A kampányban számos bírálat érte az RMDSZ-t a Tisza szimpatizánsai részéről, amiért egyoldalúan a Fideszt támogatta. A romániai magyarság lényegében egyetlen politikai érdekképviselete nem tehetett másként. A romániai adóemelések miatt jelentős tüntetésekkel, társadalmi elégedetlenség-hullámmal szembesülő szövetség rövid idő alatt másodszor ment volna szembe saját választóinak akaratával, ha nem áll ki a Fidesz mellett. A politikai logika alapján az RMDSZ egyszerűen nem tehetett mást a Fidesz és az erdélyi magyarság régóta ismert szoros kapcsolata miatt.
Sokan kérdezik, hogyan alakul majd ezután a magyar–magyar kapcsolat. Ha a felekben lesz elegendő bölcsesség, akkor belátják: mind a Tisza, mind az RMDSZ elemi érdeke az, hogy rendezzék viszonyukat – immár a kampány hevén túl, reálpolitikai szempontok mentén. Annak idején a Fidesz is úgy gondolta, hogy az RMDSZ megkerülhető szereplő, de hatalmasat tévedett. Az RMDSZ és a Fidesz is volt ugyanabban a helyzetben, mint most a Tisza és a romániai magyar érdekképviseleti szervezet. A Fidesz és az RMDSZ viszonya csak Kelemen Hunor RMDSZ-elnökké választása után normalizálódott. Most ugyanennek kellene megtörténnie a szövetség és a Tisza között, amennyiben a felek képesek elvonatkoztatni a kampánylogikától. Meggyőződésem, a Tiszának is az az érdeke, hogy legyen Romániában egy erős közvetítő partnere, magyar szövetségese, amely elő tudja mozdítani a magyar–román kapcsolatok dinamikus fejlődését. Ezért jó lenne mielőbb lezárni a kampányüzemmódot. Minél hamarabb történik ez meg, annál kevesebb kárt okoznak a korteshadjárat alatt amúgy is alaposan meggyengült kapcsolatoknak. A feleknek be kell látniuk, hogy ami eddig a kampányban zajlott, az nem folytatódhat. Jó lenne, ha ezt a határ innenső oldalán is megértenék, főként Székelyföldön. Elvégre nem baloldali politikai erő nyerte meg a választást Magyarországon, hanem egy magát jobboldalinak, nemzeti elkötelezettségűnek valló párt. Magyar Péter legalábbis ilyen politikusnak tűnik. Persze, a csalódott erdélyieket nehéz lesz meggyőzni ennek a realista szemléletmódnak a hasznosságáról, hiszen a kampány elsősorban nem a rációról szól, hanem az érzelmeket hevíti fel – könnyebben lehet hatni az indulatokra, mint az értelemre.
Pedig a magyarországi választások eredménye jól bizonyítja, hogy az emberekben ott van az észszerűség. A Tisza győzelme elsősorban azt jelenti, hogy a magyarországi választók nagy része megunta a Fideszt, amely politikai és gazdasági eredményei mellett túlpörgette az ellenségkreálást: előbb voltak a migránsok, aztán Soros és az EU, most pedig Zelenszkij és az ukránok. Ez a recept ezúttal nem vált be, a Fidesz pedig képtelen volt újítani. Ebben a kampányban is túltolta az EU-ellenességet, lakájmédiává silányítva a közmédiát.
A túlpörgetett EU-ellenességnek a nagy hátránya az volt, hogy Magyarország elesett számos uniós forrástól, ezt viszont megérezték a magyar választók. A gazdasági mutatók is arról árulkodnak, hogy Romániában teljesen más lenne a közhangulat, másak lennének a gazdasági viszonyok, nem nőtt volna ekkorát az életszínvonal, ha nem valósult volna meg számos uniós beruházás. Úgy tűnik, a Fidesz elbízta magát, és olyan korrupciógyanús húzásokat engedett meg magának, amivel szintén eltávolított magától szimpatizánsokat még Erdélyben is.
Orbánéknak abban kétségtelenül igazuk volt, hogy a magyarországi demokráciáról alkotott negatív véleményt Brüsszel eltúlozta, ám összességében a Fidesz túl sok hibát követett el ahhoz, hogy el tudja kerülni a vereséget. Orbán alábecsülte a belpolitikai témák fontosságát, egy ideje inkább nemzetközi befolyású politikusnak akart tűnni, és nem vette észre, hogy ezzel eltávolodott saját választóitól.
Nagyvonalakban ezek a tényezők járultak hozzá Orbánék bukásához. Aki pedig azt gondolta, hogy esetleg észak-koreai vagy egyéb diktatórikus rezsimeket ki lehet építeni Magyarországon, az nagyot tévedett. A választás eredménye azt mutatja, hogy a magyar demokrácia erősebb mint gondolnánk, sőt úgy tűnik, erősebb, mint Romániában, ahol elnökválasztást töröltek nem is olyan rég. Ráadásul ilyen magas részvételről Romániában csak álmodozni lehet.
A választási eredménynek azonban van egy szépséghibája a demokrácia szempontjából: ez a választás újfent megerősítette Magyarország teljes jobbratolódását, ami kérdőjeleket vet fel a magyarországi politikai pártpaletta sokszínűségével kapcsolatban.
Magyarországon a többség most örvend. Európában sokan fellélegeztek, mert Budapest várhatóan nem fogja akadályozni az uniós döntéseket. Hogy ettől mennyire lesz boldogabb a magyar nép, azt egyelőre nem tudni, hiszen olyan nemzetközi válságok terhe nehezedik régiónkra, amelyből egyelőre nem látszik a kiút, és amelyek alakulására sem Magyarországnak, sem Romániának nincs érdemi ráhatása.
Végbement a sokak által lehetetlennek hitt hatalomváltás – a nagy szavakat kedvelők szerint rendszerváltás –, ami nagy tettnek tűnik, de igazán akkor fognak változást érezni a magyar választók, ha a Tisza-kormány – amely sok szempontból átláthatatlan konglomerátum – eredményesen fog kormányozni, illetve ha a nemzetközi politikában is olyan fordulatok következnek be, amelyek közelebb visznek a békéhez és a kereskedelmi viszonyok normalizálódásához. Nem ítélhető el az, aki ebben a pillanatban nem fűz sok reményt a csillagok ilyen „szerencsés” együttállásához.
Borítókép: Facebook
