A pszichológia szerint nem attól lesz minden tökéletes, hogy kizárólag a jóra gondolunk, hanem attól, hogy észrevesszük a jót. Amikor tudatosan a pozitív dolgokra figyelünk, az agyunk elkezdi ezeket előnyben részesíteni: könnyebben találunk megoldásokat, több apró örömöt veszünk észre, és ezekből idővel valóban több kerül az életünkbe. Ez nem varázslat, sokkal inkább egy finom irányváltás – ami meglepően sokat számít.
Előfordul azonban, amikor ezt az irányváltást tudatosan kell gyakorolnunk. Különösen akkor, amikor kegyetlen tragédiákról, kíméletlen igazságtalanságokról hallunk vagy olvasunk, esetleg a mindennapjainkat körülvevő rendetlenség válik nyomasztóvá. Ilyenkor a pozitív gondolatok nem maguktól érkeznek – meg kell hívnunk őket.
És van az a nap, amikor annyi rossz hír zúdul a nyakunkba, annyi kellemetlen vagy nyomasztó gondolat gyötör, hogy azt sem tudjuk, mihez kezdjünk. Szerencsére a csirkeragu ilyenkor sem hagy cserben: ő mindig tudja a dolgát, neki mindig sikerül összeállnia. Ez az az étel, amit bármikor elkészíthetünk, ha ötletszűkében vagyunk, és lapul a hűtőben egy kevés csirkemell.
Különösen jól esik hideg, esős – vagy éppen hidegen esős – napokon. Hiszen egy jó ragu nemcsak a testet melegíti át, hanem a lelket is, mintha belülről kapcsolnák fel a villanyt. Ahogy kanalazzuk, a hideg ujjak lassan felengednek, a vállak lejjebb ereszkednek, és a nap hirtelen már nem is tűnik olyan komornak. A ragu ugyanis alattomosan dolgozik: először átmelegít, aztán megnyugtat, végül pedig egészen észrevétlenül jobb kedvre derít. Terápia? Nem. Hatásos? Abszolút.
Ráadásul, ha jó sűrűre főzzük, olyan egytálétel kerekedik belőle, amely nemcsak átmelegít és megnyugtat, hanem alaposan jól is lakatja a családot – ami, valljuk be, legalább olyan fontos szempont. Szóval mindenképpen megéri belevágni: csak jót teszünk magunkkal azzal, ha elkészítjük. Nem vesz fel sok időt, mehet bele bármilyen zöldség, ami épp a kezünk ügyébe akad, egy kevés zöldfűszer – télen akár szárított formában is –, és ha igazán okosak vagyunk, a végén még egy marék friss zöldet is belenyomkodunk. Például bébispenótot, hogy ne csak finom és tápláló, hanem kifejezetten egészséges is legyen.
Nem igényel mélyebb elmélkedést: elég egy jó alap, néhány zöldség, és már kész is az az étel, amely a nap biztos pontjává válhat. Mert biztosan átmelegít, biztosan megnyugtat, biztosan finom – és biztosan jót tesz.
Hozzávalók:
egy csomag csirkemell
1 nagy hagyma
2 krumpli
4–5 szál sárgarépa
4 db. szárzeller
200 g levestészta, de széles metélt is lehet
200 ml főzőtejszín
2 ek liszt és egy kevés tej
2 cikk fokhagyma
1 kk szárított oregánó
¼ kk szárított zöldpetrezselyem
¼ kk kakukkfű
tányéronként egy marék bébispenót
2 l csirkealaplé (vészhelyzet esetén leveskocka)
Kevés szerecsendió
Tálaláshoz pár szál petrezselyem
Pár csepp citromlé
Egy csipet cukor
Só, bors
Elkészítés:
A csirkemellet kockákra vágom, kevés olajon fehéredésig pirítom, majd félreteszem. Nem baj, ha még nem sül át teljesen, lesz ideje megfőni a raguban.
A hagymát apróra vágom, a zellerszárat felkarikázom, a sárgarépát szeletelem, majd kevés olajon megdinsztelem. Felöntöm az alaplével, hozzáadom a csirkét, az oregánót, a szárított petrezselymet és a kakukkfüvet, majd főzni kezdem.
Közben meghámozom, és kisebb kockákra vágom a krumplit, a fokhagymát lereszelem, és mindkettőt a rotyogó leveshez adom. Alacsonyabb lángra veszem, és hagyom, hogy a zöldségek lassan megpuhuljanak, az ízek pedig szépen összeérjenek. Sózom, borsozom, majd egy csipet szerecsendióval ízesítem.
Amikor minden puhára főtt, a lisztet simára keverem egy kevés tejjel, majd összekeverem a tejszínnel, és a raguhoz adom. Alaposan elkeverem, felforralom, végül egy csipet cukorral és néhány csepp citromlével finomítom az ízeket.
A spenótot csak tálaláskor teszem a tányérba. Friss petrezselyemmel megszórva, pirítóssal kínálom.
Krémes, selymes, laktató és lélekmelengető egytálétel, amely bármikor jól esik – hétköznapokon, kirándulós vagy bekuckózós hétvégéken egyaránt.
