Kerekasztal-beszélgetés Curtisszel a Vibe Koliban
Attila életében mindig is meghatározó szerepet töltött be a futball. Újpesti születésűként gyermekkora óta komolyan foglalkozott vele, középiskolás tanulmányait is sportakadémián folytatta. Felfelé ívelő karrierét azonban komoly térdsérülés derékba törte, amiből ugyan sikerült felépülnie, viszont hosszútávon már nem érezte elegendőnek a pályán nyújtott teljesítményét. Attila másik szenvedélye a zene volt, viszont a labdarúgással ellentétben csak hobbiként tekintett rá. A 2011-ben YouTube-ra feltöltött első videóklipje – az Újpest a negyedem című dal – azonban országszerte hatalmas sikert aratott. ,,Ott szembesültem vele először, hogy ennek valóban van értelme. Ez már nem csak Újpestről szólt, nem csak a haveroknak tetszett a lakótelepen, hanem láttam, hogy ez országszerte működhető dolog lehetne” – mesélte Attila, aki ezt a pillanatot tartja karrierje ugródeszkájának.
A váratlan hírnév fellépéseket és bulikat vont maga után, ami rövid időn belül választásra kényszerítette Attilát: zene vagy foci? „Vannak olyan szakmák, amelyeket lehet együtt csinálni. Viszont az éjszakázást és a profi sportot semmiképp” – emelte ki az énekes többször is előadása alatt. Így zenei karrierje kezdetével a sport fokozatosan háttérbe szorult – bár teljesen sosem tűnt el.
A siker és az elismerés mellett pályafutása során – mint minden zenésznek – voltak hullámvölgyek, amelyeket a sportnak köszönhetően sikerült maga mögött hagynia. Ekkor vetődött fel a kérdés: mekkora hatással van a mindennapjainkra a sport? A 35 éves rapper életében lassan egy éve foglal el ismét esszenciális szerepet az edzés, amit egy testi-lelki újjászületésként él meg. Elmondása szerint mentális állapota és fizikuma már az edzések kezdetében rohamosan javult, ami a zenéire is hatással volt – néhány hónap alatt 13 új zenéje született. „Nagyon vicces, mert sokáig kerestem azt, hogy miben találhatom meg az örömömet, ha éppen nem zenélek – úgy, hogy mindeközben a fél életemen keresztül sportoltam. Akkor ébredtem rá, hogy újból sportolnom kellene, mert így lenne teljes az életem” – mesélte Attila. Kiemelte azt is, hogy a teljes felépüléséhez szakember segítségére is szüksége volt.
Az előadó többször említette, hogy az újpesti származása révén természetes volt az, hogy a foci már gyerekként is a mindennapjai részét képezze. Ez most sincs máshogy, azzal az eltéréssel, hogy ma, mint büszke apa viszi edzésre hatéves kisfiát.
Kovács Réka Rozália kiemelte a sport és a testmozgás fontosságát a gyermeknevelésben, különös tekintettel a gyermekek testi- és mentális fejlődésére. A sportok – főképp a csapatsportok – a gyermek olyan szociális és érzelmi fejlődési mérföldköveit alapozzák meg, amelyek kulcsfontosságúak az egészséges személyiségfejlődés szempontjából. Elősegíti az önbizalom fejlődését, az egészséges önértékelés kialakulását, a sikerélmények átélését, a szociális szorongás levetkőzését – amelyek, a mai társadalomban a fiatalok körében egyre gyakoribbak. Réka leszögezte, hogy ez akkor működhet, ha a szülő mérsékelt, támogató, és nem tansít túlbuzgó magatartást. Attila hozzáfűzte, semmiképp nem szeretne olyan apává válni, aki a saját be nem teljesedett vágyait a gyermekén keresztül próbálja megvalósítani. Szeretné kisfia életéből kizárni a „Curtis-lényét, a híres apukát”, hogy semmilyen előnye ne származzon ebből akár most, akár a későbbiekben. Átlagos, támogató apaként szeretne jelen lenni kisfia edzésein és meccsein – ahogyan anno az ő családtagjai.
Kovács Réka a téma kapcsán hozzátette, hogy a sok pozitívum mellett a versenysport komoly veszélyt is jelenthet a sportolók mentális egészségére. A meccsek és az azt megelőző felkészülések hangulata a játékosokból könnyen adrenalinfüggőséget válthat ki, akik emiatt a kisebb kudarcot sokkal intenzívebben élhetik meg. Mivel a pályán megélt élményt kevés hétköznapi esemény tudja pótolni – illetve gyakoriak a sérülések és a rotáció –, ezért az így kialakult adrenalinhiány egyéb függőségek veszélyét vonhatja maga után. Ez a kezdő és profi sportolókat egyaránt érint, viszont az ifi sportolókat hatványozottabban. Attila és Réka egyetértettek abban, hogy különös figyelmet kell fordítani az ifi játékosok felé, mivel a kamaszkor beköszönte erőteljesen megváltoztatja az életvitelüket, amit egyeztetniük kell a versenysporttal.„Ebben az időszakban nagyon odakell figyelni rájuk. Találkoznak a szerelemmel, az éjszakai élettel, és dönteniük kell: elmennek-e bulizni a haverokkal, vagy nemet mondanak nekik, mert reggel edzés. Ilyenkor nagyon könnyen eltudja vinni őket az élet...” – mondta Attila.
A beszélgetés végén elhangzott az előadás fő kérdése: Megéri-e az izomláz? És minden izomláz jó? Az énekes szerint igen. ,,Imádom. Az élet minden területén. Akármit csinálok, azt kizárólag 120%-osan. Mint énekes, mint ex-sportoló és mint édesapa” – mondta Attila, aki szerint a legfontosabb minden élethelyzetben a maximális jelenlét és átélés. A kerekasztal-beszélgetésre és az azt követő esti koncertre is nagy lendülettel készült, mind a két felkérést megtiszteltetésnek érzi. Az előadás után feltett kérdésemre, miszerint milyen érzés a fesztiválon ilyen jellegű beszélgetés meghívottjaként jelen lenni, Attila így válaszolt: „Szerintem ez az igazán felemelő érzés, hogy az emberek nem csak a zenémet szeretik, hanem talán engem is. Nem csak a koncertem miatt fáradnak ki, hanem érdekli őket, hogy mit gondolok egyéb dolgokról”.
