Palkó Ernő 1986-ban végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem kerámia szakán Cornel Ailincăi, Mircea Spătaru és Mircea Vremir tanárok irányításával.
A Hullámzás kiállítás alkotásai a Palkó Ernő művészi pályafutásának kezdete óta látható esztétikai koncepciót fejlesztik tovább, ugyanakkor új vizuális törekvéseit is feltárják, így megteremtik a folytonosságot és hozzájárulnak a koherencia és a következetesség által jellemzett megközelítéshez. A kiállítás másfél év „termését” mutatja be 2024 tavaszától mostanig. Ennek az új szakasznak több alapvető motivációja is van, amelyek közül kiemelhető az emberi alak, amely dominálja a művészi látásmódot, a történelmi avantgárd jeles mintái által sugallt haladás fogalma, a vizuális esztétika szempontjából jól meghatározott nemi problematika, valamint a klasszikus művészet modelljeinek lehetőségeibe vetett kitartó és strukturáló bizalom.
Palkó Ernő olyan keramikus, aki organikusan fejleszti látásmódját, lassan fejlődik kiállításról kiállításra, és vizuális nyelvének éleslátásával és koherenciájával tűnik ki. A jelenlegi szemlélet olyan kiállításokból ered, mint a Terra – Milenium és különösen a Grafiterra, amelyeken túlnyomórészt elliptikus edények voltak láthatók, amelyek felületére a művész dinamikus hullámok szuggesztív vonalait nyomta rá. Ezek a hullámok 2005 és 2010 között a művész által „biomorfnak” tartott domborzati formákká alakultak. 2010-től Palkó Ernő visszatért a Grafiterra kiállítás hullám motívumához, és egyre inkább figuratív formákba ültette azt át, közelebb hozva az emberi alak kifejezőerejéhez. Ez a folyamat a Formák és színek varázsa című kiállításon is megfigyelhető volt (Palkó Csaba és Palkó Ernő, Kolozsvári Művészeti Múzeum, 2019). Ezt az esztétikai irányvonalat követve a Hullámzás című kiállítás az emberi alak lehető legrelevánsabb megnyilatkozása, amely a művész munkásságának valódi átfogó témájának tekinthető.
Ezért a jelenlegi kiállításon a kerámiaművek vizuális diskurzusát releváns rajzválogatás egészíti ki, amely a művész által kedvelt tárgyak grafikai vizsgálatának rendkívüli aspektusait tárja elénk. Tetten érhető a művésznek az antik építészet vagy a portré iránt érzett bűvölete, ami kifejező „röntgenképe” az élet dinamizmusának. Mindez az átfogó művészi látásmód által megragadott végtelen hullámzás visszhangjaként értelmezhető.
A hullámzás, mint művészi kifejezésmód meghatározó jelleggel bír a művész kerámiáiban és rajzaiban. Palkó Ernő egyedi művészi érzékkel teremt kapcsolatot a hullámzás és az ember metamorfózisai között. Az átalakulások vizuális megnyilvánulásai a szuperérzékenység beolvasztását sugallják fokozatosan távolodva vagy közelítve a földi és anyagi világhoz.
