KOVÁCS DOLORES VIVIEN
MÓRA FRANCISKA ILDIKÓ
A kommunikáció szak sokak számára elsőre nehezen értelmezhető területnek tűnhet. Azonban azok, akik már belekóstoltak, egészen sokszínű és lehetőségekkel teli világról számoltak be. A leendő egyetemisták számára leghitelesebb képet a jelenleg is a szakon tanuló hallgatók, illetve a már végzett, pályán elhelyezkedett szakemberek beszámolói nyújthatják.
Balázsi Dorka Olga elsőéves, valamint Tompos Tamara harmadéves kommunikáció szakos hallgató különböző megközelítésből számolnak be tapasztalataikról és meglátásaikról.
Dorka kommunikáció szakra vezető útja nem volt egyenes. A tanulmányait a közgazdasági karon menedzsment szakon kezdte, azonban hamar rájött, hogy az a közeg és szemlélet nem áll hozzá közel. Már akkor érezte magában a szereplési vágyat és a kommunikáció iránti érdeklődést, ahogyan a felvételihez szükséges motivációs levelében is megfogalmazta, ő szeretne lenni a következő Ördög Nóra. „A jelentkezésről a szintén kommunikáció szakon tanuló barátaim győztek meg. Láttam rajtuk, hogy mennyire szeretik és élvezik pusztán azt, hogy egyetemre járnak és otthonos közeg részesei lehetnek” – mesélte Dorka, hozzátéve, hogy a barátait hallgatva meglepődött azon, hogy az egyetemi rendszer akár így is működhet, hiszen ő nem ezt tapasztalta.
Tamara számára már középiskolában egyértelmű volt, hogy a tanulmányait humán területen szeretné folytatni. Ekkor a pontos irány még nem körvonalazódott, később a testvére javaslatára döntött a kommunikáció szak mellett.
Hasonlóan Dorkához, számára is elengedhetetlen szempont volt az, hogy kreatív módon bontakozhasson ki, és ne szorítsák merev keretek közé. Három év távlatából úgy látja, ez teljes mértékben megvalósult. „Sok esetben akkora szabadság volt a kezünkben, hogy nem tudtuk, mihez kezdjünk. Ez gyakran azt eredményezte, hogy nekünk kellett megtalálni a megoldásokat és kialakítani a saját projektjeinket, ami komoly önállóságra nevelt” – mesélte Tamara.
Az alapképzés alatt szakgyakorlati lehetőségeknek köszönhetően Tamara számos területen kipróbálta magát. Elmondása szerint sokáig a rádiózást érezte magáénak, viszont a Kommunikációs Napok szervezése alatt a rendezvényszervezés világában találta meg igazán önmagát. Az egyetem nyújtotta lehetőségek mellett igyekszik egyéb, szakmához kapcsolódó projektekben is aktívan részt venni. Tamara szerint ezek a lehetőségek azt bizonyítják, hogy a szakmai terület szerteágazó. Dorka egyetértett abban, hogy a szak az elhelyezkedést illetően rengeteg választási lehetőséget kínál.
Dorka számára egyértelmű, hogy a jövőben médiaszakemberként – tévésként vagy közösségi média szereplőként – szeretne elhelyezkedni, eddigi tapasztalatai alapján pedig úgy látja, a szak megfelelő alapot biztosít ehhez. Dorka az eddig szerzett elméleti tudást intenzíven kamatoztatja, különböző projektekben segédkezik, videós tartalmakban és podcastekben szerepel.
Dorka kiemelte az egyetem támogató közegét, ami véleménye szerint nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatók biztonságban érezzék magukat és merjenek fejlődni. Arról is kérdeztük, mit tanácsolna azoknak, akik fontolgatják a jelentkezést a szakra. Úgy fogalmazott, fontos, hogy megvizsgálják a képességeiket, írjanak pro és kontra érveket, emellett gondolják át, milyen tevékenységeket folytattak a líceum alatt, mi iránt érdeklődtek, miben vettek részt aktívan. Hozzátette, nem szabad félni az ismeretlentől, a határokat feszegetni kell, hiszen csak így találhatjuk meg önmagukat.
Hogyan tovább?
Felmerül a kérdés: hogyan tovább az egyetem elvégzése után? Annak érdekében, hogy választ kapjunk a szak egykori hallgatóit kérdeztük.
Palocsay Johanna 2019-ben kezdte el tanulmányait a kommunikáció szakon. Annak a generációnak a tagja, aki a koronavírus-járvány szülte karanténhelyzetnek köszönhetően a monitor mögül végezte az egyetemet. A váratlan helyzet több szempontból is kihívást jelentett, viszont ez nem akadályozta meg Johannát abban, hogy aktívan tevékenykedjen. „Amellett, hogy részt vettem külsős projektekben, komolyan vettem az egyetem nyújtotta szakmai gyakorlati lehetőségeket. Így kerültem harmadéven a Paprika Rádióhoz, ahol műsorvezetői pozíciót ajánlottak fel” – mesélte Johanna, aki jelenleg a Maszol munkatársa.
Feltettük a kérdést, hogy mi segítette őt elindulni az úton: az egyetemen szerzett tudás vagy pedig ennek a gyakorlatba ültetése? Johanna mindkettőt fontosnak tartja. „Mindenki az egyetemről indul. A jövő kommunikációs szakembereit olyan tanárok készítik fel, akik bármikor eligazítanak az úton. Persze, az sem baj, ha az ember saját erejéből alakítja a szakmai kapcsolatait” – fejtette ki Johanna.
A Covid-járvány okozta nehézségek, az új oktatási és érvényesülési formák, valamint a kialakult helyzethez alkalmazkodó tanári hozzáállás révén Johanna ráébredt arra, hogy a kommunikáció szak egyik legnagyobb erőssége a gyors és hatékony alkalmazkodásra, illetve a rugalmasságra való nevelés. Úgy véli, ezek a készségek a jövőben elengedhetetlen szakmai követelmények lesznek.
Kifejtette, hogy amikor a fiatalok kilépnek a munkaerőpiacra, számos olyan problémával találkoznak majd, amelyek éppen a lehetőségek sokféleségéből adódnak. Bár ezek a helyzetek kezdetben pánikot kelthetnek, előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie velük, és megoldást kell találnia. Hangsúlyozta, hogy az az oktatás során megtapasztalt szabadság és kötetlenség, amely teret adott a kreativitás kibontakoztatásának, valójában erre készíti fel a hallgatókat: arra, hogy minél hatékonyabban tudjanak alkalmazkodni és reagálni a különböző kihívásokra.
A saját út megtalálása
Kovács Dávid lassan hat éve tevékenykedik kommunikációs szakterületen. 2021-ben, az egyetem nyújtotta szakgyakorlati lehetőséggel élve találkozott a Diversity reklámügynökséggel, ahol jelenleg közösségimédia-menedzserként, illetve grafikusként dolgozik. Elmondása szerint szakválasztáskor elsődleges célja is az volt, hogy a diploma megszerzése után közösségimédia-menedzserként helyezkedhessen el. Erre nem kellett sokat várnia, hiszen a szakgyakorlatok alatt több helyen is foglalkozhatott ezzel. Elmondta, annak ellenére, hogy ezzel a céllal jelentkezett az egyetemre, a három év alatt sokszor megkérdőjelezte önmagát. Így választotta a grafikát, ami hol intenzívebben, hol lazábban volt jelen az életében.
Dávidot is megkérdeztük arról, hogy vajon az egyetemi vagy az azon kívüli aktivitás adott biztosabb talajt az elhelyezkedéshez. Dávid szerint a kettő együtt jár. A szakgyakorlatok nyújtotta tapasztalatok mellett kiemelte a Kommunikációs Napok lebonyolítását, ahol a rendezvényszervezői képességeit próbálhatta ki. „Ez a konferencia tökéletes lehetőség azok számára, akik az alapképzés alatt nem igazán bontakoztak ki az egyetem szabta keretek közül. Ezalatt az esemény alatt gyakorlatba ültethetjük azt a tudást, amit három év alatt elméletben elsajátítunk” – fogalmazott.
Dávid a három évre visszatekintve úgy véli, hogy a szak nem készíti fel diákjait elégségesen a munkaerőpiacra. „Középerős elméleti alapot ugyan nyújt, viszont önfejlesztés szempontjából elengedhetetlen a külső projektekben való aktívitás. A szakon kapott elméleti tudás és tapasztalat tökéletes irányadó, viszont a saját utadat neked kell felfedezned” – mondta. Hangsúlyozta, a tanárok – akik a legjobb tudásuk szerint igyekeznek a diákokat eligazítani – hozzáállása és támogatása példaértékű.
Az említett negatívumok kapcsán arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan lehetne ezeken a hiányosságokon javítani. Dávid szerint a legkézenfekvőbb és leghatékonyabb megoldás a diákok hozzáállásában, főként nyitottságában rejlik. Mindenkinek azt ajánlja, hogy merítsék ki azokat a lehetőségeket, amelyeket az egyetemi közeg nyújt. „A szak lényegében keretrendszert ad a diákjai számára. Rugalmas szakmáról beszélünk, ahol elengedhetetlen, hogy diákként mindenki a maga keressen lehetőségeket – végsősoron ez a kommunikációs szakma lényege” – tanácsolta Dávid. Kifejtette, a kommunikációs területen való elhelyezkedés sokszor kellemetlen szituációkkal jár. Ezalatt az aktuálisan futó trendek meglovagolását érti, amelyek sok esetben kínosak, viszont elkerülhetetlenek. Tapasztalatai alapján a szakma legnagyobb nehézségét az az algoritmusokok, a technológiák és a különböző változtatások folytonos követésében látja. Dávid elengedhetetlennek érzi a rugalmasságot és a nyitottságot, a folyamatos önfejlesztést, úgy fogalmazott, „nem titok, hogy jelenleg ezen a területen az ügyesség és a naprakészség felülírhatja a szakdiplomát”. Dávid hangsúlyozta, ennek ellenére vannak olyan készségek, amelyeket a felsőoktatás nyújt, és amelyeket nehéz önállóan elsajátítani, mivel ezek inkább szemléletmódot formálnak, mintsem konkrét, gyakorlati tudást adnak.
