TÓDOR MAJA
– Honnan indult a zene szeretete, és hogyan találtatok egymásra?
Huni: – Nyolc éves korom óta gitározom, Magorral nagyjából nyolc éve zenélünk együtt. Érdekes, mert nálunk a zenekar formálta a barátságot, és nem fordítva. Alig egy éve ismertük egymást, amikor az első közös bandánkat alapítottuk.
Magor: – Ez pontosan így van. Nem ugyanabból társaságból jöttünk, csak tudtuk a másikról, hogy érdekli a zene. Aztán a próbák, a koncertek és a közös utazások alatt váltunk legjobb haverokká. Jelenleg a Babeș–Bolyai Tudományegyetem zeneművészeti karán tanulok. Bár dobosként kezdtem, a sors fintora, hogy egyik zenekaromban sem ültem a dobok mögött – ez valószínűleg így van jól.
– Hogyan jött létre a jelenlegi formáció?
Magor: – Az előző zenekarunk után mindenkinek kis szünetre volt szüksége. Kimentem egy évre Dániába, de tudtam, ha hazajövök, Hunival akarom folytatni. A diáknapokra időzítettem a hazatérést azzal a céllal, hogy meggyőzöm őt az új bandáról. Végül nem kellett sokat kérlelni, közös sütögetés alatt minden eldőlt. Szinte azonnal elkezdtünk dolgozni, nekem már volt félig kész anyagom a fiókban.
Hallgass bele a Skanzen zenéjébe:
– Az alternatív rockon belül hogyan határoznátok meg a saját hangzásotokat? Milyen előadók vagy irányzatok voltak rátok a legnagyobb hatással?
Magor: – Folyamatos metamorfózison megyünk keresztül. Az alternatív rock talán a legegyszerűbb gyűjtőnév, de Magyarországon ez mást jelent, mint nemzetközi szinten. Itthon ez inkább szövegcentrikus popzenét takar. Mi szeretjük a 60-as, 70-es éveket, a grunge-ot, de az új dalokba már elektronikus elemeket is csempészünk. Ha közös nevezőt kellene mondanom, ami mindkettőnket meghatároz, az a Pink Floyd.
– Jelenleg kik alkotják a bandát?
Huni: – Trióként indultunk Novák Dáviddal, de egy év után elváltak útjaink. Mostanra állt össze a végleges, ötfős felállás: Zöld Ádám billentyűn, Gaber Dávid dobokon, Kinda Dani pedig basszusgitáron erősít minket. Muszáj volt bővülni, mert hangszeresen túlvállaltuk magunkat, és ragaszkodunk az élő zene erejéhez.
– Az első album április 17-én érkezik. Milyen témák, élmények inspirálták a dalokat?
Magor: – Minden dalra történetként tekintek. Sok minden megjelenik bennük: a szerelem, a gyász, az elnyomottság érzése, önmagunk megismerése. Fontos tudni, hogy ezeket a személyes élményeket „kicsavarom” és művészileg átformálom, mire dal lesz belőlük.
– Milyen volt a lemezkészítés folyamata?
Huni: – Az albumot két éve nyáron kezdtük el felvenni Marosvásárhelyen a Republic Production stúdióban. Nagyon sok munka ment bele, a dalokba sokszor utólag is „belemásztunk”. Mindig alakítottunk rajtuk kicsit, így a dalok is olyan változáson mentek át, mint mi magunk az elmúlt két évben. A lemezen egyébként kilenc szám található.
– Volt kedvenc dalotok a felvételi folyamat során?
Huni: – A kedvencem az Aprócska foltok rajtunk, élőben is ezt szeretem a legjobban játszani. Ez a debütáló dalunk, és úgy érzem, ez az a szám, amelyre a koncerten az emberek azonnal felkapják a fejüket, mert van benne valami, ami megfogja őket.
– Miért Kolozsvárt választottátok a lemezbemutató első helyszínének? Ez az első nagyobb kaliberű koncertetek ebben a formációban?
Huni: – Itt vagyunk itthon. Szerettük volna nagy, fiatalsággal teli városban elkezdeni. Reméljük, sok új emberrel megismerkedünk, de a barátainkat is várjuk, akik végigkövették, mennyi munkát fektettünk ebbe az elmúlt két évben.
Magor: – Bár voltunk már előzenekar olyan nagyobb bandák előtt, mint a Bagossy Brothers Company vagy a 30Y, teljesen önálló klubkoncertként a kolozsvári lesz az első. Ilyen értelemben mi is debütálunk, nemcsak az album. Nagyon nagy szeretettel várunk rá mindenkit!
– Mik a hosszú távú célok? Mi a „legvadabb álom”?
Magor: – A legközelebbi cél a két lemezbemutató koncert sikeres lebonyolítása – Kolozsvár után Budapesten, a Manyiban is fellépünk. Most az a legfontosabb, hogy elengedjük a lemez kezét. Két év munka után feltölteni a streamingplatformokra egyszerre felszabadító és ijesztő érzés. Hosszú távon pedig az a cél, hogy megtaláljuk a produkció közönségét, és kitörjünk a saját korlátaink közül, megtalálva a saját hangunk.
