Hányszor történik meg az emberrel, hogy megálmodik egy receptet? Nem átvitt értelemben, hanem a szó legszorosabb értelmében.
A minap a zöldségesnél hosszasan nézegettem a szépen fénylő, sötétlila padlizsánokat, vagy ahogyan mi itthon nevezzük, a vinetát. Valószínűleg ennek hatására álmodtam egy kenhető krémről, ami nem a hagyományos, lángon sült és meghámozott vineta volt, hanem valami egészen más. S ha már álmomban ilyen szépen összeállt, hát ki is kellett próbálnom, amint sikerült friss padlizsánhoz jutnom.
Bevallom, velem sem fordult elő gyakran, hogy recepttel a fejemben ébredjek. Az ízére ugyan nem emlékeztem, de a hangulata, a krémessége és a frissessége elevenen élt bennem. Amikor legközelebb ismét megpillantottam a gyönyörű padlizsánokat, muszáj volt néhányat hazahoznom, hogy kiderüljön: működik-e a valóságban is az, ami álmomban olyan tökéletesnek tűnt.
A hagyományos padlizsánkrémet mindenki jól ismeri. Akkor a legfinomabb, ha tűzön sütjük meg, mert attól kapja azt a semmivel össze nem téveszthető, finom füstös ízt. Csakhogy nem mindenkinek van lehetősége nyílt láng fölött sütni. Én még jól emlékszem arra az időre, amikor a hetedik emeleti lakásban sütöttem egyszerre több kiló padlizsánt a gáztűzhely fölött. Az sem jelentett akadályt, hogy utána órákig kellett szellőztetni, és alaposan letakarítani a tűzhelyet. Vannak ételek, amelyekért bizony megéri egy kis felfordulást vállalni. Ha pedig már egyszer nekilát az ember lánya, természetes, hogy nagyobb mennyiséget készít, hogy jusson belőle a fagyasztóba is.
De mi történik akkor, ha valaki egyedül vagy kis családban él? Ha csak egy tál finom padlizsánkrémet szeretne, nem pedig egy egész heti adagot? Ráadásul odakint tombol a nyár, és senkinek sincs kedve a már amúgy is felmelegedett lakásból valódi kemencét varázsolni.
Erre hoz megoldást ez a recept. A legnagyobb előnye, hogy akár egyetlen padlizsánból is elkészíthető. Nem kell hozzá más, csak egy forrólevegős sütő – vagy ha az nincs, serpenyő. A hozzávalókat most kifejezetten kisebb adaghoz adom meg, de természetesen bátran megsokszorozhatók. Sőt, ha engem kérdeznek, érdemes is. Gyanítom, a vendégek sem hagynak majd belőle egy falatot sem.
Hozzávalók:
egy padlizsán
2 ek. olívaolaj
3 ek. napraforgóolaj
fél citrom reszelt héja
negyed citrom leve
fél szár zöldhagyma szára (lehet hagymásabbra is, aki szereti)
5-6 koktélparadicsom
egy marék rukkolasaláta
só
Elkészítés:
A padlizsánt megmosom, levágom a szárát, majd hosszában félbevágom. A húsát sűrűn beirdalom, mindkét felét meglocsolom egy-egy evőkanál olívaolajjal, és a forrólevegős sütő kosarába teszem. Körülbelül fél óra alatt megsütöm. Akkor van készen, amikor a belseje egészen krémesre puhul.
Ha nincs forrólevegős sütőnk, a padlizsánt meghámozom, kisebb kockákra vágom, kevés olívaolajon serpenyőben puhára párolom. Még melegen villával összetöröm, majd hagyom teljesen kihűlni.
Amennyiben a padlizsán forrólevegős sütőben készül, a megsült húsát kikaparom a héjából, villával szétnyomkodom, vagy – ha kéznél van – padlizsánvágóval felaprítom. Amikor kihűlt, megsózom, hozzáadom az olívaolajat és a napraforgóolajat, majd simára keverem. Ezután beleforgatom a reszelt citromhéjat, a citrom levét, a vékony karikákra vágott zöldhagymát, az apróra vágott koktélparadicsomot és a rukkolát. Friss kenyérrel vagy pirítóssal tálalom.
Ennyi az egész. Néhány egyszerű hozzávaló, és máris elkészül a könnyű, friss nyári padlizsánkrém. A vineta, a paradicsom, a rukkola és az olívaolaj úgy illenek egymáshoz, mintha mindig is egy csapatot alkottak volna: egyik kiemeli a másik ízét, együtt pedig sokkal többet adnak, mint külön-külön. Illik hozzá a sajt vagy telemea, érdemes kiegészíteni, úgy is kipróbálni.
Könnyű reggelinek kiváló, de előételként vagy vacsoraként is bátran az asztalra tehetjük, akár vendégeknek is. Egyszerű, majonézmentes padlizsánkrém, amely a rekkenő nyári melegben is pillanatok alatt elkészül – de őszintén szólva az év bármely szakában örömmel készítem majd, mert tudom, hogy a végén valaki az utolsó falatot is kimártja a tálból.
