Kolozsvári polgárlány Pesten, 1885-ben (5.)

Július 18-án, szombaton reggeli után a múzeumba mentünk, hol ezúttal a képtár volt nyitva, mit sokkal nagyobb érdekkel néztem, mint a régiségtárt.

Voltak is nagyon szép képek benne, nekem egynehány tájkép tetszett legjobban. Általában én sokkal jobban szeretem a képeknél a tájképeket, mint az arcképeket. Innen kijőve egy lóvonatúra ültünk. Hanem a lóvonatúra sokáig kellett várakozni, bementünk tehát véletlenül éppen a Brázay Kálmán gyógyszertáránál a kapu közé, s ott vártunk valami ¼ órát, míg végre jött a lóvonatú, s kimentünk vele a kiállításra.

Miután ½ 11 volt, az iparcsarnokba mentünk, hogy halljuk a cimbalmozást. Innen kijőve elindultunk, hogy végezzük el a pavilonok és csarnokok első megtekintését ezen a napon. Először a tornacsarnokba mentünk, melyben tornászati eszközök, tornaruhák stb. vannak. Aztán a bányászat és kohászat pávilonjába, hol mind bányászati és kohászati eszközök vannak, innen bementünk a Neuschlafs és társa kiállításába, hol nagyon szép parkettek vannak. Innen a Duna gőzhajózási társulat pavilonjába, hol nagyon szép kis hajócskák vannak. Innen Budapest főváros csarnokába mentünk, melyben a főváros környékén élő nevezetesebb állatok vannak, iskoláiból a tankönyvek, rajzok, írások, kézimunkák, katonasága is képviselve van kicsi-pici katonácskák által, melyeket mindjárt hogy beléptünk, egy asztalon csatarendben felállítva pillantottunk meg, Klára mindjárt is felkiáltott: „ha ezt a sok kicsi katonát Józsi látná, hogy örvendene neki!” Aztán megvannak a főváros nevezetesebb intézeteiben levő egyenruhák, mind kis viaszbábokra feladva, kiktől én először, mikor bementem, megijedtem, mert szinte beléjük ütődtem, s azt hittem, hogy élők.

Van még ebben a csarnokban a főváros nevezetesebb iparosainak a kiállítása is, vannak porcelánok, a főváros térképe, statisztikai adatai stb.

Miután innen kijöttünk, elmentünk a Szegedi csárdába ebédelni.

Ebéd után elmentünk a kárpáti pavilonba, hol a Kárpátok növény-, állat- és ásványországa van igen szép példányok által képviselve, s vannak igen szép kárpáti tájképek is.

Innen a vendéglősök csarnokába mentünk, hol mérnek hűsítő italokat, alatt vannak asztalok megterítve nagyon díszesen, pohárszékek, telerakva szép üvegekkel és porcelánokkal, az emeleten pedig vannak igen szép szobaberendezések.

Aztán elmentünk a keleti pavilonba, hol össze van halmozva a monarchia keleti részéből mindenféle nemzetek különlegessége, vannak mindenféle csecsebecsék, román és szerb ékszerek, szerb katonák viaszból. A pavilon közepén van egy keleti szőnyegek által bevont kerevet, mely nagyon alacsony, mert török módra való ülésre van szánva, ti. úgy, hogy az ember a lábát maga alá húzza.

Innen a horvát–szlavón pavilonba mentünk, mely a legkevésbé tetszett nekem, mert az igaz, hogy sok szép minden van benne, de a rendezése nem valami szép, mert nagyon összevissza van minden, egymás mellé nem illő dolgok egymás mellett. Hanem ez, azt hiszem, azért van így, mert a horvátoknak és szlavónoknak egyik jellemvonások a rendetlenség. Itt is úgy, mint a keleti pavilonban, a falakat, sőt a mennyezetet is, keleti szőnyegek borítják, s nagyon sok és szép kézimunka van.

Mindkettőnek van emelete és tornya, de mi csak a horvát pavilon tornyában voltunk. Kívülről is nagyon sokban hasonlít a kettő egymáshoz.