Pár napja egy LGT-dal jár a fejemben, amelynek refrénje a „mindenki másképp csinálja”.
Nem vagyunk egyformák. Van, aki évtizedekig tanul, majd dolgozik azért, hogy biztos megélhetést teremtsen a családjának. Mások a szakmájuk gyakorlása mellett képzéseken vesznek részt, folyamatosan tanulnak, hogy képesek legyenek lépést tartani világunk rohamosan változó szakmai trendjeivel. Aztán vannak olyanok is, akik különös adottsággal jönnek a világra: a helyezkedés képességével. Ők azok, akik valahogy mindig jó időben vannak jó helyen, és rendre megtalálják azokat, akiknek az oldalához éppen érdemes magukat dörgölniük. Eleinte érvényesülési vágyból, később már meghökkentően jelentős anyagi juttatásokért.
A kérdés csupán az, hogy lesz-e következménye annak, amikor napvilágra kerül a csalás. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az alkotói tehetség eltörpül a helyezkedés talentuma mellett, és valaki évtizedeken át valótlan történeteket kreálva, másokat megkárosítva, gusztustalan arroganciával építette, fényezte önmagát.
Talán itt lenne az ideje annak is, hogy fizessenek – és visszafizessenek – azok, akik gátlástalanul, önjelölt szakmai és erkölcsi tankokként vonultak végig társadalmunk különböző rétegein.
De vissza a dalhoz: mindenki másképp csinálja. Szerencsére a konyhában ennek a mondatnak egészen más az értelme. Ott a különbözőség nem mások kárára válik, hanem éppen ettől lesz izgalmas a főzés. Ugyanaz az alapanyag százféle formát ölthet attól függően, ki hogyan nyúl hozzá, milyen ízeket szeret, és mit talál éppen a kamrában. A recept pedig nem megmásíthatatlan szabály, hanem inkább kiindulópont: lehet követni, alakítani, továbbgondolni – mindenki a maga módján.
És ha már mindenki másképp csinálja, itt van például a cukkini és a zsenge tök, amelyeknek éppen most van az idejük. Szinte mindenütt szembetalálkozunk velük: egészségesek, olcsók és rendkívül sokféleképpen elkészíthetők. Ez alkalommal rétesbe kerültek egy kevés sajttal és baconnel, de húsmentesen is nagyszerű, roppanósan finom falatokat készíthetünk belőlük.
Íme, ahogyan ezúttal én csináltam:
Hozzávalók:
1 kis tök
6 réteslap
50 g mozarella sajt
2 ek. reszelt parmezán sajt
2-3 szelet bacon szalonna
50 g olvasztott vaj
Elkészítés:
A réteslapokat négyfelé vágom, így összesen 24 kisebb lapot kapok. A lapokat vékonyan megkenem olvasztott vajjal. Négy kisebb réteslapot egymásra helyezek. Az alaposan megmosott tököt zöldséghámozóval hosszában vékony szeletekre vágom, majd néhány szelettel beborítom az egymásra rétegzett lapokat. Rátépkedem a mozzarellát, megszórom a vékony csíkokra vágott baconnel, és a reszelt parmezánnal, majd feltekerem. Az így kapott kis rétest további két, olvasztott vajjal megkent réteslapba göngyölöm. A műveletet a többi hozzávalóval is megismétlem, így összesen négy kisebb rétest kapok.
A réteseket 180 °C-ra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt aranybarnára és ropogósra sütöm. Húsmentes változatban a bacont elhagyom, a mozzarellát pedig füstölt sajttal helyettesítem – így is nagyon ízletes.
Egyszerű, gyorsan elkészíthető finomság, amely előételként, könnyű falatként vagy egy nyáresti borozgatás „korcsolyájának" is tökéletesen beválik. Ennek a tökös-sajtos, füstös ízű rétesnek már az illata is ellenállhatatlan – és csak egyvalami jobb nála: az íze.
