Provokatív, lázadó, önkifejező – a punk

A lázadás ma már nem a káoszban, hanem a tudatos stílusban rejlik (Kollázs: Makranczi Lilla)

KOVÁCS DOLORES VIVEN 

MAKRANCZI LILLA

De mi az a punk? Miért olyan fontos? Hogyan tud a mai napig hatással lenni az öltözködésünkre? 

A punk a 70-es évek elején kezdett kialakulni, a gazdasági válság, a munkanélküliség és a kilátástalanság sújtotta fiatalok lázadásaként. Az alsóbb társadalmi rétegekben felnövő nemzedék csalódottságát a zene, a megjelenés és a magatartás tette kézzelfoghatóvá: így született meg a punk. A punkmozgalom első követői a hippikorszak ellenlábasai voltak. Bár elutasították a hippik világképét, mégis átvették tőlük a lazaságot és a társadalmi normákkal szembeni közönyt – csakhogy náluk mindez már a lázadás, a provokáció és a düh kifejezésének eszköze lett. Ha divat és punk, akkor Vivienne Westwood neve mellett nem mehetünk el szó nélkül. A divattervező munkái meghatározó szerepet játszanak ebben a korszakban (és azon túl is). Már a hírnév megszerzése előtt ő volt az, aki összekapcsolta a divatot a punkmozgalommal. A punk stílus azóta is kereskedelmi szempontból népszerű, és számos híres tervező merített belőle inspirációt. Zandra Rhodes, Thierry Mugler, Jean Paul Gaultier, Stephen Sprouse és Anna Sui (chic punk) is alkalmazott punk elemeket kollekcióiban, és az első punk hatású divatanyagok már 1976-ban megjelentek a mainstream üzletekben.

A punk divat megalkotója – Vivienne Westwood a 70-es évek végén, a popkultúra egyik legprovokatívabb darabját viselve. A trikón a Sex Pistols God Save the Queen című számához kapcsolódó grafika látható, ami az akkor éppen ezüst jubileumát ünneplő II. Erzsébet eltorzított, biztostűvel diszitett arcát ábrázolja. Ezek a dolgok erőteljesen támadva a brit monarchiát és a konformizmust, az akkori társadalmi képmutatás és a fiatalok kilátástalansága ellen felszólaló punkmozgalom jelképévé váltak. 

Felmerül a kérdés: hogyan alkalmazzuk a punkot a mindennapjainkban? Hiszen a hatása ma is érezhető: szakadt farmer, feliratos póló, motoros bakancs (lásd a Dr. Martens-cipők népszerűsége), szegecses kiegészítők – ezek mind a hetvenes évek lenyomata. A punk életérzés ma is él, csak más formában. A punk ma már nem a garázszenekarok fülrepesztő akkordjaiban és a tarajos frizurákban rejlik, hanem a kortárs divat újrafogalmazott nyelvén, az Instagram-posztokban.

 

Akarva-akaratlanul belebotlunk a punkruhadarabokba – a koptatott farmerek, a használtnak tűnő bőrkabátok, a pólók, a karabinerek, a miniszoknyák mind olyan darabok, amelyeket ma bárki viselhet a Zara, a H&M vagy a Bershka kínálatából. Azonban a fast fashion mindannak a tagadása, amit a punk valaha képviselt. A tömeggyártás, az állandóan változó, néhány hét alatt elavuló trendek és az olcsó, gyakran megkérdőjelezhető munkakörülmények között készülő ruhadarabok világában a punk eredeti üzenete szinte teljesen eltűnt. A punk­esztétika így puszta kereskedelmi termékké vált: a düh, a provokáció és a kritika helyét átvette a jól árazott „rebellis stílus”. A fast fashion egyenruhába öltözteti a lázadást. Mindenki ugyanazt a „punkos” dzsekit hordja, amit a gyárak tömegesen állítanak elő. Aggodalomra azonban semmi ok, akadnak még olyanok, akik képviselik a stílust és sajátjuknak vallják a punkot. Vivienne Westwood már a hetvenes években felismerte a DIY (Do It Yourself, magyarul: csináld magad) erejét: boltjaiban nem a tökéletesség, hanem a provokáció és a káosz uralkodott. Ruhái nemcsak öltöztettek, hanem üzentek. Hiszen a punk lényege mindig is a „csináld magad” hozzáállás volt: nem vársz engedélyre, nem követed a szabályokat, hanem saját kezedbe veszed a tervezést, az alkotást és az önkifejezést. Ez a szellemiség nem lett kámforrá, csak átformálódott.Napjainkban a DIY a fenn­tarthatóság és a kreatív szabadság szimbóluma: a divat szerelmesei újrafestik, átszabják, újrahasznosítják a ruháikat, és ezzel visszahozzák a punk legfontosabb üzenetét – a stílus nem megvásárolható, de megteremthető. Persze, ehhez az is társul, hogy a punk már nem egyedülálló stílusként létezik, hanem kiegészül önmaga sok-sok alágazatával. Ezek egyike a chic punk, ami nem hivatalos elnevezés, de nem is olyan trendőrület, mint például a cyberpunk vagy pop-punk. A chic punk inkább csak kifejezés arra, ha nem szeretnénk teljesen elköteleződni a punk mellett, de „vonzódunk” hozzá – amolyan situationshipben (szlengkifejezés, a párkapcsolat és barátság közti állapotra használjuk – szerk. megj.) vagyunk vele. A chic punk nem feltétlenül ordít, hanem suttogva provokál. Nem kéri, hogy észrevegyék, tudja, hogy úgyis megteszik. 

(Kollázs: Makranczi Lilla)

A lázadás már nem a káoszban, hanem a tudatos stílusban rejlik. Az ellenállás az apró részletekben, a bőrkabát alatt felvillanó selyemblúzban, a tökéletesre szabott blézeren végigfutó, tűzpiros varrásban lapul. A chic punk a modern kor lázadója: nem rombol, hanem átírja a szabályokat.

Chopova Lowena – a punk modern öröksége

Napjaink legnagyobb punk képviselői a brit–bolgár tervezőpáros, a Chopova Lowena divatmárka megalkotói. Munkáikban a punk nem pusztán stíluselem, hanem gondolat: a szabadság, az önazonosság és a konvenciók megtörésének szimbóluma. A márka a hagyományos balkáni motívumokat, a vintage anyagokat és a fenntarthatóság eszméjét keveri a punk ikonikus részleteivel: a biztostűkkel, a láncokkal, a tartánmintákkal és a fémcsatokkal. Az így elkészült darabok egyszerre nyersek és romantikusak, múltidézők és modernek. A Chopova Lowena nem a régi punkot másolja, hanem annak lényegét, az önkifejezés bátorságát, hozza át a jelenbe. Kollekciói azt üzenik, a stílus lehet személyes, akár provokatív, sőt hibás – éppen ettől lesz igaz.

A márka különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán esztétikai, hanem etikai szinten is lázad. A ruhák nagy része újrahasznosított, úgynevezett dead-stock anyagokból készül, vagyis régi, elfeledett textíliákból, amelyek új életet kapnak. A gyártás egy részét Bulgáriában végzik, ahol helyi kézműves nők dolgoznak a darabokon, ezzel is támogatva a közösséget és a kulturális örökség megőrzését. Míg a punk a hetvenes években a társadalmi elnyomás ellen szólalt fel, Chopova Lowena a tömegtermelés és a konformitás ellen lázad.

Szabó Mihály ruhasztorija

Mi keltette fel az érdeklődésedet a divat iránt? Mi inspirál téged az öltöködésedben?

– Őszintén szólva, elég vicces, honnan indult ez az egész. Gyerekkoromban rengeteget néztem a Disney Channelt, és mindig megakadt a szemem azokon a – ma már kissé megkérdőjelezhető – outfit-eken, amiket a Shake It Up vagy a Wizards of Waverly Place szereplői viseltek. Akkoriban teljesen lenyűgözött, hogy valaki képes volt a garbóra rávenni a rövid ujjú pólót, és azt stílusnak nevezni. Valahogy ezek az apró, furcsa részletek belém égtek, és megmaradt bennem az a gondolat, hogy az öltözködésben nincsenek igazán szabályok – csak merészségi szintek.

 Leginkább az inspirál, ha egyszerre tudok feltűnni és láthatatlan maradni – ha egy pillanatra megakad rajtam az emberek tekintete, de mégsem tudják pontosan megfogalmazni, miért. Szeretem feszegetni az emberek tűréshatárát, megzavarni a megszokott képet, és ezzel valahogy elmosni az előítéleteket. Az öltözködésem számomra egyfajta kísérlet: hogyan lehet a megjelenéssel kérdéseket feltenni azzal kapcsolatban, mit tartunk „elfogadhatónak” vagy „szépnek”.

Emellett sokat köszönhetek annak is, hogy anyám gyakran vitt magával turkálni. Ott tanultam meg, hogy a ruhák nem csupán tárgyak, hanem lehetőségek: minden darabban ott rejlik valaki más története, amit tovább írhatok a sajátommal. Gyerekként is szabad kezet kaptam abban, hogy azt vegyem fel, amit szeretnék – ez adott egyfajta önállóságot és játékosságot az öltözködésemben.

Szabó Mihály (képünkön), a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen (UAD) végzett alap- és mesterképzésen divattervezés szakot. Egyetemi évei alatt tanult Milánóban, dolgozott Berlinben, ahol az általa tervezett ruhákat a divathét alatt két alkalommal is bemutatták. Munkáit ezenkívül Taipeiben is bemutatták, illetve rövid divatfilm forgatásában is részt vett. Jelenleg doktorandusz, kisebb műhelyben tevékenykedik.

A stílusom valahol a chic és a punk esztétika között egyensúlyoz – a kifinomultság és a lázadás keveréke. Nem követek konkrét személyeket vagy trendeket, inkább a véletlen inspirál: a furcsa színkombináció, az anyag vagy a váratlan forma találkozása. Az öltözködés számomra a kísérletezés terepe, ahol tudatosan kilépek a komfortzónámból, hogy újraértelmezzem önmagamat és a környezetem reakcióit is.

– Honnan vásároljanak azok, akik a te stílusodhoz hasonlóan szeretnének öltözködni? Mire figyeljenek vásárláskor? 

– Őszintén, én mindenkinek a turkálókat ajánlom – ott lehet igazán megtalálni azokat a darabokat, amelyeknek lelke van. Aki teheti, nézzen be vintage boltokba is, de nem a márkanév vagy az ár számít, hanem az a pillanat, amikor ránézel a ruhára, és érzed, hogy ez te vagy. Érdemes a Vintedet is használni, mert sokszor ott is rábukkanhat az ember igazi kincsekre, főleg, ha rendszeresen rászán 10–15 percet, hogy végigböngéssze az új feltöltéseket. A vásárlásnál mindig próbálok tudatos lenni. Nem veszek meg semmit csak azért, mert „olcsó” vagy „divatos”. Ha egy darabot nem tudok elképzelni a már meglévő ruháim között, inkább otthagyom. Felesleges hazavinni valamit, ami csak a szekrényben fog porosodni. Ugyanakkor, abban is hiszek, hogy néha érdemes kockáztatni – ha valami elsőre szokatlan, de megmozdít benned valamit, akkor az lehet az a ruhadarab, ami új irányba viszi a stílusod.

Kapcsolódó cikkek

Divatrovatunk első részében kapargattuk a téma felszínét, de nem mélyedtünk el benne igazán. Nap mint nap végeláthatatlan impulzus ér minket a közösségi médián keresztül – influenszerek, brandek, reklámok tolják elénk a legújabb kollekciók darabjait, amíg a végén mi sem tudjuk eldönteni, hogy mi trend és mi nem. Egyébként is nehéz lenne kategorizálni az idei év vezető stílusvonalát, hiszen ez a visszatérések éve. Pontosan ezért gyűjtöttük össze a 2025-ös őszi–téli trendek legmeghatározóbb elemeit és irányait.
Ajánló
Stílus – mindenki számára mást jelent, pontosan ezért ez az önkifejezés legközvetlenebb módja. Ha a stílusra gondolunk, komplett kép rajzolódik ki előttünk – az outfit, a haj, a kiegészítők, a smink, és az ezt körülölelő aura. Szoktuk mondani, „a ruha teszi az embert”. Egyesek szerint a viselője teszi a ruhát. Elgondolkodtató kijelentések ezek, amelyeken naphosszat lehetne gondolkodni, felsorakoztatva a pró- és kontrákat, de az biztos – amit viselünk, az önreflexív tükör a külvilág számára. Figyeljetek, mert ezennel elindult a Campus divatrovata, amelyben kéthetente górcső alá vesszük a különböző stílusokat.
Ajánló