Nem is a magyar bácsi, akinél könyveket és hanglemezeket lehet venni a sikátor elején, ahol egykoron a moziplakátok voltak. Az illetőnek – nevezzük M.-nek – viszont szintén a Kismester/Bob utca bejáratánál van a törzshelye, eltéveszthetetlen alacsony termetével, télen-nyáron hordott sapkájával, szemüvegével és foghíjaival. Ő a Valutázó (igen, nagy V-vel), aki a Főtér nyugati oldalán vert tanyát.
Nos, abban az időszakban bízták rám a nemes feladatot, a valutaárfolyamok rovat gondozását. Ami állt a Nemzeti Bank által közölt dollárnak, eurónak (kezdetben márkának) és a forintnak lejben megfelelő mindennapi értékéből, ugyanezen pénznemek az elburjánzott valutaváltóknál szereplő árairól, valamint a feketézők által kért/adott összegekről.
Az első tétel hivatalos adatként könnyen elérhető volt, a második pedig a központban levő népszerűbb valutaváltók körbejárásával egyszerűen megoldható (már akkor is ezek az irodák az utcán vagy a vitrinekben reklámozták az árfolyamaikat). A körút végén következett a megállás a feketézőknél, és az örök kérdés a három valutáról.
M. volt az, akitől a leggyakrabban informálódtam ilyen téren. Nem kérdezett vissza, miért érdekel, egy idő után megismert, ezért volt olyan eset, hogy inkább vártam rá néhány percet, ha éppen nem találtam a törzshelyén – tudtam, hogy negyedórán belül előkerül. Történt viszont egyszer, hogy meglepő választ kaptam, miután még vártam is rá: – Nem mondom meg.
Az elutasítás miatti düh valószínűleg kiült az arcomra, távolodva félhangosan cifrát káromkodtam. Gondoltam, úgysem hallja meg – vagy úgysem érti. Konkrétan emlékszem, hogy a női egyenes ági felmenőjének legősibb foglalkozását és nemi szervét emlegettem. Amikor egy óra múlva visszatértem, kiderült, hogy valószínűleg mindkét feltételezett dologban tévedtem. Ezt abból szűrtem le, hogy minden kérdés nélkül, azonnal sorolta az árfolyamokat. És bármikor találkoztunk azután, mindig ő köszönt előre.
Évtizedek múltak el, de azóta is mindig üdvözöl. Az elmaradhatatlan „O zi/săptămână faină”, „Toată stima” vagy „Bună-bună” felsorolás közé viszont – a magyar átkozódás rejtélyes visszahatásaként – mindig közbe szúrja azt is, hogy „Egészséget” – tökéletes magyar kiejtéssel.
