorlás”, a közöny ebben a bizonytalansággal teli világban. Az emberek nagy része visszahúzódik, elfordul a közéletből való részvételtől, ez pedig gyengíti a közösség összetartó erejének hatását – fogalmazott.
A gazdasági helyzetre utalva úgy vélte, ennek oka mindenekelőtt az instabil román belpolitika. Ez a válság különben élesen rávilágított a centralizált állam gyengeségére, ahol a különböző régiók teljesen ki vannak szolgáltatva a központi kormányzásnak. Ismét bebizonyosodott tehát az önrendelkezés szükségessége, éppen ezért soha nem volt fontosabb napirenden tartani ezt a témát, mint most – mondta. Létre kell hozni a párbeszédet a román elittel, el kell fogadtatni, hogy az önrendelkezés előnyös a román társadalom számára – mondta. Ebből a megfontolásból hatodszor is benyújtották a székelyföldi autonómia statútumot a parlamentbe.
Kifejtette: az EMSZ mindig alapvető értéknek tartotta a politikai pluralizmust, ennek hagyománya van Erdélyben, az 1,2 milliós magyar közösség sokszínűségének politikai szinten is meg kell nyilvánulnia. A pluralizmus nem az etnikai politizálás vége, hanem éppen ennek záloga. Ha ugyanis nincs magyar alternatíva, azok, akik nem értenek egyet egyik vagy másik magyar párt politizálásával, román pártra fog szavazni vagy egyáltalán nem voksolnak – mondta. Sajnálatát fejezte ki, hogy a kiásott lövészárkokat nemhogy betemetni, de még mélységében sem sikerült csökkenteni.
„A nyugati magyarság értékesebb annál, hogy veszni hagyjuk”
A nyugat-európai diaszpórában élő magyarok képviseletében Bihari Szabolcs Zoltán, a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) elnöke vett részt a kerekasztal-beszélgetésen. Sajnálatát fejezte ki, hogy a Tisza párt politikusai nem fogadták el a meghívást a szabadegyetemre, hogy meg lehessen közösen beszélni dolgokat, és hogy ismertessék, hogyan alakítják a továbbiakban – az immár magyarságpolitikának nevezett – nemzetpolitikát.
Elmondta: a NYEOMSZ negyed évszázada alakult, és húsz államban levő szervezetek kapcsolódnak hozzá. Fő célja a diaszpórában élő magyarság közösségi életének megszervezése, a nemzeti öntudat megmaradásának segítése – a már emigrációban született generációknál is.
Bihari Szabolcs Zoltán szerint körülbelül félmillió magyar – köztük az 1956-ban elvándoroltak és leszármazottaik – él szerte Nyugat-Európában; a világszerte emigrációban élő magyarok száma több millióra tehető. Megjegyezte: októberben emlékezünk meg az 1956-os magyarországi forradalom hetvenedik évfordulójáról – ez alkalommal köszönetet mondanak azoknak, akik akkor elhagyták Magyarországot, és áldozatos tevékenységgel építették a nyugati-európai diaszpóra hálózatát.
„A nyugati magyarság sokkal értékesebb annál, mint hogy veszni hagyjuk. Az elmúlt 16 évet nemzetpolitikai aranykorként éltük meg – reméljük, az előzetes ígéretek alapján a jelenlegi kormány is folytatni fogja az eddigi nemzetpolitikai felfogást” – mondta Bihari Szabolcs Zoltán.
Felvidéken a parlamenti képviselet visszaszerzése a legnagyobb kihívás
A felvidéki Magyar Szövetség (MSZ) elnöke, Gubík László arról számolt be, hogy a magyar a legtöbb polgármesterrel rendelkező nemzeti közösség Szlovákiában, miközben nincs parlamenti képviselete. Elmondta: 2024 szeptemberében arra kapott mandátumot az MSZ elnökeként, hogy ezen az állapoton változtasson.
2027 őszén parlamenti választások lesznek Szlovákiában, és Gubík László társadalmi és közösségi feladatnak tekinti a parlamenti képviselet visszaszerzését. Mint elmondta, a cél elérése érdekében „a nulladik szint” a stratégiai nyugalom megteremtése párton és közösségen belül. A második lépés a korszakváltás: új perspektívát kell adni a közösségnek. Az MSZ elnöke szerint pártja hátországában már megtörtént az új emberek bevonása – meghirdetett olyan programot is, amelynek keretében elkezdték a Budapesten élő, tehetséges felvidékiek hazavonzását is.
Edvard Benesnek 13 rendelete a felvidéki magyarok kollektív bűnösségéről szólt – az MSZ 13 pontos programot dolgozott ki, amely „a még talpon levő magyar közösség jövőjére vonatkozik” – mondta el Gubík László.
Kiemelte: október 24-én helyi és megyei önkormányzati, jövőre pedig parlamenti választások lesznek. „Ha a magyar párt nem lesz jelen a döntéshozásban, mind közigazgatási vonalon, mind iskoláink tekintetében vészes helyzet fenyeget” – vélte az MSZ elnöke.
Rámutatott arra, hogy a szuverenista blokk élén álló Robert Fico szlovák kormányfő nyilvánvalóvá tette, hogy Orbán Viktor korábbi magyar miniszterelnöknek szövetségese volt, de a felvidéki magyarságnak bizonyosan nem szövetségese.
„Nyolcvan éves földelkobzási határozatokat porolnak le, további erdőket, termőföldeket vesznek el. Amikor mindezt szóvá tettük tüntetés, petíció formájában, módosították a büntetőtörvénykönyvet: akik kifogásolják a második világháború utáni elrendeződést – magyarán a Benes-dekrétumokat – fél év börtönre számíthatnak” – számolt be Gubík László. Mivel a Fico-kormánnyal való politikai szövetség nem vállalható, csak az ellenzéki pártokkal való tárgyalásra nyílhat mozgástér – magyarázta.
„A közeljövőben „politikai hangyamunka” vár ránk: nagyon világosan kell kommunikálnunk saját közösségünk fele, hogy megértessük: kizárólag a felvidéki magyar érdekek mentén politizálunk” – emelte ki politikus.
A jövőképet illetően Gubík László hangsúlyozta: a felvidéki magyar politikum és a felvidéki magyarok közötti szövetségkötésre van szükség: az MSZ belső mérései szerint, ha most tartanák a választásokat, a felvidéki magyarság 45 százaléka nem menne el szavazni – ezen változtatni kell.
A 2021-es népszámlálás adatai szerint a mintegy 5,4 millió lakosú Szlovákiában több mint 422 ezer ember vallotta magát magyar nemzetiségűnek; az első és második nemzetiségi nyilatkozatokat együttesen figyelembe véve a szlovákiai magyar közösség létszáma megközelíti a 462 ezret.
Németh Zsolt: rögzíteni kellene a költségvetésben a határon túli magyarok támogatását
Németh Zsolt, a Fidesz frakcióvezető-helyettese történelmi esélyként értékelte, hogy a magyar törvényhozásból kiszorultak azok a posztkommunista erők, amelyek a külhoni nemzetrészek ellen uszítottak. Ebben az új politikai felállásban pedig van esély az önmagukat nemzeti politikai erőnek valló tényezők együttműködésére – mondta. Jelezte: a Fidesz készen áll a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédre a nemzetpolitikai konszenzus kialakítása érdekében és bízik abban, hogy a Tisza nem fogja elszalasztani ezt a lehetőséget. Ehhez azonban kulturált, tiszteleten alapuló politikai hangnem szükséges, amelybe nem férnek bele az olyan kijelentések, miszerint az „RMDSZ a Fidesz ügynöke”, vagy hogy a „Fidesz-maffia kiépítette a határon túli lerakatait” stb.
Elmondta: 2010-2026 között mintegy tízszeresére nőttek a nemzetpolitikai támogatások. Vannak kulcsfontosságú programok, amelyek számára a kiszámíthatóság és folyamatosság meghatározó. Mindenekelőtt az oktatási-nevelési támogatást emelte ki, továbbá az egyetemek, óvodák, iskolák, sportlétesítmények, egyházak finanszírozását.
Javaslata szerint a magyar költségvetésben egy előre rögzített százalékot kellene elkülöníteni a határon túli magyar közösségek támogatására, hogy a nemzetstratégiai jelentőségű intézmények finanszírozása kiszámítható és folyamatos legyen.
„Van még esély arra, hogy kivonjuk a pártpolitikai csatározások köréből a külhoni magyarság kérdését, erre a Fidesz nyitott. A nemzetpolitikai konszenzus lehetősége még nyitva áll előttünk ” – összegzett.
Borítókép: képernyőmentés
