Hermann Gusztáv Mihály kutatásainak középpontjában a székelység újkori története, különösen a 18–19. század áll, emellett a székely rendi öntudat változásait, a székely és az általános magyar identitás viszonyát, valamint a kollektív emlékezet alakulását is vizsgálja. Munkásságának fontos vonása a mítoszok lebontására és a történelmi folyamatok objektív megközelítésére való törekvés.
A székely eredetmítosz című kötet alcíme, az Egy virtuális történet története, a bemutatón folytatott beszélgetés egyik kiindulópontja volt. Hermann Gusztáv Mihály a virtuális múlt fogalmával azt a különbséget kívánta megragadni, amely a ténylegesen megtörtént történelmi események és az emberek által valóságosnak hitt múlt között húzódik. Míg a történész Kosáry Domokos megfogalmazása szerint a történelem olyan-amilyen, addig a közösségek múltképét olyan történetek, mítoszok és akár egymásra épülő történelmi tévhitek is alakíthatják, amelyek nem feltétlenül felelnek meg a valós eseményeknek.
A virtuális múlt fogalma az európai, illetve az Európán kívüli szakirodalomban is többféle megközelítésben jelenik meg. A szerző szerint a székely eredetmítosz esetében azért is találó ez a kifejezés, mert a közösség erősen ragaszkodik ehhez a múltképhez, amelynek az elemei idővel a közösségi gondolkodásban is valóságos tartalommá válnak. Hermann Gusztáv Mihály Stanisław Lem Solaris című tudományos-fantasztikus regényével érzékeltette ezt a folyamatot, amelyben a gondolatok és képzelgések testet öltenek. A székely eredetmítosz vizsgálatakor is fontos szempont, hogy a múlt tényszerű eseményei mellett azt is megértsük, miként alakultak ki és szilárdultak meg a közösség történelmi képzetei.
A beszélgetésben kiemelt helyet kapott a Csaba királyfi alakja köré szövődött monda, illetve, a középkori krónikák szerepe a székely eredettudat kialakulásában. Hermann Gusztáv Mihály szerint a mítosz több különböző elemből tevődött össze, és csak viszonylag későn formálódott egységes történetté. A Csaba-mondakör három eleme a székelyek hun eredethite, a túlvilágról visszatérő szabadító hős motívuma és a Tejúthoz, vagyis a Hadak útjához kapcsolódó csillagmítosz.
A hun eredettudat kialakulásának pontos körülményei nem tisztázottak, nem tudható biztosan, hogy megelőzte-e a krónikások feljegyzéseit, vagy éppen azok hatására erősödött meg a székelyek körében. Ugyanígy nehéz meghatározni, hogy a Csaba-monda egyes elemei miként kapcsolódnak egymáshoz, és mikor váltak összefüggő történet részeivé.
A kutató a 19. század közepén közreadott Hadak útja-monda eredetével kapcsolatban is több bizonytalanságra hívta fel a figyelmet. Nem bizonyítható, hogy a történet kizárólag népköltészeti forrásból származik-e, vagy irodalmi és művészeti hatások is közrejátszottak a kialakulásában. A Szent László-legendával és a román Traianus-hagyománnyal mutatkozó párhuzamok szintén vizsgálatra érdemesek, de önmagukban nem bizonyítanak közvetlen kapcsolatot.
A Csaba-monda 19. századi ismertté válásában Ipolyi Arnold közlése, majd Benedek Elek iskolai olvasókönyvek számára készített átdolgozása is szerepet játszott. Jókai Mór művei a székely múltkép egyes elemeinek népszerűsítéséhez járultak hozzá. Hermann Gusztáv Mihály szerint a monda régi hagyományokból építkezik, mai formája azonban feltehetően későbbi szerkesztés eredménye.
A szerző elmondta, a mítoszok vizsgálata nem azok megsemmisítését jelenti: történelmi hitelességüktől függetlenül jelentős szerepet tölthetnek be a közösségek életében. A Csaba-monda jelentősége ezért nem csupán eredetének kérdésében, hanem a székely identitás alakításában betöltött szerepében is rejlik.
