Szinte pontosan egy évvel ezelőtt, a 24. Filmtettfeszt Magyar mesterművek szekciója elhozta Enyedi Simon mágusát, s vele együtt a rendezőt is. A tavalyi filmszemle alkalmával a sajtónak lehetősége nyílt beszélgetni a rendezővel a Bulgakov Kávéházban. Akkor Enyedi Ildikó a főszereplő Tony Leungról mesélt, aki a hongkongi filmipar egyik legnevesebb színésze. A rendező – többek között – Wong Kar-wai segítségével cserkészte be legújabb alkotásának egyik központi színészét, akinek ez az első európai filmje. A tavalyi beszélgetéskor a film még készülőben volt, Enyedi röviden annyit nyilatkozott: az igazi főszereplő valójában egy fa lesz.
Mese az időtálló növényvilágról
Elsötétül a terem, izzik a mozigép, Enyedi Ildikó Csendes barátja teltház előtt indul a kolozsvári Győzelem moziban. A levegőben érezhető a pillanat emelkedettsége. Az első képkockában szuperközelit kapunk a ginkgo biloba sarjadásáról. A szemfülesebbek a film növényekről szóló makrófelvételei és a Simon mágus között hamar párhuzamot vonnak. A drámai alaphelyzet szerint három történetet, három sorsot, három embert, három idővonalat követünk – nagyjából – végig: a neurológus vendégprofesszort (Tony Leung) és 2020-as éveket, az ügyetlen egyetemistát (Enzo Brumm) és a hetvenes évek hippi-életérzését, valamint az úttörő biológus-hallgatót (Luna Wedler), akit első nőként vesznek fel az egyetemre 1908-ban. A három síkot a marburgi botanikus kert közepén magasodó ginkgo fa köti össze. Bár a film címe Csendes barát, a fára csendes megfigyelőként is tekinthetünk. Az emberi élet, az általunk ismert történelem csak egy szempillantás, egy csettintésnyi idő, ha a minket körülvevő természet felől közelítünk. A múlt század hajnala számunkra majdnem elképzelhetetlen távolságra van, a halk szavú szemtanú életében azonban ez ebédszünetnyi idő.
Dr. Tony Wong, saját szakterületétől eltérően a növényvilág felé fordul, s a francia biológus, Alice Sauvage (Léa Seydoux) segítségével magánakcióba kezd. A koronavírus-járvány miatt a német egyetemen ragad s a páfrányfenyő reakcióit kezdi kutatni. Vajon ugyanúgy éreznek, érzékelnek-e a növények, mint az állatok vagy mi? Ez lesz kutatásának fő kérdése. A két és fél órás mozi lassú, de nem vontatott. Inkább megnyugtatóan emberi. Az internetes véleményeket böngészve rábukkantam egy érdekes kommentre: a hozzászólás írója szerint ez a legszebb megközelítése a világjárvány okozta magánynak. S bár a film sokkal többről szól, és egyetemesebb perspektívát kínál, ez kétségtelenül szerves részévé válik a cselekménynek. Ismerősen hat az a szokatlan magány és a virtuális életbe való menekülés, amelyre ma már – talán – mosolygós nosztalgiával tekintünk vissza. A filmnek azonban nem ez a fő fókusza. Enyedi optikája a lelassulásra és a természethez való visszatérésre irányítja a figyelmünket. Rávilágít: nem mi vagyunk a leghatalmasabb létforma ezen a planétán (bár okvetlenül a legkártékonyabbak), és érdemes néha kettőt hátra lépni, hogy nagyobb látószöggel kémleljük a minket körülvevő világot.
(Majdnem minden), amit a forgatásról tudni kell
Enyedi Ildikó filmjét ezúttal nem Enyedi Ildikó, hanem a vágó, Szalai Károly kísérte el. A vetítést követő beszélgetésen Jakab-Benke Nándor mindenek előtt arra volt kíváncsi, milyen volt a rendezővel dolgozni. – Kellemes, de nem mindig nyugodt. Néha nagyon izgatott. […] Ennél a filmnél nagyon hosszasan beszélgettünk arról, hogy miért szeretne ő fáról filmet csinálni – magyarázta a vágó. Elmondása szerint Enyedi fókuszált, pontosan tudja, mit miért akar, ugyanakkor nyitott a javaslatokra és a változtatásra. – Azon próbáltunk meg elgondolkodni, hogy vajon egy ilyen élőlény, mint a fa, hogyan tapasztalja a mi közös valóságunkat. És hogy ez hogyan érinti az embert, hogyha ebbe belelát – részletezte Szalai.
A film nem lineárisan halad, hanem hangulatok és asszociációk mentén áll össze kerek egésszé. A vágó a beszélgetés során azt is elárulta, eredetileg lineáris történetvezetést terveztek. – Szabadon, játékosan elkezdte az anyag újra strukturálni magát: ha megjelenik egy átjáró és egyik idősíkból a másikba átmegyünk, akkor az valami plusz tartalmat ad hozzá a filmhez – fogalmazott.
A történet Németországban játszódik, a karakterek a cselekmény jelentős részében németül beszélnek. Szalai elmondása szerint főként a németországi támogatás miatt maradt a német a központi nyelv. Másfelől azonban, majdnem mindegyik karakter valamilyen mértékben a valóságból táplálkozik, ezek pedig inkább német származásúak, így adta magát a helyzet.
Enyedi Ildikó Velencében bemutatott alkotása, bár nem hozta el a fődíjat az olasz szemléről, a legjobb fiatal színész díját a Csendes barát úttörő biológus-fotósa, Grete megformálásért Luna Wedler svájci színésznő kapta. A lelassulást szorgalmazó, türelmet és figyelmet igénylő alkotás 2026-ban kerül szélesebb nyilvánosság elé. Addig is, nézhetjük a szobanövényeinket. Sőt, beszélhetünk is hozzájuk.
