Ujwárosy Enikő Ilona tükröt tart az embereknek, így indítja el a változást
V. J.
– Kolozsvárról Svédországba vezetett az utad még a kommunizmus idején. Hogyan formálta ez a kettős kulturális tapasztalat a világlátásodat és a munkád alapjait?
– Az indulás Kolozsvárról megtanított arra, hogy megtapasztaljam és megismerjem a szabadságot, amit ma természetesnek veszünk. Svédországban pedig azt tapasztaltam meg, hogy az ember szabadon választhatja meg az útját. Ez a kettősség – a korlátok és a lehetőségek megtapasztalása – alakította a szemléletemet. Ma a munkámban abban támogatom az embereket, hogy felismerjék: mindig van választásuk, még ha elsőre nem is látják.
– Miért döntöttél úgy, hogy pedagógusból és iskolaigazgatóból a coaching világába lépsz át?
– A pedagógiában az ember fejlesztése mindig központi szerepet kapott számomra. Idővel azt éreztem, hogy még inkább szeretném az egyéni kibontakozást szolgálni. A coachingban találtam meg azt a teret, ahol személyre szabottan kísérhetem az embereket a saját útjukon.
– A köztudatban rögzült jelentése szerint a coach (edző) sportolókkal foglalkozik, te viszont nem sportedző vagy. Mit jelent a coaching, amivel foglalkozol? Mire „edzed” a hozzád fordulókat?
– Én nem fizikai teljesítményre edzem az ügyfeleimet, hanem arra, hogy felismerjék saját belső erőforrásaikat, és megteremtsék azt a változást, amit szeretnének látni az életükben. Ez lehet magabiztosság, döntéshozatal, stresszkezelés vagy éppen új pályairány megtalálása. A coaching nálam egyfajta mentális és érzelmi edzés: megtanítom őket, hogyan kapcsolódjanak jobban önmagukhoz, s hogyan érjék el céljaikat különböző eszközök használatával.
– Kinek lehet szüksége coachingra?
– Szinte bárkinek, aki érzi, hogy van egy pont, ahol elakadt. Például annak a diáknak, aki írásban kitűnően teljesít, de szóban lebénul; vagy valakinek, aki fóbiákkal, szorongással küzd; illetve azoknak, akik addikciók, rossz szokások vagy ismétlődő élethelyzetek fogságában élnek. A coaching abban segít, hogy az ember megtalálja saját megoldásait, és lépésről lépésre beépítse őket a mindennapokba.
– Munkád különlegessége, hogy ötvözi a coachingot a hipnózis technikáival. Hogyan találkozik ez a két módszer a gyakorlatban?
Ujwárosy Enikő Ilona október közepén két előadássorozatot indít: hipnózisról, tudatalattiról, manifesztációról, relaxációról, mindennapi technikákról, érzelemkezelésről stb.
– A coaching segít tisztázni a célt, a tudatos szándékot. A hipnózis pedig abban jó, hogy a tudatalatti gátakat feloldjuk, és mélyebb erőforrásokat mozgósítsunk. Együtt a kettő olyan, mintha utazásunk előtt a részletes térképpel bíró GPS mellé az autó motorját is finomhangolnánk, hogy zökkenőmentes legyen az út.
– Sokan még mindig misztikusnak tartják a hipnózist. Te hogyan szoktad elmagyarázni, mit is jelent valójában?
–A hipnózis nem varázslat, hanem egy fókuszált tudatállapot. Valami olyasmi, mint amikor belefeledkezünk egy könyvbe vagy filmbe, és szinte elfelejtjük az időt. Ilyenkor a tudatalattink nyitottabb az új megoldásokra, új gondolatokra.
– Előadásaidban gyakran beszélsz a tudatalattiról, mint belső térképről. Hogyan tudja ezt bárki felfedezni a saját életében?
– Mindenkinek vannak ismétlődő mintái: hogyan reagálunk stresszre, hogyan választunk kapcsolatokat, milyen döntéseket hozunk. Ha ezeket megfigyeljük, máris rajzolódik a „belső térkép”, aktiválódnak a belső hiedelmek. A coaching és hipnózis segít új „útvonalakat” rajzolni, ha a régiek zsákutcába visznek.
– Miért olyan erősek a belső hiedelmeink, és hogyan lehet őket átírni?
– A hiedelmek gyakran gyermekkorban születnek, és mélyen beépülnek. Azért erősek, mert sokszor észrevétlenül irányítanak. Átírni úgy lehet, ha tudatosítjuk őket, s hipnotikus vagy imaginatív módszerekkel új tapasztalatokat építünk be helyettük.
– Mit értünk sémakémia alatt, és hogyan kapcsolódik ez a coachinghoz?
– A sémakémia azt jelenti, hogy a gyermekkorban kialakult mintáink – tudattalanul – összekapcsolnak bennünket bizonyos helyzetekkel és emberekkel. Ez lehet előnyös is, de gyakran hátráltat, például amikor mindig hasonló típusú kapcsolatba kerülünk, vagy újra és újra ugyanazokba a hibákba esünk. A coachingban ezeket a mintázatokat felismerjük, tudatosítjuk, és új „kapcsolódási lehetőségeket” építünk fel. Itt jön be az NLP és a hipnózis: ezek segítségével a régi hiedelmeket, reakciókat át tudjuk alakítani. (A neuro-lingvisztikus programozás – NLP – módszere segít megérteni, hogyan befolyásolja viselkedésünket a gondolkodásunk és a nyelvhasználatunk. Célja javítani a kommunikációt, és segíteni a személyes fejlődést.)
– Van idejük az embereknek magukkal, belső világukkal foglalkozni?
– Idő mindig van, a kérdés inkább az, hogy adunk-e magunknak engedélyt. Ha minden nap csak tíz percet szánunk magunkra, máris érezzük a változást.
– Tudnál gyakorlati példát mondani, amikor ügyfeled a hipnózis segítségével megváltozott, megváltoztatta sorsát?
– Egyik ügyfelem feltűnően karizmatikus svéd írónő és igazgató volt, aki mégis nagyon nehezen viselte, ha fényképezték. Képtelen volt elviselni a saját képét a fotókon, ami akadályozta a nyilvános szerepléseiben is. Hipnózissal dolgoztunk azon a belső hiedelmen, amely ehhez a gátláshoz vezetett, és sikerült átírni a belső képet önmagáról. Ma már felszabadultan tud részt venni fotózásokon és médiamegjelenéseken, sőt örömét is leli abban, hogy megmutathatja önmagát a világnak.
– Miben különbözik a life coaching a pszichoterápiától?
– A pszichoterápia elsősorban a múlt feldolgozásával, traumák gyógyításával, diagnosztizálható pszichés problémák kezelésével foglalkozik. A life coaching ezzel szemben a jelenre és a jövőre koncentrál: hogyan érheti el az ügyfél a céljait, hogyan tud változtatni a működésén és döntésein. Én life coachinggal foglalkozom, nem helyettesítem a terápiát. Ha valakinek mély, klinikai problémája van, a pszichoterápia a megfelelő út, és én is oda irányítom őket. Amennyiben viszont fejlődni, váltani, új perspektívákat találni szeretne, a coaching nagyon hatékony eszköz.
– Hogyan kapcsolódik munkádhoz a kutyád, Rocky?
– Rocky a munkám során az én energiasegédem, azonnal érzékeli, ha valaki feszültséget, bizonytalanságot hordoz magában. A kutyák hihetetlenül érzékenyek a rezgésekre, és hipnózis közben az ő nyugalma, jelenléte sokszor segít az ügyfélnek könnyebben ellazulni, biztonságban érezni magát. A hipnózisban a bizalom és a ráhangolódás kulcsfontosságú, és ebben Rocky a legjobb társ. Brunó fiam most még turizmus szakos diák, de később, amikor a coachingot és hipnózist utazással ötvözöm, ő is aktívan bekapcsolódik: a nyitottságával, világra való kíváncsiságával egyfajta híd lesz a különböző kultúrák és tapasztalatok között. Így lesz a szűkebb családom, emberek és állatok együtt, szerves része annak, ahogyan dolgozom.
– Mit jelent számodra a mottód: „Légy önmagad – mindenki más már foglalt”?
– Számomra ez a mottó emlékeztető: a legnagyobb erőforrásunk a saját egyediségünk. Ha másokat próbálunk másolni, soha nem leszünk hitelesek. Ha önmagunkat vállaljuk, minden ajtó könnyebben nyílik.
– Teljesen meg tudod változtatni az embereket? Hogyan?
– Nem én változtatom meg őket, ők magukban hordozzák a változás képességét. Én csak kísérem, tükröt tartok, és segítek belépni abba az állapotba, ahol ők maguk írhatják át a történetüket.
– Jelen pillanatban mi az, ami számodra a legaktuálisabb?
– A két előadássorozat beindítása és sikeres működtetése. Az előadások a relaxációról, mindennapi technikákról, érzelemkezelésről, egyensúlyról, új célokról és a közösségi kapcsolódásról szólnak, 45-65 év közötti nőknek (az első találkozó október 14-én lesz, 18.30-tól). A másik előadássorozat a hipnózisról, tudatalattiról, manifesztációról október 21-én kezdődik, szintén 18.30-tól. Helyszín mindkét esetben a Györkös-ház (Republicii/Majális utca 5. szám).
