„Az anyai nagymamám felíratta velem, hogy mi a nótája, hogy tudjam, hogy a temetésén mit kell majd játszani” – mesélte Csepelyi. Mint kiderült, a szatmári származású író családjában központi szerepe van a zenének, a nagymamája bemutatkozáskor mindenkitől ezt kérdezte. Csepelyi Adrienn és nagymamája szerint ez alapján sok mindent meg lehet tudni egy emberről. A kínos bemutatkozásokra is jó alternatíva lehet. „Amikor elkezdtem újságírást tanítani, rájöttem, hogy a bemutatkozás mindig nyögvenyelős, nem tudunk meg egymásról semmit. Úgyhogy, megkértem a diákokat, hogy a telefonjukon mutassák meg, mi a nótájuk, mire vonulnának be, ha bokszolók lennének” – részletezte az író. Az Otthonról haza című novelláskötetének végére dallistát is mellékelt. Ezen a listán a legkülönfélébb zenék találhatók: norvég népzenétől japán szimfonikus zenén át roma nótáig minden. A lista azért szerepel a kötet végén, mert a szerző számára ezek nemcsak háttérzajként szolgáltak, hanem alakították a történetet. Úgy gondolja, bizonyos karakterek nem születtek volna meg, ha nem egyik vagy másik dalt hallgatta volna írás közben.
Az idei könyvhétre Csepelyi két kötettel érkezett. A már említett Otthonról haza című gyűjteménnyel, amely 2026-ban jelent meg, illetve a 2025-ben napvilágot látott Nagymamám magyarázzal. Ez utóbbira műfajteremtő kötetként is hivatkoznak. A szerző eredetileg nyelvjárásgyűjtésre indult az egyetemi dialektológia tantárgy egyik feladataként. Nagymamájával és más idős asszonyokkal beszélgetve, húsz év hangfelvétele gyűlt össze, ebből született a kötet. Aki szemfüles és régebb óta követi Csepelyi munkásságát és tevékenységét a közösségi médiában, #nagymamámmagyaráz jelzésű bejegyzéseiben olvashatott párbeszédeket közte és nagymamája közt. A saját felvételei mellett családi anyagok is tanúskodnak a szatmári felmenőkről és arról, hogyan éltek akkor. A nagyapja testvére, „Karcsi bátyám” mindent rögzített filmre és magnószalagra is. „Nekem van ilyen csodálatosan szép időkapszulám hangban és képben is” – magyarázta a szerző.
Mindkét kötet történetei és párbeszédei úgy íródtak, ahogy azok elhangoztak. Tájszólásban, tájnyelvi szavakkal. A beszélgetésen az a kérdés is felmerült, hogy szégyellte-e valaha Csepelyi Adrienn a tájszólását. „Újságíróként különösen sokszor előfordult, hogy kicsúszott egy-egy olyan hang, vagy szó, kaptam egészen gonosz megjegyzéseket is. Volt, amikor velem nevettek, volt amikor rajtam. Bazári látványosság volt, amikor én tájszólásban szólaltam meg” – fejtette ki Csepelyi.
A kötetek nemcsak a szatmári tájszólással hökkenthetik meg az olvasót, hanem az érzelmi skálával is, amit bejárnak. A kedves, mulatságos történetek és beszélgetések mellett szívszorító sorsok, gyermekkorok, életpályák rajzolódnak ki. Csepelyi szerint a Nagymamám magyaráz megírása terápiás jellegű volt, az örökölt sors megértésében és múltja feldolgozásában annyit segített, hogy enélkül az Otthonról haza nem készülhetett volna el. Ez utóbbinak alcíme is van: Útközben talált történetek. Csepelyi Adrienn az úton levésben érzi magát otthon, bárhol, ahol jár a világban, Üzbegisztántól Angliáig, mindenhol meg- és feltalálja magát. Eközben persze emberek jönnek vele szembe, akikkel beszélgetéseket folytat, az ott elhangzó gondolatokból, történetekből pedig novelláskötet születik.
Csepelyi Adrienn író-olvasó találkozója olyan amplitúdókkal működött, mint a könyvei: a közönség néhol könnyezve nevetett, néhány pillanat múlva a meghatottságtól szipogott. „Hol jó lenni? Ott, ahol szeretnek” – zárta Csepelyi a beszélgetést.
