Megszereztem telefonszámát, felhívtam és időpontot egyeztettünk. Kissé elszorult torokkal csengettem az ajtón, nem sejtettem ugyanis, mire számítsak. Az interjúra készülve nyilván sokat olvastam, tudtam, hogy nemcsak egy jó vívóval állok majd szemben, hanem egy tudóssal is, a sugárbiológus Uray Zoltánnal.
Az ajtóban joviális, kedves és közvetlen öregúr fogadott– mosolyogva. Majd egy rendkívül tiszta, rendezett lakásba léptem be, ahol – legalábbis nekem úgy tűnt – mindennek megvan a maga helye.Talán egy kis, kerek asztal mellé ültünk le. Már nem emlékszem, mivel kínált meg, csak arra, hogy a tányér, a kanál, a csésze tűpontossággal volt elhelyezve. „A vívó pontossága” – mosolyodtam el magamban. Később tudtam meg, hogy szülei német iskolába íratták, s neki már akkor megtetszett a katonai fegyelem.
Ekkorra már a megilletődöttségem is elillant, s beszélgetni kezdtünk. Az interjú sokkal hosszabban tartott, mint ahogy én azt előre elterveztem. Ám az igazi együttlét csak ezután kezdődött. A „hivatalos interjú” után ugyanis hosszasan beszélgettünk sportról, olimpiáról, kultúráról, kolozsvári magyarságról, tudományos munkásságról. Mintha nem is akkor találkoztunk volna először, s már korábbról ismertük volna egymást: talált a szó és találtak a gondolatok.
Nem azt állítom, hogy barátokként váltunk el, de azt igen, hogy Zoli bácsit igencsak megkedveltem. Ráadásul meglepetésemre felajánlotta, hogy tegezzem. Pedig azért jelentős korkülönbség van közöttünk. Következő alkalommal, amikor találkoztunk, még kicsit szégyenlősen köszöntem rá, hogy Szervusz, Zoli bátyám! Utána viszont már a köszönés is magától értetődő volt. Merthogy különböző eseményeken sokszor összefutottunk.
Uray Zoltán ugyanis sok ünnepségen, találkozón, előadáson vett részt. A református kollégiumban végzett Kolozsváron,egykori iskolájának sportolóit hosszú éveken keresztül támogatta, sokszor volt jelen az iskolai ünnepségeken. Sugárbiológusként negyven éven keresztül dolgozott a kolozsvári Onkológiai Intézetben, az MTA külső tagja, tudományos jellegű előadássorozatokon is nem egyszer vett részt. Ráadásul az EME egyik szakosztályának hosszú évekig volt aktív tagja, aki nyolcvan évesen is dolgozott, ugyanakkor aktívan vett részt a kolozsvári közélet számos rendezvényén.
Aki elolvassa a vele készült interjúkat vagy esetleg szóba elegyedik vele, az kitartásról, fegyelemről, munkáról és emberségről kap példát. Hiszen Uray Zoltán sugárbiológus, egykori olimpikon, sokunk Zoli bácsija ilyen ember. Aki nem mellesleg most 95. születésnapját ünnepli.
Szervusz, Zoli bátyám! Isten éltessen egészségben!
