Tartalékoljunk – pénzt, reményt

Tartalékoljunk – pénzt, reményt
Felmérésekkel, kutatásokkal szövik tele mindennapjainkat és életünket, most, a koronavírus-járvány idején és hatására talán még inkább, mint máskor. Szinte felmerül a kérdés, hogy tényleges szokásaink, valós helyzetek kerülnek táblázatokba arányszámok formájában, vagy fordítva – valamely kialakított képletbe sorolás hatására alakulnak majd át és ki szokásaink, adott helyzetek.

Mert ha arról értesülünk, hogy egy legutóbbi felmérés szerint hirtelen tartalékolni kezdett a lakosság többsége a korábban megszokott fogyasztói szokásaival gyökeresen ellentétben, akkor talán meggondoljuk még utolsó pillanatban a régóta eltervezett beruházásunkat, és mi is inkább – tartalékolunk. Alakítjuk vagy alakítják hát szokásainkat, módszereinket, életünket. Éppenséggel megnyugtatólag is hat(hat) valamely kimutatás, ha úgy érezzük, bennünket igazolt, azt, ahogy eljártunk, ahogyan gondolkodtunk. Itt van mindjárt a pénz. Szemérmesen, hogy mégse vádoljanak mohósággal, kapzsisággal, azt mondanánk a sokat idézett mondás szerint, hogy nem boldogít. Vagy, hogy a pénz nem minden. Holott mindannyian tudjuk tapasztalatból, gyakorlatból, a pénzhiány vagy elégtelen pénz okozta napi kínlódásainkból, hogy a pénz igenis számít, boldogít, meggyógyít, számos problémát megold, kapukat kinyít, és még hosszan sorolhatnánk a pénz pozitív hozadékait. És azzal is tisztában vagyunk a pénzt illetően, hogy az idő pénz, meg a pénz mégsem minden, illetve, hogy a pénz több gondot (is) okoz – hiszen kezelni (tudni) kell. Érdekes módon mindezt az emberi hozzáállást mutatta ki felmérésében egy hazai közgazdász, aki a pénzzel szembeni viszonyulást a valamely valláshoz, egyházhoz tartozás alapján vizsgálta. A pénznek legnagyobb fontosságot a muszlimok, majd az unitáriusok és ortodoxok tulajdonítottak, őket követték a reformátusok, a római katolikus hívők nagyjából fele-fele arányban viszonyultak ahhoz, hogy mennyire fontos a pénz az életünkben. Legkevésbé az adventistáknak számít a pénz. A férfiak és a gazdagok (tudhatnak valamit…) általában nagyobb arányban “hódoltak”, hittek a pénznek. Azt, hogy az idő pénz, már mindannyian megtanultuk – erről a felmérés sem mutatott ki meglepő vagy más adatot. És pénz ide vagy oda, azt is tudjuk, hogy azért mégsem jelent mindent, ebben a megkérdezettek nagyjából egyetértettek vallási felekezetre való tekintet nélkül. Illetve, ha van a pénzből bőven, akkor munka, netán gond, fejfájás is jár vele értelemszerűen: ezt főleg a kevésbé tanultak valamint azok vallották, akiknek kevésbé volt fontos a pénz.A jelenlegi helyzetben is felértékelődött a pénztartalék, hiszen nem tudjuk még, mit hoz, mit tartogat a jövő, amelynek statisztikák tömkelegébe sorolt mindenféle adatait, kilátásait, hatásait a koronavírus-járvány teljességgel felülírta, alaposan összekuszálta.

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!