Nehéz jól kiszámolni, mennyi gyümölcsöt érdemes vásárolni: legyen itthon bőven, ha valakinek éppen kedve támad nassolni egy kis gyümölcsöt, ugyanakkor ne is fonnyadjon meg a konyhapulton. Mert valljuk be, ha a gyümölcs már túlságosan megöregedett, hirtelen csökken iránta a lelkesedés.
A banánnal azonban bátrabban merek tervezni. Ha kissé túléretté válik, még akkor is csodás dolgokat készíthetünk belőle. Jöhet a jól bevált turmix, a joghurtos banánkrém, a banánkenyér – vagy éppen a gyermekek egyik nagy kedvence: a muffin. Nemcsak megenni szeretik, hanem a nagyobbacskák elkészíteni is. A banános-csokis muffin pedig szinte klasszikusnak számít a muffinok világában.
A muffinoknak egyébként két különálló eredettörténetük van. Létezik az angol muffin, amely egy lapos, élesztős tésztából készült kenyérféle, hagyományosan sütőlapon sütve, valamint az amerikai muffin, amely egy édesebb, gyorsan elkészíthető süteményváltozat, különálló formákban sütve. Bár ugyanazt a nevet viselik, elkészítésük és ízviláguk jelentősen eltér egymástól, és mindkettő a maga módján képviseli a „muffin” fogalmát.
A „muffin” szó feltehetően Angliából származik, a 18. század elejéről. A történészek szerint eredete a francia moufflet szóra vezethető vissza, amely puha kenyeret jelent, vagy a német muffe szóból eredhet – utóbbi kisebb süteményfélét jelöl. Bárhonnan is ered az elnevezés, a muffin hamar népszerű finomsággá vált Angliában, majd idővel az Atlanti-óceánon túlra is eljutott. Az Egyesült Államokban olyannyira kedvelik, hogy saját ünnepnapja is van: a Nemzeti Muffin Napot minden év február 20-án tartják. Ilyenkor az emberek muffint sütnek, megosztják egymással kedvenc receptjeiket, és új ízekkel is kísérleteznek.
A muffinok világában vannak örök klasszikusok, amelyek szinte mindenhol népszerűek – otthoni sütésben, kávézókban és cukrászdákban egyaránt. A legkedveltebb változatok többnyire a csokoládés, a gyümölcsös vagy a fűszeres ízvilág köré épülnek. Az áfonyás és a csokis muffin után a banános muffin következik a népszerűségi listán, amelyet gyakran dióval vagy csokoládéval gazdagítanak.
Nálunk éppen hányódott a kamrában néhány kocka csokoládé, így adta magát az ötlet, hogy banános-csokis muffin készüljön belőle. Ily módon sikerült a kellemest a hasznossal összekötni, és megszületett ez a maradékmentő, mégis ellenállhatatlan sütemény.
Hozzávalók:
- 3 érett banán
- 75 g olvasztott vaj
- 66 g barna cukor
- 3 púpozott evőkanál tejföl
- 1 nagy tojás
- 2 kk vanília
- 200 g liszt
- 1 kk sütőpor
- 1 kk fahéj
- ¼ kk szódabikarbóna
- ½ kk só
- 50 g apróra vágott csokoládé
Elkészítés:
Egy tálban összetöröm a banánt, majd elkeverem az olvasztott vajjal és a barna cukorral. Hozzáadom a tejfölt, a tojást és a vaníliát, aztán simára dolgozom.
Egy másik edényben összekeverem a száraz hozzávalókat: a lisztet, a fahéjat, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. A száraz keveréket fokozatosan hozzáadom a nedves hozzávalókhoz, végül beleforgatom az apróra vágott csokoládét is. Egy keveset félreteszek belőle, hogy a muffinok tetejére is jusson, de ha van kéznél csokicsepp vagy -gyöngy, azzal is szépen díszíthető.
A masszát muffinformákba adagolom, díszítem, majd 220 fokos sütőben nyolc percig sütöm. Ezután – a sütő ajtajának kinyitása nélkül – a hőmérsékletet 170 fokra csökkentem, és további nyolc percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm: akkor jó, ha a beleszúrt fogpiszkáló tisztán marad. A sütőből kivéve tíz percig hagyom hűlni, s csak ezután emelem ki őket a formából.
Az illata és a látványa egyszerűen ellenállhatatlan. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez az egyik legfinomabb muffin, amit valaha sütöttünk. Ráadásul pofonegyszerű és gyors elkészíteni: a lányommal este álltunk neki, és alig telt el negyven perc, már ott gőzölögtek a kis sütemények a hűtőrácson.
Másnap csomagoltam belőlük az iskolába is. Délután a lányom lelkesen mesélte, mekkora sikert arattak: külön megkérték, hogy legközelebb repetát is hozzon. A társai unszolására még az is megkóstolta, aki egyébként nem szereti a banánt – és végül neki is ízlett. A legügyesebbek pedig már a receptet is elkérték, és azóta otthon is megsütötték, családjuk nagy örömére.
