Kutyavacsora, patkányebéd és bogárreggeli Indokínában (2.)

Az első rész ITT olvasható.

HANTZ PÉTER

Környezetszennyezés

Kambodzsa és Vietnám is jelentős problémákkal küzd ezen a téren, de mielőtt bárki elítélné őket, kénytelen vagyok közölni, hogy például itthon, az Aranyos mentén vagy a Szamos szatmári szakaszán bizonyos vonatkozásokban súlyosabb a helyzet, és a kutya nem törődik vele. Sőt én a nehézfémszennyezések vizsgálata miatt veszítettem el a korábbi állásomat a magyarországi Ökológiai Kutatóközpontban, az Agerpres hírügynökség máramarosi tudósítója pedig minden problémát megpróbál elkendőzni.

Vietnámban a legfeltűnőbb jelenség a hihetetlen mennyiségű műanyag szemét. Az utak mentén, a folyókban, a váro­sokban, mindenütt. Vietnám síkvidéke sűrűn lakott, lényegében nincs a falvak közt természetes állapotban meghagyott terület, és ahol utak vagy házak vannak, ott mind szemetes. Az egyetemi autó sofőrje is lazán dobigálta ki a szemetet a kocsi ablakán. 

A Mekong olyan mennyiségű szemetet szállít, hogy az a Mekong-delta teljes tengerpartját élvezhetetlenné teszi. A dagály mindenhova halászháló-maradványokat, meg egyéb változatos műanyaghulladékot tesz ki, természetes biológiai „törmelékkel” keverve. A tengerpart itt legalább olyan gyalázatosan néz ki, mint nálunk az Aranyos, a Lápos vagy a Felső-Tisza ártere. Én kíváncsiságból megfürödtem a tengerben, de inkább csak azért, hogy elmondhassam, hogy úsztam egyet a Csendes-óceánban... Egyszer a Coca-Cola cég nagy csinadrattával beindított egy projektet, hogy műanyagszemetet szedjenek ki a folyókból. A kiszedett anyag döntő része biológiai hulladék volt, merthogy a problémát nem itt és nem így kellene megfogni. Kambodzsa jóval kevésbé szemetes. 

Mindkét országban hatalmas mértékű az erdőirtás. Erről személyesen is meggyőződhettem, és a diákjaim is szörnyű történeteket meséltek róla. Ebben a rablógazdálkodás és a korrupció is szerepet játszik, akárcsak a romániai erdőpusztításokban. Kambodzsában nem sokkal odaérkezésem előtt lőtt agyon egy helyi maffia egy újságírót, aki az erdőirtásokat kutatta. Egy másik újságírónak szerencsére csak a vízuma bánta, hogy a kérdésről tudósított. De ha valakinek illúziói lennének Európa kapcsán, ki kell ábrándítanom: első körben én is elvesztettem azt a pert, amelyet az erdélyi Gyilkos-tó környékén működő, a politikával és bizonyos sérthetetlen állami szervekkel összefonódó maffia indított ellenem egyik tényfeltáró cikkem miatt. 

Az amerikai–vietnámi háború során bevetett lombtalanító szer, az Agent Orange máig tartó ökológiai károkat és egészségügyi problémákat okoz. Nem hallottam róla, hogy ezért az Egyesült Államok kártérítést fizetne Vietnámnak, pedig éppen ideje volna. 

Akárcsak a romániai Mára­marosban és a Szigethegységben, a bányászati tevékenységből származó szennyezés is nagy gond. De sokkal súlyosabb problémákat okoz a rengeteg vízi erőmű, amit Kína és Laosz épített, illetve épít a Mekong felső és középső szakaszán. Ezek drámaian korlátozzák a halak vándorlását, s a hordalék áramlását. Kambodzsában ez többek között a csodálatos Tonle Sap-tó pulzáló ökoszisztémáját veszélyezteti, Vietnámban pedig a Mekong-delta több millió lakosa szembesül a hordalékhiánnyal, a Mekong-delta süllyedésével (miközben a globális felmelegedés miatt a tengerszint is emelkedik). Így a sótartalom növekedésével és a rizstermesztés krízisével is szembe kell nézniük. Kína zsarolási helyzetben van az alvízi országokkal szemben, s ennek következményeiről, sajnos, még hallani fogunk a hírekben. A gátépítést nemcsak a villanyáram-termelés motiválja (remélhetőleg a termonukleáris fúziós kutatások nyomán megépülő, tiszta energiát adó reaktorok ezt értelmetlenné teszik), hanem a víz visszatartása is az egyre szárazabbá váló éghajlatban. 

Tonle Sap és úszó falvai

Az egyik legcsodálatosabb kambodzsai élményem a hatalmas Tonle Sap-tóval kapcsolatos. Amikor Seam Reap városában befejeztem a német kollegám által rám bízott oktatási feladatot, és tovább kellett utaznom, a busz helyett az érdekesebb hajó mellett döntöttem. Utunk Kambodzsa legnagyobb taván, a Tonle Sapon, s az abba torkolló folyókon át vezetett. Itt úszó falvakon haladtunk át. Ezekben minden a vízen úszik, s a vízszinttel együtt emelkedik és süllyed: a házak, a boltok, az iskola, az orvosi rendelő és a közösségi terek is. Vannak „piacstanddá” alakított csónakok, valamint ekhós lakócsónakok is. A motorcsóna­kok elképesztően gyorsan haladnak, s nemegyszer kisgyermekek vezetik őket. A kambodzsai fejesek képe innen sem hiányozhat. Sőt a kambodzsai portrézás még penetránsabb annál, ami a  rendszerváltás előtti Romániában volt. Vezetékes áram nincs, áramot csak napelemek szolgáltatnak. Szennyvízkezelést sem láttam. 

A kambodzsai Tonle Sap-tó és a Mekong folyó közvetlenül összeköttetésben állnak a Tonle Sap folyón keresztül, ami a világon egyedülálló természeti jelenséget okoz: az esős évszakban a Mekong vízszintjének emelkedése miatt a Tonle Sap folyó iránya megfordul, s a víz a Mekongtól a tó felé áramlik, így a tó területe kb. négyszeresére nő. Ezért van közvetlen hatással a Mekong vízrendszerének változása (felvizi gátak építése Laoszban és Kínában) a Tonle Sap-tó ökoszisztémájára. Mi több, ezt az ökoszisztémát a globális felmelegedés is érinti. A kisebb vízmennyiség, a megnövekedett hőmérséklet és a gátak negatívan hatnak a halak vándorlására, valamint szaporodására, amely egymilliónál is több ember megélhetését érinti. Itt jegyezném meg, hogy a Duna magyarországi szakaszán a Vaskapu erőművek megépülése óta hiányoznak a vizák, amelyek egykoron a magyar halak gyöngyszemeinek számítottak. 

A tó partján és az úszó falvakban élő közösségek számára a halászat nem csupán megélhetési forrás, hanem kulturális identitásuk része is. A halászatból élő emberek már most érzik a gátak és a globális felmelegedés hatását: kisebb a zsákmány és rosszabb a szaporulat. 

A mellékhelyiségek

A mellékhelyiségekkel kapcsolatos első sokkhatás Tajpejben ért (Tajvanon át sokkal olcsóbb volt repülni, bár így az út több ezer kilométerrel hosszabb). A vécé olyan komplex kezelőfelülettel rendelkezett, mintha atomerőmű lenne. Szinte programozói tudás kell a kezeléséhez. 

Indokínában a legtöbb helyen hiányzik a vécépapír, helyette speciális slaggal intézhetjük el a tisztítási műveletet. Először azt hittem, hogy a slag a vécékefe pótlására van rendszerbe állítva, ugyanis kiválóan tisztítható vele a vécécsésze. Innentől barbár és undorító tárgynak tűnik számomra az Európában elterjedt vécékefe. 

A mezőgazdaság

Mind Vietnám, mind Kambodzsa elsősorban agrár ország, s a rizstermelés központi szerepet játszik mezőgazdaságukban. A rizsföldek a növény különböző fejlődési fázisaiban más-más színűek. A rizstermesztés kezdetén a földeket elárasztják vízzel, amely biztosítja a növény fejlődését, és gátolja a gyomok növekedését. Később is fenntartják a vízszintet, rendszeresen pótolva az elpárolgott vizet. Az érési szakasz kezdetekor fokozatosan csökkentik a vízszintet, majd a betakarítás előtt egy-két héttel leengedik a vizet, hogy a talaj megszáradjon, s alkalmassá váljon a betakarításra. A betakarított szemeket megszárítják. 

Sárkánygyümölcs-farmokat is láttam, amelyeket a fitokróm fehérje aktiválása érdekében éjszaka is világítani kell. Sikerült lencsevégre kapnom vízibivalyokat, amelyek a khmer legendákban is jelen vannak, és helyi tehénfajtákat is.

 Érdekes természet

Állomáshelyeim környékét igyekeztem biciklivel és motorbiciklivel bejárni. A Mekong-delta folyócskái igazi dzsungelhangulatot árasztottak. Kambodzsában főleg a vérvörös színű föld látványa volt emlékezetes. Battambang városa mellett található a híres „denevérbarlang”, ahonnan minden este százezrével indulnak vadászni a bőregerek. Itt számos majom is grasszál, az egyik jól meg is karmolt. Közép- és Észak-Vietnám tengerpartja, ahol minimális a beleömlő szemét, gyönyörű látványt nyújt. 

Hogy mi idegen? – a növényzet teljesen szokatlan, valamint a talaj eltérő színe is szembeszökő. De a csillagos ég is más, például a Sarkcsillag alig látszik...

FOLYTATJUK