Negyvenhét képzőművész kilencven alkotása került bemutatásra a Bánffy-palota földszinti termeiben. Kis Pál-Lukács Hajnalka művészettörténész, a tárlat kurátora szerint „a BMC kolozsvári csoportjának éves tárlata olyan esemény, amely nem egyetlen alkalomhoz kötődik, hanem egy folyamat része. Visszatérő gesztus, amely évről évre megújul és folyamatosan változik. A kiállítás nem lezár, hanem jelenlétet jelez. Nem egyetlen koncepció köré szerveződik, és nem kínál egységes értelmezési keretet. Egy időmetszet: különböző művészi utak, anyaghasználatok, gondolkodásmódok és kérdések egyidejű jelenléte.” Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke kiemelte: a kolozsvári művészek ismét megtöltik élettel a város kincses palotáját, majd megköszönte a művészeknek, hogy munkáikkal örömet, szeretetet nyújtanak az ide látogatóknak. Kolozsi Tibor, a Barabás Miklós Céh elnöke az 1944-es BMC-megnyitón elhangzott László Gyula-idézetet hozta magával, aki szerint „a tagok évente kétszer számot adnak tevékenységükről, van, akiben időközben ellankad a lendület” – mi is hasonló módon cselekszünk, de mozgásban vagyunk, jegyezte meg.
Borítókép és fotók: Rohonyi D. Iván
