Megnyitották A közösség szolgálatában című kiállításokat
A tárlatokat Bőjte Csongor segédlelkész ismertette. Többek között elmondta: az egyik kiállítás a „templom árnyékában” kapott helyet. „Itt ezekben a napokban minden mozgásban van. Ebben a forgatagban a kiállítás lelassulásra hív. Márton Áronhoz illik is, hogy ott legyen a Főtéren, az emberek között. Hiszen az ő kereszténysége és püspöki szolgálata sem a világtól való elzárkózás volt. Figyelte korának társadalmát, kérdéseit, válságait és újra meg újra megszólalt akkor, amikor úgy érezte, hogy az ember méltósága, szabadsága vagy lelkiismerete veszélybe kerül.”
A másik kiállítás a Szent Mihály-templomban, de egy másfajta térben várja látogatóit: a templom karzatán lévő egykori levéltárban, amely erre az alkalomra megnyitotta ajtaját a nagyközönség előtt. Ezzel kapcsolatban Bőjte Csongor pontosította: „Ennek a helyszínnek önmagában is jelképes üzenete van: egy olyan tér nyílik meg előttünk, amely egykor dokumentumokat, iratokat, történeteket őrzött. Egy olyan hely, amelynek természetéhez hozzátartozik az emlékezet. Most pedig ebben a térben Márton Áron életének dokumentumai, fényképei és szavai hívnak bennünket arra, hogy ne csak emlékezzünk, hanem közelebb is lépjünk hozzá. Különös jelentősége van annak is, hogy mindez a Szent Mihály-templomban és annak közvetlen közelében történik, Márton Áron életében ugyanis Kolozsvár nem egyszerűen egy állomás volt a sok közül. Fiatal papként itt lett az egyetemi ifjúság lelkipásztora, később ezen templom plébánosa, majd 1939. február 12-én ebben a templomban szentelték Erdély püspökévé. Innen indult el azon az úton, amelynek állomásait ma már történelemként szemléljük: háború és diktatúrák, kisebbségi lét és jogfosztás, üldöztetés, börtön és házi őrizet. (...) Márton Áron életének sokféle szerepét – a tanárt, az ifjúság nevelőjét, a plébánost, a püspököt, az üldözöttek védelmezőjét, a bebörtönzött, aztán megfigyelt egyházfőt – egyetlen mély meggyőződés kapcsolta össze: az emberekért, a rábízottakért érzett felelősség.”
Bőjte Csongor rámutatott, hogy a kiállítás elsőként az embert állítja elénk, a csíkszentdomokosi ifjút, a katonát, aki Doberdónál harcolt, háromszor megsebesült, majd néhány évvel később mégis másfajta szolgálatra hívta meg Isten: pap lett. A következő tablók az ifjúság emberét mutatják be, ugyanis felismerte, hogy egy közösség jövőjéről nem elég beszélni, azt nevelni kell, képessé tenni arra, hogy gondolkodjanak, döntsenek, felelősséget vállaljanak. Márton Áron megfogalmazása szerint az igazi cél a jelen nevelése, hogy a fiatal „tudjon magának nemes eszményeket kitűzni, azokért egy egész életen át lelkesedni és dolgozni.”
A kiállítás elénk állítja Erdély püspökét is, azt az embert, aki 42 esztendőn keresztül vezette egyházmegyéjét, és akinek püspöki szolgálata szinte egyetlen hosszú történelmi viharon vezetett keresztül.
Bőjte Csongor hangsúlyozta Márton Áron első körleveléből, hogy „egyformán püspöke akar lenni szegénynek és gazdagnak, tanultnak és tanulatlannak, előkelőnek és egyszerűnek. Meg kell tanulnunk, hogy egymásért munkát vállaljunk és tudjunk dolgozni az élet minden területén.” Számára az emberi méltóság nem nemzetiség, vallás vagy társadalmi helyzet kérdése volt. Az ember azért méltó a védelemre, mert ember. Ennek a magatartásnak pedig ára volt.
A kiállítás következő része már a kommunista diktatúra világába vezet: letartóztatás, életfogytiglani börtönbüntetés, majd szabadulása után korlátozások és házi őrizet következett. A Szekuritáté figyelte, lehallgatta, leveleit elfogta, ügynököket állított rá. A róla készült megfigyelési iratanyag több tízezer oldalt tesz ki.
A kiállítás utolsó gondolati egysége az élet és az igazság útja. Márton Áron nem csupán tiltakozott a 20. század embertelen rendszerei ellen. Azt is kereste, mire lehet építeni helyettük. Beszélt emberi méltóságról, lelkiismereti és vallásszabadságról, kisebbségi jogokról, szolidaritásról, igazságos társadalomról, a hatalom erkölcsi felelősségéről. Püspökké szentelésekor itt, Kolozsváron mondta: „A gondok elől nem futok meg. Amit Isten keresztként vállamra rakott, ha vérző térdekkel is, vinni fogom.” Tudjuk, hogy ezek nem ünnepi alkalomra választott szép szavak maradtak. Élet lett belőlük – összegzett Bőjte Csongor.
Ezt követően Hegedűs Enikő művészettörténész, egyháztörténeti referens további ismeretekkel szolgált a kiállítás anyagával kapcsolatban.
A tárlat harmadik része a templom bejáratával szembeni plébániaépület csendes, zöld udvarában látható. Mindhárom helyszín ugyanarra ösztönöz: álljunk meg néhány percre és tisztelegjünk egy kimagasló ember életpéldája előtt, hogy aztán kicsit másképp induljunk tovább.
A templomban és a plébániaudvaron a tárlat reggel 9-től délután 5 óráig látogatható.
