A megjelenése óta eltelt majd 42 év alatt kultuszfilmmé vált és bár kevés köze van az azonos nevű zenei műfajhoz, ugyanúgy fontos darabja az 1980-as éveknek.
Az 1981. augusztus 7-én megjelent kanadai animációs sci-fi fantasy film (rendező: Gerald Potterton) alapját az azonos című, 1977-ben alapított sci-fi és fantasy képregénymagazin biztosította, amely kezdetben a francia Métal Hurlant magazin angolra fordított képregényeit publikálta Amerikában.
A film a magazinból kiválogatott több képregényre épül, amelyeket Richard Corben, Angus McKie, Dan O’Bannon, Thomas Warkentin és Bernie Wrightson írt és rajzolt. Így összesen tíz, térben és időben elfoglalt helyük és animációs stílusuk alapján különböző részre bomlik. Több jelenetnél használnak rotoszkóptechnikát, amelynek a lényege, hogy valódi színészekkel forgatott jeleneteket képkockáról képkockára átrajzolnak.
A fejezetek összekapcsolását egy plusz történeti elemmel oldották meg: a Loc-Narral, ez a zölden világító gömb a filmben a gonosz megtestesítője. A sorrendben második, Grimaldi című fejezetben a hazatérő űrhajós, Grimaldi szeretné megmutatni lányának, mit hozott az űrből, ám a Loc-Nar elolvasztja, amikor kiveszi a hordozóból. A megrémült lány a zöld gömbbe belenézve látja, hogyan befolyásolta a Loc-Nar az élőlényeket, társadalmakat az univerzumban, múltban és jövőben egyaránt.
A legtöbb fejezetben sok az erőszak és az erotika. Ezek a film kulcsfontosságú elemei, amelyek úttörővé tették. Meglepően sokszor válnak az ilyen elemek megoldássá egy adott problémára, erősítve az amúgy sem gyenge humorfaktort.
A film másik fontos eleme a zene. Olyan együttesek adták nevüket a projekthez, mint például a Black Sabbath, Blue Öyster Cult, Cheap Trick vagy éppen Don Felder, aki a Heavy Metal (Takin’ a Ride) című főcímdalt is szerezte.
Rengeteg későbbi filmre hatást gyakorolt. Mind közül a leghíresebb talán a Luc Besson rendezte Ötödik elem (1997), amelyet a Heavy Metal Harry Canyon című fejezete inspirált.
