Lapzárta – fiatal sajtós barátaimnak

Őszi estefelé, szerkesztőség, és péntek. A belpolos szolgálatos hamar összecsapta a napi híreket, és hazasietett. Mivelhogy őszi estefelé van, és péntek. Ez úgy működött, teljesen demokratikus alapon, hogy a szerkesztőség nagy része előre rögzített beosztás szerint amolyan vetésforgós alapon egy-egy héten át belpolitikai hírszerkesztő (is) volt, akár értett hozzá, akár nem, akár tetszett neki, akár nem.

Ha már aláírta a munkaszerződését. S még úgy működött, hogy a szerkesztőség másik részéből négyen hetente váltottuk egymást a lapszámfelelősi feladatkörben. Ami azt jelentette, hogy a délutáni műszakot levezényelte, majd az egész másnapi lapszámot elengedte a nyomdába. Pétert nem igazán izgatták a belpolitikai hírek. Az irodalmi műfajjal olykor kacérkodó és képességeit meg-megvillantó kolléga éppen ezért tudta le a hét utolsó munkanapján a feladatát, és igyekezett családjához, haza. S hátrahagyta, hogy aszondja, a parlament megint kitalált valami szabályozást a kutyák sétáltatására, s a macskák civilizált viselkedésre történő nevelésére; hogy aszondja, december elsejétől az alapélelmiszerekről leszedik az ársapkát, tehát drágulás várható, s ezzel együtt az üzemanyag ára előreláthatóan tovább araszol felfelé. Továbbá, hogy a kormány elleni bizalmatlansági indítványt csütörtökön tárgyalja a két ház plénuma, körülbelül olyan kabinetbuktató eséllyel, mint amilyen eséllyel jut ki az éppen esedékes világbajnokságra a magyar fociválogatott. S hogy aszondja, a mezőgazdaságban tavasztól új támogatási rendszert vezetnek be, amivel főleg a fiatal gazdákat ösztönöznék arra, hogy farmot alapítsanak, gépeket vásároljanak, tej- és húsfeldolgozó kis üzemeket hozzanak létre a térségükben. Aztán, a szociáldemokraták igazi, erős szociális hálót szeretnének a társadalom egészére, csakhogy ennek még nincsenek meg az anyagi forrásai, s hogy a liberálisoknál az egyes frakciók áskálódva és rugdosva, és a pártból kirugdosva gyomrozzák egymást a vezető tisztségekért. Na, nagyjából ez volt a belpolitikai hírkínálat azon az őszi estefelén, pénteken. A hét legkedvesebb napján.

Ekkor szólalt meg Öcsi, a műszaki szerkesztő: „Te Benkő, milyen hülye cím ez, hogy: Repülnek a liberálisok?” Minthogy az imént szó volt róla, nyesték egymást rendesen. S minthogy őszi estefelé volt, péntek, hát mi is igyekeztünk volna hazafelé, mondám: „Öcsi, ha nem tetszik, írd úgy, hogy: V alakban repülnek a liberálisok”. Beírta. Elmentette. Húszezer példányban olvashatták.