Röpülj hajó! Röpülj hajó! Csak a jóknak legyen ma jó!
FODOR LILLA DOROTTYA
„Röpülj hajó! Röpülj hajó! Csak a jóknak legyen ma jó!” – ez a dal hangzott el naponta többször Torockón augusztus elején, az Instrumentor Egyesület tizenötödik nyári zenetáborában, ahol 30 gyerek énekelte teli torokból a Túl a Maszat-hegyen slágerét. Varró Dániel verses meseregénye tökéletes kerettörténete volt a hétnek, erre fűzték fel a kiscsoportos foglalkozásokat és a közös tevékenységeket is.
A tábor első estéjén titkos ösvényen barangolhattak a gyerekek, ahol különböző kérdések várták őket, így kezdtek ráhangolódni a közös hétre. Az esti programok visszatérő vendége volt a társasjátékozás is, olykor az időjárás arra kényszerítette a táborozókat, hogy házon belül maradva, kisebb-nagyobb csoportokat alkotva játszanak. A hét közepén közösen feltérképezték a falut, a visszatérő táborozók ekkor már sejtették, hogy a séta előkészület a másnapi kincskeresésre, ami idén Maszat-hegy vadászat volt. A sok éve visszajáró táborozó Nagy Ilka által előre megrajzolt karakterek, Andrisok, Jankák, Babaarcú démonok, Pali kalózok, Szeplőtelen Szilviák bújtak el a különböző rejtekhelyeken. Óriási izgalommal keresték őket a gyerekek, és a furfangos találós kérdésekre is ügyesen reagálva haladtak egyik célponttól a másikig.
Napközben a gyakorlás mellett gőzerővel zajlott a kimaradhatatlan Ki mit tud? szervezése, amelyet a 4. osztályt végzett gyerekek csoportja vezényelt. Így csütörtökön a táborlakóknak alkalmuk adódott megcsillogtatni tehetségüket. Utolsó estére maradt a hab a tortán: a buli és a tábortűz. A kézműves foglalkozásokon készített lámpások mesebeli hangulatot teremtettek, a Székelykő pedig állandó dekorként magasodott a háttérben. Tábori lemezlovasként DJ Pitu szolgáltatta a zenét, majd az elektronikát gitárra váltva a tábortűz meghittségéért felelt. „Mi lesz holnap, amikor hazamegyünk, hogy fogunk elbúcsúzni egymástól?” – kérdezte Brigitta, aki először volt a zenetáborban. „Olyan volt mintha ezen a héten ti lettetek volna a szüleink” – tette hozzá.
A gyerekek játékosan tanulhattak a hét folyamán, kiscsoportokban lehetőségük volt minden nap furulyázni Marosán Emőkével és gitározni Visky Péterrel. Akik még nem találkoztak ezekkel a hangszerekkel, most megismerhették, és megtanulhatták az alapokat. A visszatérő táborozók, vagy akik év közben is játszanak valamelyik hangszeren, már többszólamú, komolyabb műveket tudtak megszólaltatni. A Maszat-hegy slágereit és más dalokat Timár Lillával tanulhattak. Nagy B. Szilárd fejlesztőpedagógus vezette a kézműves műhelymunkát, amely sok gyerek kedvence volt. Itt kedvükre alkothattak, pólót festhettek, Maszat-társasjátékot készítettek. Az idei év különlegessége a drámafoglalkozás volt, ahol a gyerekek Visky-Varga Boglárka irányításával saját fantáziájuk segítségével, a meseregényt alapul véve, szobrokat, hangokat, jeleneteket hoztak létre. „Jó a közös játék, bohóckodás. Azt hiszem lassan sikerül találkoztatni a drámapedagógiát, a gyakorlatokat, a mesélést, a beszélgetést és a kritikai pedagógiát. Álom, amikor ilyen szabad kezem van, álom, amikor a gyerekek átveszik az irányítást ötletelésben, megvalósításban” – írta Bogi az általa vezetett műhelymunkáról.
A tevékenységeken kívül a hasra is kellett gondolni, az ízletes falatokért Palkó-Kondrát Csilla felelt, a sok finomságot lehetetlen rangsorolni. Csilla okleveles zenetanárként 15 évvel ezelőtt társult a zenetábor vezetőihez, az ő fiai is éveken át lelkes táborozók voltak, amíg fel nem nőttek. Az oboatanítás mellett hobbija a sütés-főzés, még akkor is, ha negyven embernek készül az ebéd, vacsora.
A műhelymunkák, játékok, programok mellett egyre hihetetlenebb hogy az időbe két rövid zenekari mű megtanulása is belefért. Ez az ügyes gyerekcsapatnak volt köszönhető. A visszatérő táborozók mellett ott voltak a zeneiskolás diákok, akik vonós hangszereken játszottak, a kicsik, akik lelkesen énekeltek, és a nagyobbak, akik gitároztak és furulyáztak. Röpült a hajó és a tábor nagyon jó volt.
