László Miklós fotográfust és Nagy Béla helytörténész tüntették ki
„Ma a Bánffy-palota udvara, ez az ikonikus tér megtelik élettel. A könyvek, az irodalom és a kultúra ismét belakja a várost. Amikor közeledik az ünnepi könyvhét, elgondolkodom: mit jelentenek számomra a könyvek, az olvasás. Sokan úgy tartják, az olvasás magányos tevékenység. Szerintem viszont az olvasás találkozás, párbeszéd. Az ünnepi könyvhét a sokszínűségünket is bizonyítja. Itt minden korosztály megtalálhatja, amit kíván. Minden olvasmány új kapcsolat a világgal és az empátia formája. Olvasva olyan dilemmákat élünk meg, amelyekkel a saját mindennapjainkban soha nem szembesülünk. Az irodalom arra késztet, hogy kérdezzünk, kételkedjünk, tervezzünk és álmodjunk. Az írók szavai új világot nyitnak meg előttünk” – köszöntötte az egybegyűlteket Oláh Emese, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere.
„A jó könyv mindig a képzelet és a véleménymondás szabadságáról szól. A könyv nem elválaszt, hanem összeköt. Kishitűek vagyunk, siratjuk a könyvet, temetjük a Gutenberg-galaxist, nem bízunk sem a könyvekben, sem magunkban. De szeretnünk kell a könyvet” – fogalmazott Markó Béla költő.
„Kolozsvár a kultúrák találkozási pontján helyezkedik el. A magyar, a román, az európai és az egyetemes kultúra és művészet értékeit hordozza. Egyszerre lokalitás és egyetemes perspektíva. Ez a könyvhét a kultúrák találkozása, az írásbeliség és a magyar irodalmi és művészeti élet fontos színtere. A kultúra felemel és egyedivé tesz. A tudásra, a kultúrára épülő haza mindenkié, aki érti kulturális kódrendszerét. A kultúra és a könyv egyedivé és rokonná tesz másokkal, de rokonná tesz másokat is velünk. A könyv esély, hogy olyan világokba jussunk, amelyek felett teremtő erővel bírunk. A könyv menedék, amely megteremti a lélek megnyugvásának helyét és lehetőségét” – mondta Grezsa Csaba főkonzul.
„1929-ben Magyarországon először szerveztek ünnepi könyvhetet. Az alapgondolat az volt: a könyv lépjen ki a könyvesboltból, és találkozzon az olvasóval. Ma sincs fontosabb küldetése a könyvnek. A könyvek egész évben készülnek, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét az a néhány nap, amikor ez a sok munka, tudás és elkötelezettség látható válik. A könyvek találkoznak az olvasókkal, az olvasók pedig találkozhatnak azokkal, akik a könyvek mögött állnak. Megtapasztalhatjuk, hogy a könyv nem csupán tárgy, hanem kapcsolat a szerző és az olvasó, a gondolatok, illetve ember és ember között. A Romániai Magyar Könyvescéh számára ez fontos. Mi a könyv útjának különböző állomásait képviseljük: kiadókat, könyvkereskedőket. Azért dolgozunk, hogy a romániai magyar könyvkultúra élő és elérhető maradjon. A mai időszak a könyves világ számára sem könnyű, de az önök jelenléte azt bizonyítja, hogy vannak olvasók, akik kíváncsiak az új könyvekre. Amíg vannak olvasók, van értelme a munkánknak” – fogalmazott Tőzsér László, a Romániai Magyar Könyvescéh alelnöke.
„Könyvfesztiválon az ember azt gondolja, minden rendben van a könyvkiadás, az írók, a szakmai díjak és ösztöndíjak, a támogatások terén és az olvasók között is. Egy-egy könyvhét négy nap, de mi történik a többi nap Erdélyben? Úgy látom, a politika elfordult az irodalmi elittől, az irodalmi elit elfordult a közönségtől, a közönség pedig a dolga után néz. Az 1980-as években a Korunk egyik lapszámában arról folyt a vita, hogy a humán- és a reálértelmiség elfordult egymástól. Mi ma itt nem vitatkozunk, hanem tele szájjal káromoljuk egymást. Ezért kérek mindenkit, forduljunk egymás és a közönség fele” – ösztönözte a jelenlevőket Szántai János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának az elnöke, majd köszönetet mondott a könyvhét szervezőinek. Azt is felemlegette, hogy nemrég a Verbum Egyesület és a Gyulafehérvári Érsekség négy szerkesztőtől vált meg. „Nem tisztem bírálni az érsekség döntéseit, ám a döntés módját, a stílust igen. Nem volt keresztényi dolog, sokat kell majd gyónni érte” – összegzett Szántai János.
A köszöntő beszédeket követően átadták a Kolozsvár Társaság által adományozott Kolozsvár büszkesége díjjal járó oklevelet és Balázs László bőrmetszetét László Miklós kolozsvári fotóművésznek (laudálta Szabó Zsolt, a Kolozsvár Társaság elnöke) és Nagy Béla helytörténésznek (laudálta Gaál György irodalomtörténész).
