„A vadgazdálkodók és természetvédők őszinte párbeszédére lenne szükség”

Néhány nappal ezelőtt medvét láttak a Kolozs megyei Apahida és Dezmér falu környékén, ami az ott lakókat is megrémisztette. Hogyan is áll a medvekérdés Romániában, mit tehetünk, ha medvével találkozunk? Erről Domokos Csaba biológust kérdeztük, aki a Milvus Csoport-nagyragadozó-programjának vezetője, országosan elismert, független medveszakértő. 
„Csomó minden változott az utóbbi időben. A lakosok sokkal jobban figyelnek a medvekérdésre, azaz ezeket az eseteket sokkal inkább észrevesszük, mint tizenöt évvel ezelőtt. 
„Már a 2010-es évek elején láttuk azt, hogy a Mezőség keleti részén is elkezdtek terjeszkedni a medvék. 2016 tájékán pedig Kolozsvár közelében, például Magyarpalatka környékén is észlelték őket, ami azt jelenti, hogy a medveállomány elkezdte visszafoglalni egykori területét” – mondta Domokos Csaba. Hozzátette: az állat életterét a hegyvidékkel asszociáljuk, de valamikor rég a mezős részeken, dombvidéken is éltek medvék Romániában. „Idővel a medvéket visszaszorítottuk a hegyvidékre, ami nem éppen alkalmas élőhely számukra. Sokkal kevesebb a táplálék, mint a dombvidéken és a síkvidéken. És most van a szezonja annak, hogy lejönnek a hegyekből táplálékot keresni. Összetett folyamat vezetett ehhez a helyzethez. Változott az állomány, akár növekedhetett is. De legalább annyira fontos, hogy nagyon erősen megváltozott az elmúlt időszakban az, ahogyan mi használjuk a tájat. Sok földterületet kivontak a mezőgazdasági művelés alól, mert a kis léptékű mezőgazdaság nem volt kifizetődő. Ezek a helyek visszavadulnak, és új élőhelyet jelentenek a nagyvadak számára” – fogalmazott a medveszakértő, aki szerint Kolozsvár közelében évekkel ezelőtt is éltek medvék. Rámutatott, hogy a medvék számára nem okoz gondot, hogy több száz vagy több ezer négyzetkilométert kell megtenniük. 
A szakember azt mondta: Romániában nincs olyan tudományos adat, ami minden kétséget kizáróan azt bizonyítaná, hogy az állatvilág kizárólag az emberi beavatkozás hatására bolydult volna meg. A medvevadászat is felboríthatja az állatállomány normális egyensúlyát, mivel a trófeavadászat pont a legerősebb egyedeket veszélyezteti, amelyeknek fontos szerepük van az állományban is. 
„A medvekérdés reális probléma, amelyből politikai kérdést csináltak, és reális szociális feszültség forrásává vált. Ez nem hasznos sem a medvéknek, sem nekünk, embereknek. Nagyon szeretném, ha elkezdődne az őszinte párbeszéd a vadgazdálkodással és a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek között. Létfontosságú, hogy a faj fennmaradjon. De szükség van hatékony és minél kevésbé bürokratikus kártérítési rendszerre is, mert vannak reális károk. A kárvallottaknak minél gyorsabban meg kellene kapniuk a kártérítéseket” – mondta Domokos Csaba. Fontosnak tartja emellett a faj társadalmi elfogadottságát. „A korlátozottabb vadászati kvóta elfogadható lenne. De kérdés az is, hogy ez mennyire egyeztethető össze az uniós jogi keretrendszerrel, az élőhelyre vonatkozó irányelvvel” – magyarázta Domokos Csaba, aki azt is elmondta, hogy az alkotmánybíróságnak a napokban visszaküldött jogszabály-tervezet kétszeresére növelné a kilőhető medvék számát. 
„A legfontosabb különbség Erdély, Románia, illetve a legtöbb európai ország között, hogy Romániában nem tűnt el ez a faj. Itt van és volt hagyománya az ember–medve együttélésnek. Például a pásztorok hagyományszerűen tudták, hogyan kell megvédeni a nyájat, a háziállatokat és a terményt. Ez kulcsfontosságú, de mára ez a tudás is kezd eltűnni. És vannak új típusú veszélyek is, például borzasztóan romlik az állat megítélése. Sokan közellenségként gondolnak rá, pedig ennek nincs igazán valós alapja. Az országban épülő autópálya-hálózat pedig valósággal feldarabolja a nagyvadak élőhelyét” – válaszolta Domokos Csaba biológus arra a kérdésre, mi a különbség a romániai és az európai medvekérdés között. 
„Ha lakott településen bukkan fel a medve, akkor csak annyit tehetünk, hogy értesítjük az illetékes hatóságot. Semmi esetre sem próbáljuk meg elkergetni, hiszen hatalmas erejű vadállatról van szó, amely ha elzsákmányolja az állatunkat, sajátjának tekinti, és meg fogja védeni velünk szemben” – tanácsolta Domokos Csaba.