Eszter (Rujder Vivien) és Bálint (Szabó Kimmel Tamás) partnerek egy 90-es években játszódó film forgatásán. A kezdő jelenetekből kiderül, hogy ki nem állhatják egymást, bár szerelmeseket alakítanak. Egy szerencsétlen baleset következtében Eszter megsérül és disszociatív amnéziával ébred. A neurológus (Pokorny Lia) szerint asszisztálni kell a tévképzetéhez, hogy ne kavarják fel még jobban érzelmileg a pácienst. Ehhez pedig Bálintnak, a bunkó nőcsábásznak is a filmbeli szerepét kell alakítania. Nem meglepő a fordulat, hogy ez a két ember a nagy kálváriában egymásba szeret, és a budapesti rakpart mellett, a 41-es villamoson elgurulnak a naplementébe.
Amikor a Szenvedélyes nők című vígjátékot vetítették, azt írtam, hogy a magyar vígjátékkészítés nagyjából a rendszerváltás óta hanyatlik. Kellemetlen, hiteltelen, hollywoodi sorminta szerint legyártott, túlcukrozott limonádé. Herendi filmjét viszont inkább üdítő kivételnek éreztem ebben a mezőnyben. A Beléd estemről nem tudom ugyanezt elmondani. A film másfél órában ellő majdnem minden kötelező romkom elemet, ráadásul sok esetben annyira kellemetlen módon, hogy a néző kénytelen levenni a szemüvegét, mondván, már eleget látott. A legnagyobb probléma nem a rendezéssel, és nem is színészi játékkal van, hanem a forgatókönyvvel. A karakterek sablonosak, a dialógusok hiteltelenek és életszerűtlenek, megalapozatlan és logikátlan események alapján megy előre a történet. A filmbeli forgatás, a különleges amnézia, a szerelmi szál és a különböző mellékszereplők felvillantása pontosan ennyiben merül ki: felvillantásban. Egyik aspektus sem tart sehová, egyik történetszálnak sincs íve. A főszereplő színésznő által alakított női karakter, Lili a fodrász olyan, mint amilyennek a Barbie-babákat elképzeljük: rebegteti a szempilláit és az egyetlen vágya, hogy férjhez menjen és gyereket szüljön. A másik főszereplő, Bálint a bunkó színész, aki a hősszerelmes írót, Samut alakítja, körülbelül 24 óra leforgása alatt beleszeret Eszterbe, aki ebben a 24 órában nem is önmaga. Ha kuszának és nehezen érthetőnek tűnik a történet, az azért van, mert helyenként valóban kusza és nehezen érthető.
A forgatókönyv mellett behoznék még egy szempontot, amely úgy tűnik, lassan bevett gyakorlat lesz a magyar tömegfilm-gyártásban. Tudniillik az történik, hogy a rendező a legkisebb, általában statisztákra osztott szerepekre nagy színészeket hív be a produkcióba. Már a Beléd estem nyitójelenetében felvonul Ábel Anita, Hernádi Judit, Kókai Tünde és Falusi Mariann. Pár perccel később, egy filmes technikus szerepében pár másodperc erejéig látható Ötvös András, aki Tiszeker Nagykarácsony című filmjének főszerepét játszotta. A kórházban a nővért Bánfalvi Eszter színésznő alakítja. A szereposztás tagjai is egytől-egyig jeles színészek. A főszereplőpáros mellett olyan művészek fordulnak meg a filmben, mint Mészáros Máté, Kovács Lehel és Bányai Kelemen Barna. Nem tudom, mi lehet a célja ennek a gyakorlatnak; néha megmosolyogtató, hogy nézőként ismerős arcokat fedezel fel a vásznon kis szerepekben, máskor viszont nem érted és furcsán nézed az indokolatlanul felbukkanókat.
A Győzelem moziban vetítés utáni közönségtalálkozóra maradhattak az érdeklődők. Tiszeker Dániel rendező és Dubinyák Réka, a film egyik forgatókönyvírója Buzogány Klára és a közönség kérdései nyomán meséltek a Beléd estemről. A rendező elmondta, őt mindig azok a filmek és történetek érdekelték, amelyekben az ember magára és saját életére ismerhet. A film összesen 19 nap alatt forgott és eredetileg a Futni mentem producerei keresték meg a rendezőt az alapötlettel: készüljön egy 90-es évekre hajazó, amnéziás romkom, amelyet Valentin-napon mutatnak be. Ehhez kellett megírni a forgatókönyvet, amelyen csapatban dolgoztak a készítők. Dubinyák Réka elmondta, Szabó Fannival, a film másik forgatókönyvírójával tandemben írták meg a filmet. Szerinte ilyenkor az a legfontosabb, hogy az ember le tudja tenni az egóját, ha csapatban dolgozik. Hogy lássa, nem az a lényeg, hogy az ő ötlete nyerjen, hanem hogy a filmnek mi lesz a legjobb. A közönség nagy érdeklődést mutatott a 90-es évek világát idéző jelenetek iránt. A tárgyak és a zene ízlésesen és ötletesen adja vissza a hangulatot. Kazettalejátszótól Tamagotchin át a dauervízig minden megvan. A film ezen része ötletes, és érdekes megfigyelni a részleteket, felismerni a magyar slágereket. A rendező ennek kapcsán kifejtette: a kellékek majdnem mind megvoltak a filmraktárban. Mivel sok amerikai produkció forog Budapesten, az évek során felhalmozódtak ezek a tárgyak. Annak ellenére, hogy a legtöbb kellék rendelkezésre állt, nehézségek is adódtak. Lilinek, a fodrásznak a Bravo ifjúsági magazin a szent könyve. Ahhoz, hogy ezeket használni tudják, a mutatott oldalak mindegyikét jogosítani kellett, meg kellett keresni az adott fénykép fotósát. A rendező szerint ez és a zenék felhasználása okozta a legtöbb akadályt.
A Beléd estem című romantikus vígjátékot ezentúl a kolozsvári mozik is rendszeresen vetítik. A rendező szerint sokan szidják, és éles kritikával illetik a közönségfilmeket, pedig ha hallanák a nézőtér nevetését, biztosan kegyesebbek lennének. Félreértés ne essék, nem várjuk el a bergmani magasságot egy vígjátéktól. Csak szeretnénk valami kézzelfoghatóval maradni utána.
