Jó rövidfilmet készíteni nem olyan egyszerű, mint azt az ember elsőre hinné. A rendezőnek jóval kevesebb ideje van üzenetet közvetíteni, mint a nagy filmek esetében. Sokféleképpen meg lehet ragadni a néző figyelmét, a történetalakításba viszont nem férnek bele felesleges részletek. A 10-15 perces rövidfilmek általában gyakran csak egyetlen nap vagy néhány óra eseményeit foglalják össze, különleges esetben viszont időugrást is tartalmaznak, ami élvezhetőbbé teszi a történetalakítást.
Az elmúlt években kevés olyan rövidfilmet láttam, amelyik igazán el tudta nyerni a tetszésem. Ilyen volt például Béres László 2019-ben megjelent alkotása, A taxis. Tavaly bukkantam rá az egyik kedvenc magyarországi rapperem, a film főcímdalát (Csoda) szerző Deniz közösségi oldalán. A sztori 1983-ban kezdődik Budapesten, amikor az éjszakázó taxis (fiatalon Jászberényi Gábor, idősen Reviczky Gábor) rádiót hallgatva arra lesz figyelmes, hogy a városban elraboltak egy csecsemőt. Kiváló helyzetfelismerő képességének köszönhetően rájön, hogy a gyermekrabló az ő hátsó ülésén ült. Ezt követően cselekedni sem fél, amikor megbizonyosodik arról, hogy valóban így van, a zaklatott nő után megy és megmenti a csecsemőt. A film központi üzenete tehát az, hogy nem kell rendőrnek, orvosnak vagy tűzoltónak lenni ahhoz, hogy valaki igazi hőstettet kövessen el, elég csak odafigyelni a körülöttünk lévő dolgokra és időben cselekedni.
Itt még természetesen nem lehet vége a történetnek. Harminc évvel később a taxis autójába beszáll az az ember, akit gyermekkorában megmentett. A Lengyel Tamás által alakított férfi hamar ellenszenvessé válik a néző szemében, ugyanis lekezelően és tiszteletlenül beszél a taxissal, nem is sejtve, hogy neki köszönheti az életét. A szép mondanivaló mellett tehát arról is érdemes beszélni, hogy az ilyen típusú hősök gyakran nem maradnak a figyelem középpontjában, idővel elfelejtik őket, különösebb jutalmat pedig nem kapnak. Színészi játékával Reviczky jól tudja közvetíteni azoknak az embereknek az érzéseit, akiket jótetteik ellenére sem ismernek el. Tovább már nem akarok spoilerezni, ha kíváncsiak vagytok arra, hogy a taxis hogyan kezeli a feszültté vált helyzetet, érdemes végignézni a filmet.
Az alkotást szerethetővé teszi, hogy egyszerű megoldások vannak benne, nem a látványelemekre, hanem az emberi tettek jelentőségére fókuszál. Sok időugrást tartalmaz, rendszeresen váltakoznak a taxis által fiatalon és idősen megélt jelenetek, ezektől viszont nem válik zavarossá a történetvezetés. A Csoda című dalból kiragadott idézet összefoglalja a film egyszerű, de manapság különösen fontos mondanivalóját: „Nem kell hogy megmentsd az egész világot…”
