A történet szerint Weisz Gizella (Nagy Mari) tervezőmérnök egy intézetben, akit egyik napról a másikra áthelyeznek. Ezután soha véget nem érő utazás következik, Gizella különböző férfiakkal találkozik és utazik, akik minden állomáson elvesznek tőle valamit értelmetlen magyarázat kíséretében. A nő jó képet vág hozzá, mert nem tehet mást, így hol szomorúnak, hol bölcsnek tűnő mosolya lesz a túlélési stratégiája. A főszereplő által a konkrét tértől és időtől elvonatkoztatott film a kelet-európai elnyomás allegóriájává válik.
A részleg forgatását a 80-as évek elején leállították, ezt követően Gothár Péter évekig próbálta tető alá hozni a filmet, amelyet végül a rendszerváltás után, 1995-ben többnyire Kolozsváron és Balánbányán forgathattak le. A film képi világát az alapos helyismerettel rendelkező Vivi Drăgan Vasile operatőr alkotta meg, a vásznon számos román színész feltűnik. A Filmtett ismertetője szerint A részleg rangos nemzetközi fesztiválokon szerepelt, versenyzett Cannes-ban és az 1995-ös Magyar Filmszemlén elnyerte a fődíjat. Egyetemes mondanivalója miatt az alkotás az elmúlt harminc év során semmit sem vesztett az érvényességéből.
A vetítést követő közönségtalálkozón Papp Attila Zsolt arról beszélt, hogy Bodor Ádám ikonikus novellája, A részleg 1982-ben jelent meg az Utunk hasábjain, Bodor Magyarországra telepedése előtti hónapokban. Papp Attila Zsolt arra volt kíváncsi, van-e összefüggés a költözés és a publikálás időpontja között, illetve arra is, hogyan működött akkoriban az irodalmi élet.
Bodor Ádám elmondta, a nyolcvanas évek elején az erdélyi magyar irodalmi élet sajátos, zárt, de mégis kreatív rendszerben működött. Az Utunk szerkesztősége – Létay Lajossal és Szilágyi Istvánnal az élen – gyakran az irodalmi szabadság és a központi ellenőrzés határán egyensúlyozott. Bodor hangsúlyozta, Szilágyi nagy szerepet játszott abban, hogy néhány szövege megjelenhetett, úgy vélte, a szerkesztő és a főszerkesztő közösen vállalták a felelősséget az írásokért, a cenzúrával ők vívták meg a harcot, erről a szerzők sokszor csak utólag értesültek.
Papp Attila Zsolt felidézte, Bodor korábban A borbély és A részleg című írásait nevezte meg kedvencként. Az író úgy válaszolt, ezen történetek a pályája korai, kísérletező szakaszában születtek, akkori élethelyzete – a bizonytalanság, az első sikerek és a hatalom szorítása – többletjelentést kölcsönzött nekik.
A moderátor ezután A részleg filmadaptációjáról kérdezett, arról, hogy az író milyen viszonyt ápol a filmekkel, illetve arról, hogy miként viszonyul az adaptációhoz.
Bodor arról beszélt, hogy az írás és a film két különböző világ. Szerinte az ő szövegei – bár sokak szerint filmszerűek – valójában éppen a belső látomásosságuk miatt nehezen ültethetők át a vászonra. Az olvasó fejében megszülető képek személyesek, és a filmrendező óhatatlanul eltorzítja ezeket. Úgy gondolja, az adaptáció mindig kockázatos. Ha a rendező túlságosan hű akar maradni a szöveghez, az zsákutcához vezet, ha túlságosan eltér, akkor másik mű születik.
A részleg filmváltozatáról úgy nyilatkozott, szerinte Gothár Péter túlzottan ragaszkodott a novella világához, miközben nem teremtett hozzá új perspektívát. Azt is megjegyezte, a filmben megjelenő kétnyelvűséget zavarónak érezte, szerinte az eredeti történetnek nem volt köze a nemzetiségi kérdésekhez, ennek nem volt dramaturgiai szerepe.
Papp Attila Zsolt arról is érdeklődött, miért lett nő a főszereplő és miért Weisz Gizellának hívják. Bodor úgy felelt, az írói döntések gyakran nem magyarázhatók racionálisan, a szereplő neme és neve nem tudatos döntés eredménye, hanem az alkotás során született meg. Bodor Ádám szerint a női főszereplő érzékenysége és tépelődése jobban kifejezte azt a lelkiállapotot, amelyet ő is átélt.
Papp Attila Zsolt kiemelte, Bodor Ádám életműve ma is példája annak, miként lehet közép-kelet-európai tapasztalatból egyetemes irodalmat teremteni – csendes erővel, fegyelmezett prózával és maradandó emberi történetekkel.
