Nádas Péter 1942-ben született Budapesten. Szüleit fiatalon elveszítette, tizenhat évesen félbehagyta tanulmányait, később fényképészetet és újságírást tanult. A Nők Lapja szerkesztőségében, majd a Pest Megyei Hírlapnál dolgozott fotóriporterként és újságíróként. Első kötete, A Biblia 1967-ben jelent meg, 1969-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott.
Egy családregény vége című regényét 1972-ben fejezte be, de a kötet csak 1977-ben jelenhetett meg. 1973-ban kezdett dolgozni az Emlékiratok könyvén, amelyet több mint egy évtizeddel később, 1985-ben fejezett be. Másik monumentális művén, a Párhuzamos történeteken tizennyolc éven át dolgozott; a háromkötetes regény 2005-ben jelent meg.
Nádas 1984-től a Zala megyei Gombosszegen élt és alkotott. 2017-ben jelent meg kétkötetes memoárja, a Világló részletek, az utóbbi években pedig többek között a Rémtörténetek (2022), a Szépírás mint hivatás (2023), a Helyszínelés (2024), a Szünet nélkül (2025), valamint legutóbb a Halott barátaim látott napvilágot.
A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt, 2006-ban a Berlini Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta. József Attila-díját 1985-ben, Kossuth-díját 1992-ben kapta. Munkásságát számos magyar és nemzetközi kitüntetéssel ismerték el, köztük az Osztrák Állami Díjjal az európai irodalomért, a Franz Kafka-díjjal, a Prima Primissima díjjal és az Aegon Művészeti Díjjal.
Nádas Pétert a kortárs magyar és európai próza egyik meghatározó alkotójaként tartották számon. Regényeiben a személyes emlékezet, a test és a lélek tapasztalata, valamint a 20. századi történelem és a diktatúrák egyéni sorsokra gyakorolt hatása egyaránt központi szerepet kapott.
