Az eper mellett javában tart a spárgaszezon is, és bizony érdemes kihasználni ezt a rövid, de annál „finomabb időszakot”. A spárga ugyanis nem marad velünk egész nyáron: szezonja alig hat-nyolc hétig tart, aztán szinte olyan gyorsan el is búcsúzik, mint ahogy megérkezett. Éppen ezért, ha friss, roppanós, zsenge spárgára vágyunk, most kell lecsapni rá. Tavasszal szinte kötelező legalább néhány fogás erejéig élvezni ezt az elegáns, mégis meglepően sokoldalú zöldséget.
Most olvastam (nem tudtam róla), hogy a spárga elképesztő tempóban növekszik. Ismerői szerint, ha türelmesen figyelnénk, szinte még azt is láthatnánk, hogyan nyújtózik napról napra, hiszen akár napi nyolc-tíz centimétert is nőhet. Persze, teljesen megértem, senki nem szeretne egy teljes „spárgaleső napot” beiktatni a programjába, de enni azért kell, és ha már ilyen rövid ideig tart a szezonja, miért ne használnánk ki az alkalmat arra, hogy valami igazán friss és tavaszias fogást készítsünk belőle?
Ne sajnáljuk a spárgára a pénzt, mert bőven meghálálja. Még ha talán nem is csodaszer – bármennyire is szeretnek időnként szenzációs állítások keringeni róla az interneten –, kétségtelenül rendkívül egészséges zöldségről van szó. Tele antioxidánsokkal, jótékony hatással lehet a vérnyomásra, segíti a szervezetet a káros anyagok és különféle vegyületek lebontásában, ráadásul az agyműködésünkre is pozitívan hat. És mindezek mellett még finom, könnyed és elegáns is.
A spárgát sokféleképpen fogyaszthatjuk: készülhet belőle krémleves, pite, tésztaétel, grillezve is fantasztikus, de salátákban is remekül megállja a helyét. A zsenge, ropogós vége akár nyersen is finom, ha azonban az egész szálat szeretnénk felhasználni, érdemes előtte leforrázni – vagy modernebb konyhai kifejezéssel élve: blansírozni.
Régebben ezt a műveletet egyszerűen csak forrázásnak neveztük, ma pedig elegánsabb francia szóval illetjük ugyanazt az alaptechnikát. A lényege, hogy a zöldséget néhány percre forró vízbe tesszük, majd azonnal jeges vízben lehűtjük. Ez a hirtelen hőmérséklet-változás segít megőrizni a zöldségek élénk színét, roppanós állagát és értékes tápanyagait.
A spárga különösen hálás ezért a bánásmódért: blansírozás után gyönyörű üde zöld marad, kellemesen ropogós lesz, és nemcsak finomabbá válik, hanem a salátákban is sokkal mutatósabban fest. Egy ilyen egyszerű kis konyhai trükk néha meglepően sokat tud hozzáadni egy fogás élményéhez.
Hozzávalók:
Egy csokor spárga
250 g koktélparadicsom
1 alma
1 marék dió
50 g fetasajt
2 ek. olíva olaj
Fél citrom leve
1 kk. dijoni mustár
1 kk. méz
2 ek. balzsamecet
Só
Elkészítés:
A saláta összeállítása a spárga odakészítésével, ez esetben blansírozásával kezdődik. Nem is bonyolult a művelet, nem is hosszadalmas, érdemes ezt a pár percet rááldozni azért, hogy ízben, színben és állagban is tökéletes legyen a spárgánk. A megtisztított és felvágott spárgát három percre lobogó vízbe dobom, majd kiveszem és nagyon hideg vízbe (lehetőség szerint jeges vízbe) teszem, majd leszűröm, s hagyom jól lecsepegni. Egy tálba szóróm, majd hozzáadom a felekbe vágott koktélparadicsomokat, a darabosra vágott diót, a csutkájától megszabadított és felkockázott almát, mindezt egy fél citrom levével, egy kevés olívaolajjal meglocsolom, sóval megszórom, s jól összeforgatom. Ezután elkészítem az öntetet. Összekeverem a két evőkanál olívaolajat a dijoni mustárral, a mézzel és a balzsamecettel. Az öntet savanyítását és édességét ízlés szerint lehet keverni, mert van, aki kevésbé édesen vagy savanyúan szereti, vagy akár intenzívebben. A lényeg, hogy ezeket az öntethez valókat keverjük olyanra, amilyenre mi szeretnénk. Sűrű édes-savanyú szósz a végeredmény, ezt csorgatjuk rá a jól összeforgatott spárgás-paradicsomos-almás-diós keverékre, majd az egész tetejére szórjuk a szétmorzsolt fetasajtot.
Isteni, mutatós, ropogós, friss saláta, amelyben a sós, az édes és a savanyú ízek harmonikusan keverednek. Kiváló kísérője lehet grillezett húsoknak, sajtoknak, de önmagában is ízletes és egészséges nassolnivaló.
