Kisboldogasszony napján délután 5 órakor ünnepelte római katolikus templomának búcsúját a tordai egyházközség, plébánosa Ráduly István-Zsolt, ünnepi szónok Fábián László, györgyfalvi plébános. Az egeresi kápolnában, amelynek híveit ellátja Kádár István jegenyei plébános, szeptember 6-án, vasárnap délután 4 órakor kezdődött a búcsús szentmise.
Mária születése hajnalhasadás, felkelő nap az emberiség egén. Az erdő madárkái énekkel köszöntik a pirkadó hajnalt, a felkelő napot, csendüljön fel tehát a mi szívünk hálaadó, imádó éneke is Isten iránt, aki ezt a szép, kegyelemteljes hajnalt adta az emberiségnek.
Szűz Mária születésének ünnepe valószínűleg a jeruzsálemi Szent Anna templom felszentelésének ünnepére vezethető vissza, amelyet az V. században Mária szülőháza feltételezett helyére építettek. A Konstantinápolyban 500 körül diakónusként szolgáló görög Romanosz himnuszaiból arra lehet következtetni, hogy ez a nap Mária születésnapjaként már akkor mélyen gyökerezett a néphitben. Rómában a 6. századtól kezdve említik. I. Szent Szergiusz pápa (687-701 között) körmenetet is rendelt el erre az alkalomra. A római naptár szerint Urunk születése és Keresztelő Szent János születése mellett ez a születésről szóló harmadik ünnep.
A magyar nyelvterületen Kisboldogasszony kultusza a reformáció és a török uralom miatt csak a barokk időkben bontakozhatott ki, viszont akkor már nagyon gazdagon. Középkori templomaink egy részének eredetileg Szűz Mária-titulusa volt, majd ezeknek később a Kisboldogasszony búcsúünnepet választották. A kitartó Mária-tisztelet hitünk és kereszténységünk egyik jellegzetes vonása, ugyanakkor hazánk ősi szent öröksége. Megszámlálhatatlan áldás fakadt és fakad minden katolikus - és nemcsak - ember számára a Szűz Mária-tiszteletből.
Az ünnep szokásai közé tartozik egyes helyeken a szabadban várni a napfelkeltét, mintegy jelképesen csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Mária, a felkelő nap és Krisztus képe az ünnep liturgikus szólóénekében is összefonódik: „Boldog vagy Szentséges Szűz Mária és minden dícséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk. ”
Názáret mellett, a kis falucska közelében, ahol az Úr Jézus és Szűz Mária sok évet töltöttek el, van egy kút, amelyet a helybéliek Ain Miriam-nak, azaz Mária kútjának neveznek. A néphagyomány azt tartja, hogy Szűz Mária oda járt vízért. Napjainkban is az egész vidéknek ez a legjobb vizű kútja, a környék lakosai fejükön viszik innen a vízzel megtöltött művészi formájú agyagkorsót. A názáreti emberek a Mária kútjából merített vízből testileg felüdülnek, erőt nyernek mindennapi munkájukhoz. Mi pedig szerte a földkerekségen Mária tiszteletének bőven fakadó kútjából merítünk lelki felüdülést, hitünk megerősödését. Megtaláljuk az ember örök vágyódásának beteljesülését a szép, tiszta és igazán eszményi iránt. Ez erősíti, őrzi és ápolja a hitünket még akkor is, ha erre nem gondolunk öntudatosan.
Hangsúlyozni szeretném azt, hogy napjainkban, amikor olyan szívósan ragaszkodik az ember a múlandó világhoz, különös boldogságra ad lehetőséget, amikor Mária felé fohászkodhatunk a kereszténység felülmúlhatatlan költőjével, Dante Allighieri-vel: „Királynő, ki mindent megtehetsz, amit akarsz, kérem tőled; tartsd bennem elevenen az örökkévalóság vágyát, s a mulandónak hullámzását pedig győzze le bennem a te pártfogásod.”
Kisboldogasszony örömünnepe azért is áll közel a szívünkhöz, mert mi a Mindenható Isten nagy családjához tartozunk, ezért szívesen tartjuk meg a családi ünnepeket. Szeptember 8-a áldott mennyei édesanyánk születésnapja, hiszen Mária Krisztus anyja, ezért a mi anyánk is, mert Jézus Krisztus testvéreivé fogadott minket.
Amilyen mérhetetlen a közösségi ragaszkodás az Egyházban Krisztushoz, olyan tiszta ragaszkodás fűzi a híveket az ő Anyjához, a Szent Szűzhöz is. Ha a keresztény életről beszélünk, Mária a tökéletes példakép és biztos támpont az örök életre vezető úton. Valljuk tehát bizalommal, s osszuk meg mindenkivel meggyőződésünket, miszerint: Kisboldogasszony - a halhatatlanság biztonságát sugározza felénk.
***
Szeptember 12-én Szűz Mária szent nevének emléknapja. Számtalan nőt ünneplünk ezen a napon, mind magyar nyelvterületen, mind világszerte, akik Boldogságos Szűz Mária, égi patrónájuk nevét kapták megkeresztelkedésükkor.
A Mária szó a héber Mirjam (Marjam), illetve az arám Marea görög-latin változata. A katolikus keresztény kultúra területein világszerte a leggyakoribb keresztnév, hiszen viselőjének védőszentje a Boldogságos Szűz Mária. Éppen ezért második-harmadik keresztnévként férfiak is viselik. Egyes szerzetesrendekben és kongregációkban pedig a kettős szerzetesi név egyike. A szó jelentése sokszínű, nagyon gazdag. Philo szerint a jelentése reménység. Az egyházatyák összetételekben is értelmezték: mare amarum – keserű tenger; mirrha maris – tenger mirhája; stella maris – tenger csillaga. Mária nevének monogramja szinte minden templomban megtalálható, általában az oltárok felett, nagyon gyakran pedig a miseruhákra, stólákra, palástokra hímezve is.
A Boldogságos Szent Szűz, a világon bárhol élő magyarok Nagyasszonya a szentség tündöklő, ragyogó példaképe, egyben a mi lelki felemelkedésünk vezércsillaga. Isten benne egyesítette minden teremtmény szépségét, minden bűntől való mentességet, szeplőtelen bűntelenségét és sértetlenségét, szentségét, az erények egész koszorúját.
A Boldogságos Szűz Mária nevének közösségi tisztelete már a 11. századtól kimutatható. A személyes lelkiségben pedig nyilvánvalóan a kezdetektől épp az a kiemelt tisztelet és szeretet övezte Isten Anyjának nevét, amellyel az ember mindig is csak az Édesanya nevét illeti. Önálló ünnepként a 16. század elején jelent meg, eleinte Mária névadásának napjaként ünnepelték, a születésnapja után, különféle dátumokkal. Mivel az Ószövetségben a leányok névadása nem kötődött külön szertartáshoz (mint a fiúké a körülmetéléshez), ezért nem tudjuk, hogy születése után melyik napon kapta Mária a nevét. A hagyomány szerint ez a nap a születés utáni 4., 7., 10. vagy 14. nap lehetett. X. Leo pápa (1513-1521 között) a szeptember 8. utáni nyolcadik napra, szeptember 15-re engedélyezte kifejezetten Mária Szent Nevének ünnepét. Majd V. Sixtus pápa (1585-1590 között) áttette az ünnepet szeptember 17-re (a 10. napra). Az egész Anyaszentegyház számára az ünnepet Boldog XI. Ince pápa (1676–1689 között) rendelte el 343 esztendeje a török hadak felett Bécsnél aratott győzelem - 1683. szeptember 12-én - emlékére, a Kisboldogasszony nyolcadába eső vasárnapra. Végül Szent X. Pius pápa (1903-1914 között) az ünnepet áthelyezte szeptember 12-re, a török feletti győzelem napjára.
Mit hirdet, s mire tanít minket, gyermekeit a Boldogságos Szűz Mária lelki nagysága és szeplőtelen szentsége? Arra, hogy mindnyájunknak tisztább, tökéletesebb, szentebb, tehát szeretetteljesebb életre kell törekednünk. Életünk nagy feladata, hogy egyre hasonlóbbá érjünk az örökké szent Istenhez. Az igaz keresztény élet, a szentségre törekvő élet nemcsak a bűntől való óvakodást jelenti, hanem ennél sokkal többet: Istenes életet, kegyelmi életet, ennek nyomán erényes és jó cselekedetekben gazdag életet. Így leszünk Mária igazi gyermekei és követői.
