Köncse Kriszta, a budapesti Károli Gáspár Egyetem oktatója arról tájékoztatott: a római katolikus egyház keretén belül nem történt zsinati módosítás az egyházzenét illetően, hanem tartják magukat ahhoz, hogy a kiindulópont a közképkori gregorián zene, a liturgia során megszólaltatott műveknek pedig egyszerre kell egyetemesnek és művészinek lenniük.
Bódiss Tamás, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója kifejtette: az orgonistákat illetően a liturgikus zene alapvető dolgokban különbözik a koncertzenétől. Így a liturgia alatt megszólaltatott orgonaművek nagyobb kreativitásra nyújtanak lehetőséget, mint a koncertteremben. Ezt az elvet támasztotta alá az is, hogy a barokk korban az orgonaművek nagy része nem is volt leírva, hanem az előadó rögtönözhetett.
Józsa Mónika felvidéki egyházzenész és a szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának karnagya elmondta: a felvidéki magyar kórusok között kevés a kimondottan egyházi énekkar. De a kórusok úgy alakították ki repertoárjukat, hogy rendszeresen felléphetnek egyházi szertartáson, felekezettől függetlenül. Az egyházzenei művek eléneklése pedig erősíti a felvidéki magyarok nemzeti identitását. A karnagy úgy válogatja ki a repertoárt, hogy az megfelelő művészi színvonalú legyen, de igazodjon a kórus létszámához, képességéhez.
Horváth Márton Levente zeneszerző szerint a latin nyelvű egyházzenei alkotások nagyobb szabadságot nyújtanak a zeneszerzőnek, mivel a latin nyelv nem akar beleszólni a zenei invencióba, ám a magyar nyelv prozódiája kötöttséget jelent a zeneszerzőnek.
„A 3. Magyar Egyházzenei Biennálé ihletadó volt. A koncerteket és a liturgiákat hallgatva bárki rájöhetett, milyen sokszínű a jelenkori magyar egyházzene. De feltehetjük a kérdést: mit értünk egyházzenén? Ugyanis beszélhetünk liturgikus zenéről, amely valamelyik felkezet számára készült, de vannak nem specifikus művek is, amelyek előadhatók a liturgia során a templomban. A biennálén elhangzott koncertzene vallásos szövegre, de kérdés, hogy ez még egyházzenének minősül-e. Ez utóbbi kategóriába tartozó művek kiadása a legkönnyebb, mivel mind a világi, mind a templomi kórusok várják az új műveket” – mondta Kerékfy Márton zenetörténész és zeneszerző.
A Pécsi Székesegyház Palestrina-kórusának vezetője, Jobbágy Valér karnagy elmondta: ritkaság az, hogy az általa vezetett kórus latin nyelven énekel a liturgia alatt. Pont ezért a huszadik századi darabokat nehezen lehet beilleszteni a kórus repertoárjába.
Windhager Ákos, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kutatója az MMA által lebonyolított felmérést ismertette, amelynek célja a Kárpát-medencei egyházzenei kórusok felmérése volt. A kérdőívre ötszáz válasz érkezett, ebből 211 római katolikus, 136 pedig református kórus volt. Romániából 122 karnagy küldte vissza a kitöltött kérdőívet. Az 500 énekkar közül 353 vegyes kar, 32 schola, 63 énekegyüttes volt. Az énekkarok átlag húsz főből állnak. Ami a kórustagok életkorát illeti, a legtöbb kórustag 31–65 év közötti volt. A legtöbbet énekelt szerző Johann Sebastian Bach (224 kórus énekelt tőle zeneművet), a második helyen pedig Kodály Zoltán állt (211 kórus énekelt tőle zeneművet). Száz felettire tehető azon kórusok száma, amelyek nem orgonán vagy zongorán, hanem gitáron kísérik magukat.
Kerékfy Márton zeneszerző elmondta: számára ihletet ad, hogy olyan művet komponáljon, amely a liturgia keretén belül szólal meg. A biennálé során ugyanazt a művét hallotta liturgia és koncert alkalmával is, de a liturgia során jobban tetszett neki.
Selmeczi György zeneszerző azt tapasztalta: a papok számára mellékes, melyik kórus és mit énekel. Ezért párbeszédre van szükség a klérus tagjaival, hogy az egyházzene művészi dimenziójára is felhívják a figyelmüket, a művészi színvonalú zenélés pedig kapja meg az őt megillető presztízst.
Horváth Márton Levente zeneszerző hozzátette: a mai értelmiség jó részének fogalma sincs a klasszikus zenéről, mert a komolyzene kezd kiszorulni az általános műveltségből.
Ványolós András, a csíkszeredai Lux Aurumque kamarakórus karnagya arra figyelmeztetett: a komolyzene iránti érdeklődés csökkenése annak is betudható, hogy a komolyzene kikerült a templomból, pedig a templom mindig is a kultúra legerősebb megtartója volt.
