Adrian Dohotaru a nemzetközi együttműködést sem zárja ki
„Amikor Magyarország és Erdély kapcsolatáról beszélünk, hajlamosak vagyunk a kulturális, történelmi gazdasági aspektusokra összpontosítani. De meghatározó a román–magyar ökológiai sorsközösség is. Ami Erdélyben történik, az meghatározza Magyarország vízbiztonságát is. Ez nem csak lehetőség, hanem közös felelősség is. A határon átnyúló krízisekre még nincsenek nemzetközi válaszok. A közös kihívásokra kézzel fogható megoldásokat kell keresnünk” – kezdte a beszélgetést Horváth-Oszkó Miklós magyar konzul péntek délután.
„Mivel a Tisza öt országot érint, a probléma megoldásának a határokon átívelőnek kell lennie. A PET Kupa Egyesület a Tiszából összeszedett PET-palackokból hajókat készít, és azokkal hajózunk a Tiszán. Már több mint tizenhárom éve végezzük, és a kezdeti nagy nyári verseny mellett ma már több hajózási versenyt is szervezünk. Most is zajlik a Felső-Tiszán a verseny. Az elmúlt öt napban több mint tíz tonna PET-et távolítottak el a Tiszából. A PET-palackokat kézzel válogatjuk, majd felhasználjuk. Folyómentő programunk is van, amelynek keretében az öt ország több iskolájában szerveznek tevékenységeket, így Romániában is Nagyváradon, Nagybányán és Szatmárnémetiben. A program digitális verziója román nyelven is elérhető” – mondta Vészity Kata, a magyarországi PET Kupa Egyesület képviselője.
Erdélyben is egyre súlyosabb problémát jelent a vízhiány és az aszály. Hajdu Zoltán, a Focus Eco Center ügyvezető elnöke az okok között említette a klímaváltozást és az elhibázott vízszabályozást. „A folyókat már nem tekintjük tájformáló tényezőnek. A talaj, ami a legnagyobb víztartó egység, víz nélkül maradt. Egyre kevesebb ivóvíz áll a rendelkezésünkre” – figyelmeztetett Hajdu.
„2015-ben a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal a Szamos mentén új gépkocsisáv létesítését tervezte úgy, hogy ahhoz több fát is kivág. A civil szervezetek és a lakosság kéréseket nyújtott be és tiltakozó akciókat szervezett. Végül az önkormányzat elállt a tervétől és a Szamos mentének korszerűsítésére nemzetközi ötletbörzét írt ki. Most is azt mondom: a Szamos-mentén összefüggő bicikliutakat kell kialakítani, amely alternatívát kínál a gépkocsiforgalomra. Tíz városból tizenöt civil szervezet gondolja így Kolozs, Szatmár, Beszterce-Naszód megyéből. A bicikliutakat azonban nem beszélgetésekkel lehet megvalósítani. Ezért kampány jellegű tevékenységeket bonyolítanánk le a civil társadalommal, az egyetemekkel közösen. Nem zárom ki a nemzetközi együttműködést sem” – magyarázta Adrian Dohotaru civil aktivista.
„Segesváron nőttem fel, a víz és a természet közelében. A város megtanított arra, hogy ösztönösen együtt kell élni a természettel és a vízzel. A víz egzisztenciális kérdés nemcsak az egyén, hanem a közösségek számára. Nem csak megtisztítani kell a palackoktól a folyókat, hanem vissza kell állítani a vizek jó állapotát. Az 1990-es évekből már vannak adatok a vizek állapotát illetően, az adatgyűjtést kellene folytatni. Nemcsak meg kell tisztítani a folyókat a palackoktól, hanem el kell érni, hogy az emberek ne dobálják a hulladékot a folyóvizekbe, és másképpen viszonyuljanak a vizekhez” – vélekedett Hans Hedrich civil aktivista.
Az érzékenyítés a legfontosabb. A szakemberek együttműködése mellett szükség van a lakosság szemléletformálására is már a gyerekeknél. A szemléletformálásban látom az együttműködési lehetőséget. Az ember a természet része, nem külső szereplő, akinek hatnia kell a természetre – mutatott rá Vészity Kata.
„A víz valamikor nagyon közel állt az emberekhez: a folyókhoz verseket írtak, népdalok születtek. Az elmúlt harminc-negyven évben a víz és az emberek közötti kapcsolat megváltozott. A vízre veszélyforrásként tekintenek. Ma már senki sem fürdik a folyóban, pedig régebb ez természetes volt” – fogalmazott Hajdu Zoltán. Hozzátette: a vízre nem technikai szempontból kellene tekintenünk, hanem mint a mikroklíma javító elemére, a biológiai sokféleség helyreállítására, az állattartás természetes velejárójára és a turisztikai desztinációra.
