Jubileumi tárlatát ünnepli a Barabás Miklós Céh
A BMC jelen kiállítása egyedülálló, hisz a céh 95 éves múltját mutatja be. Első alkalommal kerülnek egyszerre kiállításra Kós Károly és Szolnay Sándor alapítók munkái, valamint a tizenötökként emlegetett hajdani tagok: András László, Andrásy Zoltán, Balázs Péter, Brósz Irma, Debitzky István, Erdei Erzsébet, Ferenczy Júlia, Incze István, Kós András, Kósa-Huba Ferenc, Makkai Piroska, Olajos István, Piskolthy Gábor, Rodé Edit és Tollas Júlia munkái – ismertette a tárlat létrejöttét Portik Blénessy Ágota művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora. Ehhez csatlakoznak a Barabás Miklós Céhet 1994-ben újraalapító tagok alkotásai is, kétszázötven művész közel négyszáz alkotása tölti be a Bánffy-palota összes termét, amelyre eddig nem volt példa.
A kiállítás megnyitót megelőzően, az ország szinte minden szegletéből érkező BMC-tagok a Sapientia Tudományegyetem Tordai úti aulájában vasárnap, augusztus 17-én lezajlott közgyűlésen vitatták meg a céh további működési formáját. A gyűlést követően átadták a Barabás Miklós-díjakat – a bronzérme Gergely Zoltán szobrászművész alkotása. Kiemelkedő szakírói munkásságáért Németh Júlia műkritikust, lapunk munkatársát is díjazták. A további díjazottak: Hunyadi László szobrászművész, Jakobovits Márta keramikusművész, valamint Kákonyi Csilla, Kancsura István, Márton Árpád és Véső Ágoston festőművészek – akik kiemelkedő művészi munkásságukért vehették át a díjat. Ezt követően bemutatták a Barabás Miklós Céh 1930-2025 reprezentatív, elegáns kivitelezésű albumot, amely a kiállításon szereplő munkákon kívül archív fotókat, régi BMC-plakátokat is tartalmaz.
A tárlat megnyitójára vasárnap 18 órakor került sor a Bánffy-palota udvarán. Felszólalásában Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke örömmel üdvözölte a létrejött tárlatot, amely szerinte az egyik legszebb és legnagyobb, elfoglalva Kolozsvár szívében a teljes Bánffy-palotát. Lucian Nastasă Kovács múzeumigazgató szintén kiemelte a kiállítás méretét, amelynek gazdagsága mind a művészek számbeli részvételét, mind pedig a munkáik változatosságát jelenti, megjegyezve a palota valójában kicsi is az alkotások befogadásához. Kolozsi Tibor szobrászművész, a céh elnöke összefoglalta a kiállítás létrejöttének előzményeit, megemlítve, hogy Gergely Balázs ötletére döntöttek úgy, hogy mindenkit bemutassanak, és bár az elején megijedtek, hogy nem tudják majd megtölteni a múzeum termeit, végül az alkotásoknak csak felét sikerült kiállítani. Vécsi Nagy Zoltán, a kiállítás egyik kurátora a céh történetére emlékezett valamint a 95 évvel ezelőtti kiállításra, és értékelte a mostani lehetőséget a művésznemzedékek közös bemutatására.
Portik Blénessy Ágota kurátor emlékezett a céh kezdeteire és ismertette a kiállítás elrendezésének a koncepcióját.
– A kiállítás célja, hogy minél átfogóbb képet nyújtson a céh történeti periódusáról, a kezdetektől a második világháború végéig, illetve az 1994-es újjáalapításától napjainkig. Minden hajdani és jelenlegi tag egy-két műalkotással vesz részt a kiállításon, és az erre az alkalomra megjelenő katalógusban is egy munkával szerepel. Kós Károly már 1920-ban megfogalmazta otthonteremtő gondolatait: „...akarunk élni, akarunk dolgozni, akarunk kultúrát. Akarunk művészetet; élőt, szervest, nélkülözhetetlent, olyant, ami a miénk. Amiben a mi lelkünk fürdik meg, hogy megújuljon, hogy erőssé, erőssebbé legyen. Lehetséges-e ez? Lehetséges, mert muszáj, mert szükségünk van reá, tehát lesz erőnk is hozzá.” Irodalmi, művészeti folyóiratok jöttek létre, az írók helikoni közösségének mintájára alakult meg 1929-ben Kós Károly és Szolnay Sándor vezetésével, Bánffy Miklós támogatásával az erdélyi magyar képzőművészek szervezete, a Barabás Miklós Céh. 1930-ban a céh Kolozsváron a Farkas utcai Teleki-palota termeiben mutatkozott be, akkor olyan jelentős képzőművészek alkotásait vonultatta fel, mint Szolnay Sándor, Kós Károly, Gallasz Nándor, Jándi Dávid, Nagy Imre, Podlipny Gyula, Udvardy Ignác és Varga Albert. Kós Károly megnyitóbeszédében utalt arra, hogy a „céhben tömörült művészek (…) jelképezik az erdélyi magyar képzőművészet fiatalságát, ők jelentik az iskolák béklyóiból való kiszabadulást, (…) ők jelentik a mát.” – mutatott rá Portik Blénessy Ágota kurátor.
A céh első időszakának anyagát a Kolozsvári Művészeti Múzeum, az Erdélyi Művészeti Központ, a Sapientia Alapítvány, a Quadro Galéria munkatársai bocsátották a rendelkezésre, valamint számos alkotás magángyűjteményekből, hagyatékkezelőktől került elő.
„1940 után a Barabás Miklós Céh alapszabállyal rendelkező, kolozsvári székhelyű, hivatalosan is bejegyzett művészszervezetként folytatta tevékenységét, továbbra is Kós Károly és Szolnay Sándor szervezésében. Jelentős eseménynek számított a kolozsvári sétatéri Műcsarnok elkészülte 1943-ban, amelyet Kós Károly tervezett, ahol a céh művészei nagyszabású erdélyi tárlattal léptek a nyilvánosság elé. Az 1944-es budapesti és kolozsvári kiállítás után véget ért a céh első, történelmi korszaka” – olvasható a szervezet honlapján Németh Júlia műkritikus által összeállított cikkben.
Több évtizedes kényszerszünet után 1994-ben a céh egykori tagjainak, Abodi Nagy Béla festőművésznek, Kós András szobrászművésznek kezdeményezésére a szervezet újjáalakult, 47 művész és elméleti szakember részvételével. „A BMC-tagjait nem a szereplésvágy fűti és nem is szeretnénk kisajátítani a romániai magyar képzőművészetet. Célunk egy olyan intézményrendszer kialakítása, amely biztonságos keretet teremthet a művészek számára. Távlatokat nyithat meg és összegezhet. Alkotásra serkentheti a művészeket, és emléket állíthat az arra érdemesülteknek.” – fogalmazott akkor Abodi Nagy Béla, a szervezet tiszteletbeli elnöke.
Első csoportos kiállításuk 1996 októberében volt Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban. Negyvenkét rangos művész másfél száz munkája a város központjától távol eső nem konvencionális térben az üvegezett folyosók falaira kerültek. A céh nagyszabású országos tárlatát 2009-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tartották meg, majd Sopronban mutatkoztak be a céh tagjai 2014-ben, 2021-ben Csíkszeredában a Mikó-vár adott teret szintén az országos tárlatnak. Ezt követően került sor a mostani kolozsvári jubileumi kiállításra.
– Az 1994-től számolt történeti periódus tagjainak műalkotásai hiányosabbak. A mintegy kétszázötven művész háromszázötvenet is meghaladó alkotását egybefogó kiállítás a céh eddigi legteljesebb bemutatkozásának számít. Stílusában, műfajában, témájában, technikájában is nagyon sokféle alkotásokat fog össze: festészeti, szobrászati, grafikai műfajok mellett fotográfiát, textil-, kerámia-, ötvös-, üveg- és zománcművészeti alkotásokat, installációkat láthatunk. A Barabás Miklós Céh a kezdetektől fogva nem egyfajta művészeti ideológia mentén szerveződött, hanem az erdélyi művészek egységes képviseletének igényéből. Tagjai az erdélyi hagyományok és a modern kor művészetének találkozásából merítettek és merítenek inspirációt a mai napig is – fogalmazott Portik Blénessy Ágota.
A kiállítás a céh aktív tagjainak munkáit, Kolozsi Tibor és Forró Ágnes szervezők közreműködésével, a céhet tömörítő közel 180 művész alkotásait gyűjtötte be és rendszerezte Erdélyből, a Partiumból, Bánságból, az anyaországból és Kanadából. Számos képző- és fotóművész is közreműködött a tárlat és az album létrejöttében. A kiállítás szeptember 6-ig tekinthető meg a Bánffy-palota földszinti és emeleti termeiben.
A kiállításról készült fotóriportunk ITT látható.
