Szóval, most, így nők napjára nézzünk tükörbe egy kicsit. Vagy, ahogy mifelénk odahaza, Székelyföldön még mondani szokás: álljunk görbén, de beszéljünk egyenesen. S valljuk be, hogy nekik köszönhetünk mindent. A finom ételt, a meleg ebédet, a frissen mosott és vasalt ruhát, a tiszta házat, az ablakban és az udvaron nyíló virágokat, a kertben a gondozott veteményest.
Nekik köszönhetjük, hogy az ágynemű illatos és frissen vasalt, a házban nem lóg itt-ott a pókháló, az ágy, a szekrény alatt nem libegnek ide-oda mindenféle szöszmöszök, a polcokon, a szekrények tetején, az ajtó- és ablaktokok felső peremén nincs ujjnyi por, a fürdőszoba ragyog, az edények szintúgy, az ablakokon nincs sem kézmaszat, sem légyszar, a ház, a családi fészek meleg, tiszta és kellemes.
Nekik köszönhetjük a szelíd kezet a lázas gyermek homlokán, a beteg mellett átvirrasztott éjszakákat is. Az öleléseket, a reggeli munkábasietős, a délutáni/esti újratalálkozós finom csókocskákat, a vigyázz magadra, várlak, a hátizsákod oldalzsebébe tettem a szendvicset, ne feledd el, edd meg és hasonló gondoskodásokat. Miközben eltűrik a szeszes–bagós mosatlan pofánkat, a lábszagunkat és a hónaljbűzünket. Sietek hozzátenni, hogy mindeközben ők is munkába járnak, náluk a nyolc munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás általában úgy alakul, hogy pár óra pihenés, a többi pedig meló.
Nekik köszönhetjük azt is, hogy hazaérkezéskor, amikor a kicsikapu zárja kattan, még a kutya is másképpen vakkant, s a macska is hízelgőbben dobja magát hanyatt, mosolyt fakasztva és simogatást kérve, amivel tulajdonképpen leszívja rólunk a mindenféle munkahelyi és csúcsforgalmi idegelést, szóval a nap közben felgyülemlett negatív erőket. Összességében, férfi társaim az Úrban, vegyük tudomásul: nekik köszönhetjük, hogy létezünk, s hogy férfiak vagyunk. Úgyhogy nőnap ide vagy oda, s különben is: visszább az agarakkal, akarom mondani a nekik célzott otromba, ízléstelen megjegyzésekkel, a durva anyósviccekkel, a lekicsinylő legyintésekkel, a lefitymáló hozzáállással, a rántásra, a fakanálra, a vasalásara, a miegyebekre utalással. És férfi társaim az Úrban: egyezzünk meg abban, hogy a sör nem ital, a medve nem ember, az asszony pedig nem játék. S a leánkája sem!
