Tündérek és sárkányok bújnak elő a gyermekkalendáriumból, ha kinyitjuk, akár a mindenki által ismert klasszikus mesék lapjaiból. Az Esztendő kereke azonban mégis többet ígér ennél: itt a népmesei számok nem csupán a királyfiak és próbák rendjét jelölik, hanem szervezőelvként szövődnek a sorok mögé, finoman átszövik a szövegek világát. És ha azt hinnénk, ennyiben ki is merül, tévednénk: a klasszikus és népmesék útja mellett egy harmadik ösvény is kirajzolódik, a modern világba ágyazott prózáké. Az utak pedig sokfelé ágaznak, akár egy hatalmas fa lombja, megmutatva, milyen gazdag is az erdélyi kortárs gyermekpróza.
A prózakötet a 2013-ban megjelent Ragyog a mindenség című gyermekvers-antológia prózai párdarabjaként született meg. Szerkesztője, Makkai Kinga korábban sokkal inkább a hazai magyar gyerekköltészet gazdagságát érezte hangsúlyosnak, mint a prózai művekét. Bele is vágott volna egy prózakötet összeállításába, ám elakadt a szerzők listájánál. ,,Valahol a hét nyolcadik szerzőnél, így félretettem a dolgot, így több mint tíz év telt el. Közben a Cerkabella kiadóhoz került drága barátnőm, Csörgei Andrea és teljesítették ezt a vágyat. A tavalyi marosvásárhelyi könyvvásáron született meg az elhatározás és három hónap alatt össze is állt. Sokkal könnyebben ment, mint korábban” – mesélte.
A népmesei fordulat ezúttal az erdélyi gyermekpróza sajátosságait mutatta meg az egybegyűlteknek. Gyakran elhangzik ugyanis, hogy az erdélyi gyerekirodalom más, mint az anyaországi – de a kérdés mindig adott: miben is áll ez a különbség? A szerzők sorában ülő Berszán István szerint nem reménytelen a világ, amíg vannak szép történetek, és ebben az erdélyi és magyarországi gyerekpróza hasonló. Ugyanakkor eltérések is kirajzolódnak: az elbeszélés módjában, a népmesei motívumok, a klasszikus hagyományok vagy épp a hétköznapi tapasztalatok megszólaltatásában.
Szőcs Margit arra hívta fel a figyelmet, hogy egy példátlan korszakban élünk, amikor nap mint nap új mese- és gyermekírók jelennek meg, s a sor végtelennek tűnik Erdélyben és Magyarországon egyaránt. ,,Fontos az is, hogy olyan korban élünk, amikor hatalmas ingermennyiség éri az olvasót és az írót is. Rengeteg témából lehet válogatni. De ebben rejlik a kihívás is, hogy korunk eseményeit, történéseit hogyan tudjuk gyereknyelvre fordítani, milyen esszenciát adunk hozzá” – világított rá.
Bár Alfonsín Gergely Edó az utóbbi időben nem olvasott és nem is írt gyerekmesét, korábbi tapasztalatai alapján azt figyelte meg, hogy a gyerekek sokkal könnyebben ráhangolódnak az erdélyi történetekre, és a meseolvasás is hosszabb. ,,Azt hiszem ez a líraiságnak köszönhető, hiszen megnyílik a tér a varázslat felé. Amikor nincs egy mese akciófilmes elemekkel telerakva, akkor kitárul a világ” – mesélte, hozzátéve, hogy számára ez a líraiság jelenti az egyik lehetséges különbséget is. Saját élményei szerint ez a költői minőség egyszerre inspirál és elmélyít: alkotásra ösztönözi, amikor Kürti Andrea egy rajza megmozdítja a fantáziáját, de el is ragadja, amikor Máté Angi meséjének világában találja magát.
Az erdélyi gyerekirodalom egyik legmeghatározóbb sajátosságának a népmesei hagyományhoz való erős kötődést tartja Száva Csanád. Mint mondta, ez hangsúlyosabban van jelen, mint más irodalmi közegekben. A mai szerzők hagyományhű meséihez különösen hozzájárulnak a Napsugár, Szivárvány és Cimbora gyermekirodalmi folyóiratok. ,,Nagyon sok szerző indul el a gyermeklapok hasábjain és valahogy kanonizálta is az erdélyi gyermekirodalmat. A gyereklapok pedig Benedek Elek örökségéhez nyúlnak vissza, aki a legnagyobb szerzőket kérte fel, hogy írjanak a gyerekeknek. Ez egy fontos hagyomány, és a mi célunk is ez volt, követve a hagyományokat reprezentatív gyűjteményt rakjunk össze, ami akár később kutatások tárgyát is képezhet” – kapcsolódott be Makkai Kinga, a prózakötet koncepciójára utalva.
Birta-Székely Noémi egy magyarországi visszajelzést idézett fel: miért van az, hogy egy gyerekirodalmi szövegnél sokszor rögtön érződik, hogy erdélyi szerző írta? Szántai János pedig a kíváncsiságot kielégítve próbált választ adni az erdélyi magyar gyerekirodalom „fűszerére”. Szerinte ez ismét a líraiságban és a hagyományhoz való visszanyúlásban keresendő. ,,Ezer féle képpen lehet feldolgozni egy témát, azonban vannak olyan aktuális témák, amik korábban az erdélyi magyar irodalomban nem kerültek terítékre. Mert mi másképp gondolkodunk, mint mások” – világított rá, majd hozzátette, ezek a témák lassan, de biztosan az erdélyi irodalomba is beépülnek. Végül úgy fogalmazott, mintegy a beszélgetés és a kötet irányelveként is: ,,Szép lassan kinyílik, csak kell hagyni mindent, hogy a saját ritmusában menjen. Nem kell minket erőltetni!”
Az Esztendő kereke - Kortárs erdélyi mesekalendárium 2025 őszén jelent meg a Cerkabella kiadó gondozásában, Makkai Kinga szerkesztésében huszonnégy költő varázslatos történeteivel. A kötet szerzői: Alfonsín Gergely Edó, Ambrus Lajos, André Ferenc, Berszán István, Birta-Székely Noémi, Cseh Katalin, Demény Péter, Fóris-Ferenczi Johanna, Gál Andrea, Imre Eszter, Kiss Lehel, Láng Zsolt, László Noémi, Lőnhárt Melinda, Markó Béla, Máté Angi, Molnár Krisztina, Sikó-Barabási Eszter, Simon Réka Zsuzsanna, Szántai János, Száva Csanád, Szőcs Margit, Zágoni Balázs, Visky András.
